La La-land [Taehyung ff.] - Befejezett

Chapter 28

Taehyung pov's

- Szállj le rólam! - sziszegte fogai között az az elmebeteg. Még azelőtt, hogy meglépett volna, rátérdeltem a hátára, és lenyomtam a földre. Rina eszméleténél maradt, csak súrolta a golyó, de nagyon vérzik. Ninából pedig egyenesen ömlik a vér, amit Beka próbál elállítani. Tökös lány azt meg kell hagyni. Elvettem tőle a fegyvert, mielőtt a félelemtől még lelőtte volna ezt a mocskot.

- Fogd be vagy kikaparom a másik szemed! Miért akarsz neki ártani? Csak lekoptatott, miért ért neked ennyit? - kérdeztem közel hajolva hozzá. Minél kevesebbet hallanak a többiek, annál jobb. Különben is, tudtam, hogy itt valami bűzlik, rá akartam venni, hogy ő mondja el.

- Nem az, akinek mutatja magát.

- És te ezt honnan tudod?

- Rendőr voltam, rémlik faszfej? - nevetett fel. - Az a kis ribanc nem mondta, hogy jártunk, ugye? Nem hát, mindig letagad, pedig én védtem meg a széltől is.

- Nem vagyok rá kíváncsi. Miért hívod Laurának?

- Mert ez a neve. Laura Corter.

- Nem - ingattam meg a fejem hitetlenségemben. - Ő Nina Malley.

- Higgy, amit akarsz. Mindenkit rászedett.

A rendőrség berontott az ajtón, a mentősökkel együtt, hála az égnek. Leszedtek Han-ról, de mielőtt a főkapitány hozzám szólhatott volna, a Ninát hordágyon hordó pasas után futottam. Be kell mennem velük a kórházba. Tudnom kell, hogy van, hogy lesz. Elég sok vért vesztett.

A mentőre nem szállhattam fel, így kocsiba ültem, és szorosan mögöttük haladtam. Közben felhívtam Jimint, hogy nem érdekel, milyen módon vagy áron, de tudjon meg nekem MINDEN információt Nina Malley-ról, és Laura Corter-ről.

A kórházban való várakozás nem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé. Pláne úgy, hogy még a mosdóba se jutottam el lemosni a kezem. Han, és a saját vérem szennyezi az öklöm. Ha nem állítom le magam, összevertem volna. És... Ha ezt Nina nem éli túl, amíg élek, Han szenvedni fog a kezem által. Ezt garantálom neki.

Több órás várakozás után a doki végre kidugta az arcát az ajtó mögül. Bólintott, én pedig rögtön megkönnyebbültem.

- Túlélték mind a ketten, de Malley kisasszony állapota súlyos volt. Szerencsére nem tartozik a ritka vércsoportúak közé, ezért az életveszélyen túl van. Choi kisasszonyt a harmadik emeletre vitték, hatos szoba. Ébren van, ha meg akarja látogatni.

- És Nina?

- Őt ma még az intenzíven tartjuk, aztán a mellette levő szobába viszik át. Hallgasson rám, ma úgyse fog felkelni. Ne háborgassa, menjen és pihenjen.

- Köszönöm - mormoltam az orrom alatt, és elindultam a liftek felé. Ha őt nem is, de Rinát meg tudom látogatni. A dokinak igaza volt, ébren várt engem. Feje kissé kómás volt, arca sápadt, szemei fénytelenek. De mosolygott.

- Az, hogy ilyen arcot vágsz, és nem rontottál rám azt jelentheti, hogy Nina jól van - sóhajtotta megnyugodva.

- Te, hogy vagy?

- Fáj - vallotta be. - Szerencsére engem csak súrolt.

- Nagyon ügyes voltál az irodában - sandítottam felé, miközben leültem mellé a székre.

- Tetszett? - nevetett fel. - Régebben imádtam dartsozni. Késeket is dobáltam, íjászkodtam, a célzás mindig nagyon jól ment. Mindig is azt mondtam neki, hogy ha máshol nem is tudok majd elhelyezkedni, de cirkuszi bohócnak beállhatok. Nina pedig paranoiás, ezért tart szinte mindenében valamit.