La La-land [Taehyung ff.] - Befejezett

Chapter 2

- Nagyon örülök, bár nem szimpatizálok azzal az emberrel. Talán jobb lenne máshol dolgoznod. Nehogy rád szálljon, amiért ki akart rúgni - ültem le a kanapéra, miközben Bekával beszéltem.

- Ne aggódj, kezeljük a helyzetet. De nagyon nem találunk semmit - nevetett fel. - Taehyung folyton Yumi-t kérdezi, mi hol van, de szegény ő se tudja. - Na igen, az én rendszerezésemben csak én találom meg azt, amit keresek. De nem baj, ennyit azért ki fog bírni az egoista feje. - És még tollat se találok - sóhajtott fel.

- A második fiókban van leghátul.

- Oh, tényleg. Visszajöhetnél. Találtál másik munkát?

- Igazából nem kerestem - vallottam be. - Mivel nem tudom, hogy mikor akarja az elszámolásomat elküldeni.

- Beszéljek vele?

- Nem kell - vágtam rá. - Ez az én gondom, majd megoldom valahogy.

A telefonbeszélgetés után, bár elutasított, tudtam, be kell mennem. Nem hagyhatom úgy ott a céget, hogy csak én vagyok kiigazodva a papírhalmokban. Csak beugrok, elmagyarázok mindent Bekának, és már jövök is. Nem lesz húsz perc se. A főnököt pedig messziről elkerülöm. Olyan típusnak tűnt, aki inkább az irodában van, mint kint lófráljon. Ezt most kihasználom.

TeoJin-ért Rina fog menni az iskolába, bőven van időm. Felszálltam egy buszra, és megkértem a recepciós csajt, hogy ne szóljon a főnöknek. Felismert, így felengedett bejelentés nélkül. Beka majdnem a nyakamba ugrott, mikor meglátott. Tudtam én, kellek ide.

- Meg akartam keresni a mostani app elszámolását, de sehol se találtam. Se a véleményeket. Még beiktatva se!

- A talk show-ra gondolsz? - bólintott. - Annak még a prototípusa sincs kész. Nem volt még aki kipróbálja, ezért nincs róla semmi. A költségvetést az elszámolással együtt a nagy mappában találod a számítógépen.

- Basszus - csapott a homlokára. - Én meg a fiókban kerestem kinyomtatva.

- Tudhatnád, hogy semmit se nyomtatok ki amit nem kell, vagy nincs teljesen kész.

Elővettem mindent, amit csak tudtam. A többit egy papírra írtam le, mivel nem volt kedvem bemenni a főnök irodájába értük. Még a főoldalt is lerajzoltam nekik, amivel először találkoznak, ha megnyitják a benti gépet. Komolyan úgy érzem magam mint az oviban. Ennyire átláthatatlan a rendszerem, amiben én jól elvagyok?

- Miss Malley! - hallottam meg a nevem, egy baljósló hangszínen. Még a hideg is végigfutott rajtam. - Kérem jöjjön velem az irodámba. Most - tette hozzá, mikor látta, hogy vissza akarok szólni. Ő elindult, de engem Beka visszarántott, le az asztalához.

- Kérlek, csak most az egyszer viselkedj. Mióta elmentél tök rendes.

- Nem fogok nyalizni neki. Ez egy bunkó!

- Lehet, de... Csak viselkedj Nina - nézett fel rám kiskutya szemeivel. Nagyot sóhajtva megadtam magam, és bólintva elindultam a férfi után, aki megvárt, és becsukta mögöttem az irodája ajtaját. Keresztbe fontam a karom, és az ajtóhoz sétáltam, hogy ha kell, gyorsan ki tudjak innen futni. Taehyung azonban leszegett pillantásokkal kezdett közeledni felém, amitől automatikusan hátrálni kezdtem.

- Mi a.. - csúszott ki a számon. Olyan közel jött, hogy az orrom majdnem beleütközött a mellkasába. Mit etettek ezzel az emberrel? Kár, hogy nem a magas sarkú cipőmet vettem fel. Akkor legalább pipiskedés nélkül felérnék a nyakáig.

Tae a fejem két oldalához illesztette a kezét, és megtámaszkodva egyre lejjebb ereszkedett, míg végül hajlott derékkal ugyan, de homloka a vállamon kötött ki.