La La-land [Taehyung ff.] - Befejezett

Chapter 34

!+16!

TeoJint nem lehetett leültetni a repülőn. Imádta minden szegletét, és majdnem két órán keresztül futkosott fel-alá a kabinban. Én inkább ülve maradtam, és Rinára dőlve néztem kifelé, a felhőkre. Volt azonban egy pillanat, mikor Taehyungal mind a ketten ugyan abban a pillanatban döntöttünk úgy, hogy egymásra nézünk. A tekintetében olyan fény ragyogott, amit rég láttam. Lázba hozott, de el is bizonytalanodtam tőle. Jól döntöttem, ugye?

Otthon Rina ki se pakolt, csak bekísért minket, és nagy mosolygás közepette elköszönt.

- Hova mész?

- Haza - vont vállat.

- Ne maradj egyedül, nyugodtan aludj itt. Csak egy napot, utána mehetsz ahova szeretnél.

- Hát - sóhajtott nagyot, és felsimított a karján. - Úgy sincs kihez hazamenjek, rendben.

Átöleltem, mert tudtam, hogy magányos. Szakított a mostani barátjával, amit nem is bántam. Olyan volt megint, mintha csak szex lenne köztük, semmi más. És tudom, bármennyire is tagadja, de ez a fajta kapcsolat neki se jó.

- Akkor ma pizsiparti lesz - szólalt fel Tae. Basszus, elfelejtettem. Ő is itt akar aludni? - Gyere, segítek kipakolni - nyújtotta ki a kezét TeoJin felé, aki nagy mosollyal az arcán baktatott be vele a szobájába. El sem hiszem, hogy Tae megtartotta ezt a házat nekem. Persze nem kérkedek, hogyan intézte el. Ahogy Rina munkahelyét is, és az enyémet is. Még a csillagokat is le tudná hozni, ha akarná. Ez már szinte mesébe illő, ő mégis valós. Ebbe nőtt fel, neki természetes, hogy egy ilyen nagy dolgot el tud intézni fél nap alatt.

TeoJin hamar elaludt, az út kifárasztotta, és Rina is úgy csinált, mint aki bealudt a kanapén. Betakartam és hagytam ott neki egy párnát, hogy ha esetleg felébred, és kényelmetlen lenne neki, ne keljen bejönnie hozzám. Bár... Volt egy olyan érzésem, hogy én ma nem sokat fogok aludni.

Elmentem zuhanyozni, viszont az ajtót direkt nem csuktam be. Én is vágytam rá, egyszerűen csak féltem, mert régen csináltuk. De ahogy a hátam mögé lépett, és gyengéden végigsimított a vállamtól egészen le a hasamig, megnyugodtam. Belecsókolt a nyakamba, és ujjával körkörös mozdulatokkal kezdett simogatni.

- Tudom mit ígértem - kezdte. A szívem kihagyott egy ütemet, hangja mélyen csengett a fülemben. - De ismersz már. Nem kényszerítelek. Csak ha akarod.

- Akarom - fogtam rá a kezére. - Nekem is hiányoztál. Csak kicsit - szisszentem fel, mikor megéreztem kemény férfiasságát a combomnak nyomódni.

- Érzem, hogy be vagy feszülve. Enyhítsünk rajta kicsit - miközben szívta a nyakam, felemelte az egyik lábam, és a csempének nyomott. A homlokom neki támasztottam, és lehunytam a szemem. Benyúlt a hüvelyemhez, de nem hatolt be, először csak nyomást gyakorolt a csiklómra. A víz a hátamat érte, így az ő mellkasát is belepte. Ujja hamar megtalálta bennem a gyönyöröm pontját, ringatózni kezdtem előtte. Egyre hangosabban és nehezebben vettem a levegőt, és mikor már azt hittem, elértem azt a pontot, visszarántott azzal, hogy kihúzta belőlem. - Nem számítottam Rináékra. Ma csak egy bemelegítő menet lesz. De holnap ellátom a bajod, mikor ki is tudod engedni a hangod.

- Jobb lenne, ha nem kötnéd az orromra, mit akarsz velem csinálni - nyögtem fel, miközben lassan elmerült bennem. Tenyere megtalálta a mellem, gyengéden simogatott.

- Miért? Csak én szenvedjek a gondolattól? Az irodában is bármikor megkaphatnálak, de nem akarom, hogy a pletykák ártsanak neked. Ki tudja, mi kapna szárnyra, ha bezárva találnának ránk.

- Ha elmondod... Azon fogok gondolkodni.

- És?

- És nem tudok másra figyelni. Azon kattogok.. Hogy és mit fogsz velem tenni.

Elengedett és kihúzódott, de csak egy pillanatra, amíg maga felé fordított és felemelt. Voltunk már így, tudtam, mire számítsak. Kezem a szám elé raktam de még így se tudtam megállni a hangos nyögést, ami kiszakadt belőlem.

- Nem fogom hagyni, hogy elhagyj - ejtette fejét a vállamra. - Az enyémnek kell lenned. Szükségem van rád.

- Taehyung - kapaszkodtam a nyakába, és ezzel közelebb húzva magamhoz.

Annyi mindenen mentünk keresztül, mégis a sors úgy döntött, össze kell tartanunk. Egyikünk se tudta a másikról, hogy kicsoda, és most, hogy kiderült, folytatódhat minden tovább. Már nem kell félnem semmitől, tudom, hogy bár abbahagyta, ha veszélyben lennék, ő megvédene. Meg amúgy is, vagyok már annyira tökös, hogy magamat is ki tudjam húzni a bajból. A lelépésben, és a köddé válásban jó vagyok. Kivéve Taehyung előtt.

***

Egy hónap múlva

- Nem hallja amúgy? - kérdezte Rina a vonalban. Épp reggelit csináltam, miközben a szobámban alvó Taehyungot beszéltük ki.

- Áh, ilyenkor még alszik. Ha nem kell dolgoznia délig is.

Miután lecsillapodtak a kedélyek, és én is visszatértem a normális életembe, Tae úgy döntött, hozzám költözik. Na nem véglegesen, de az ideje jó részét nálam tölti. Viszont mikor Teo nincs itthon, én megyek át hozzá.

- Na és milyen az ágyban? Mesélj.

- Rina! - kiáltottam fel.

- Mi van? Azóta nem kérdezgettelek mióta visszahoztatok. Ideje megtudnom.

Hirtelen hátulról két kéz simult az oldalamra, és lassan magához húzott. Ringatni kezdett, és a fülemhez hajolt.

- Válaszolj neki - suttogta nagyon halkan.

- Tudod, hogy nem nagyon van viszonyítási alapom - böktem ki végül. Igazából Taehyungnak is és Rinának is válaszoltam.

- Jó, de engem a szaftos része érdekel - folytatta töretlenül. Leszegtem a fejem, mert éreztem, hogy vörösödök. - Hagy elmenni? Vagy odáig el se jutsz? Ha nem engedi, akkor lépj le onnan!

- Lehetne, hogy nem a szexuális életemről beszélünk? - akadtam ki. Taehyung halkan nevetett mögöttem, miközben kezével a mellemet masszírozta. Ez már szinte szokásává vált, csak úgy leül velem valahova, és mintha gumicukrot csipkedne, úgy játszadozik velem. Annyira hozzászoktatott, hogy néha már fel se tűnik, most viszont izgatni akart.

- Nem - nevetett fel Rina is. - Végre bepasiztál, és már majdnem két hónapja együtt vagytok. Csak nem hiszed, hogy nem foglak faggatni. Esküvő mikor lesz?

- Hagyjál már te bolond! - fogtam, és mielőtt elnevettem volna magam bontottam a vonalat. Taehyungot viszont nem tudtam lerázni. Jót mulatott mögöttem.

- Milyen vagyok az ágyban? Hagylak elmenni? Mikor legyen az esküvő? - tette fel ugyan azokat a kérdéseket. Nagyot sóhajtottam, és letettem a tálat, ami a kezemben volt.

- Miért keltél fel ilyen korán?

- Mert hallottam a nevemet. Ha nem jövök ki, és nem tudod, hogy hallom, mit válaszoltál volna?

- Csodálatos. Igen. Nem mostanában - daráltam le. Tudtam, hogy nem fog tetszeni neki, elkezdte csipkedni az oldalam, majd a pultra nyomott, és csiklandozott. Már a könnyeimet nyeltem annyira nevettem, mikor megfordított, és felültetett, hogy egy szintbe legyek vele. - Iszonyat jó - kezdtem bele. - Sosem vagy önző, mindig figyeled, mi kell nekem, mi jó nekem. Mióta veled vagyok, szeretek élni. Kevésbé félek, és boldogabb vagyok. Ez kielégítő válasz volt főnök úr?

- Elmegy, Miss Malley - biccentette oldalra a fejét, majd egy lágy csókba hívott. - De az esküvő dologról még beszélnünk kell.