La La-land [Taehyung ff.] - Befejezett

Chapter 15

- Zuhanyozz le nyugodtan - sóhajtotta, mikor újra magához tért. A feje már nem tűnt olyan melegnek, de azért cseréltem borogatást, biztos ami biztos.

- Nem hoztam ruhát.

- Van pár pólóm - mutatott a szobája felé. Nagyon sóhajtottam, és elhúztam a számat. Nem fog rám mozdulni, az már biztos, elvégre kettőig se lát el olyan rosszul van. De a helyzet elég kínos. Mindenképp le szeretnék zuhanyozni, mivel megizzadtam, amíg vonszoltam, de, hogy a pólójában legyek...

Benyitottam a fürdőszobába és kerestem magamnak egy törölközőt. Végül úgy döntöttem, nem lehet belőle bajom, úgyhogy kiválasztottam egy méretes pólót, és zuhanyzás után belebújtam. Nem lepődtem meg, hogy elrejtette a testem, de azon viszont igen, hogy a nyak része kicsit mélyebben volt kivágva. Amolyan lenge darabnak tűnt. Nem foglalkoztam vele, nem volt tipikusan dekoltázsmutató, ezért visszamentem Taehyunghoz, aki már sokkal jobb színben volt.

- Haragszol még? Persze, hogy haragszol - válaszolta meg saját magának. Még levegőt se tudtam volna venni a két mondat között, nemhogy kinyitni a számat.

- Mond meg nekem őszintén. Félsz az öcsédtől? Azért lettél ilyen ingerült?

- Nem félek - válaszolta. Érdekes, de láttam rajta, hogy nem hazudik. Vagy talán inkább éreztem. Az arca másról árulkodott. - Pontosan tudom, mire képes. Elvenne tőlem mindent, ha nagyon akarná. De ő lassan és kimérten akar leépíteni, amíg semmim sem marad. Mikor-

Mondatát elharapta, és elfordította a fejét.

- Mikor mi? - köhintett párat, és folytatta.

- Mikor megláttam, mit küldött, amit neked is mutattam, nem azért lettem mérges, mert elveszíthetem a céget. Hanem mert féltem, hogy téged is elvesz mellőlem. Hogy... Nem vagyok neked értékes, mert bármivel meg lehet vesztegetni. Ezért rontottam úgy rád. Lehet, hogy nem is rád voltam ideges, hanem inkább magamra, amiért még téged sem tudlak az oldalamon tartani.

- Taehyung - fogtam meg a kezét, és szorítottam meg kicsit. - Én nem ilyen ember vagyok. Engem nem érdekel a pénzért való megvesztegetés. Lehet azzal jönni, hogy pénz mindenkinek kell, mert mindig jól jön, de egyszer már mondtam neked, hogy a bizalom nekem mindennél többet jelent. Én nem bízhatok senkiben, de akik bennem bíznak, azokat sosem árulnám el semmiért.

- Ezt megjegyzem. Megpróbálom - javította ki magát. - Gyere ide! - nyújtotta ki felém a karját. Pontosan úgy, mint aki arra vár, hogy mellé fekszem, és átölelve a mellkasához bújok. És őszintén szólva, remekül lejátszódott ez a jelenet a fejemben. Ahogy hallgatom a mély hangját, miközben a szíve a fülem alatt dobog. Ahogy körbeölelhetem a testét.

De nem lehet.

- Értem én, korai - húzta vissza a kezét, mintha meghallotta volna, mit gondoltam. Valójában viszont csak azért gondolta meg magát, mert meg se mozdultam. - Sajnálom.

- Nincs mit - ráztam meg a fejem.

- De tényleg komolyan gondoltam a dolgot - nagy nehezen pár nyögés kíséretében átmászott a kanapé másik oldalára, és átnyúlva előző helyére, megpaskolta a párnát. - Itt aludj, ne a földön. Nem fogok semmi olyat csinálni, amit nem akarsz. Ígérem, nem is érek hozzád, ha ez kell.

- Köszönöm - mosolyodtam el. Jól estek a szavai annak ellenére, hogy nem hittem neki. Egy férfi és egy nő nem tud úgy egymás mellett aludni, hogy ott ne történjen semmi. Lehet, hogy ezzel ő is tisztában van, mégis megígérte nekem. Ezzel pedig azt mutatta felém, hogy igyekezni fog. És ez nekem elég volt.

Lekapcsoltam a lámpát, és bemásztam mellé. Nem volt valami nagy a hely, a kezünk majdnem összeért, mivel még mind a ketten háton feküdtünk, a feketeségbe meredve.

- Hiszel a szerelemben első látásra?

- Mi ez a kérdés? - nevettem fel.

- Ha a bizalomban nem hiszel, vagy nem engeded meg magadnak, mi van a szerelemmel?

- Szerinted létezik szerelem bizalom nélkül? - kérdeztem felé fordulva. Halványan láttam a férfit, de csak a körvonalait. Az utca fénye nem szűrődött be a függönyön át.

- Akkor ezek szerint te még sosem voltál szerelmes?

- Nem volt rá szükségem. Képtelen lennék rá. Egy csóktól már rosszul leszek, mi lenne ha tovább mennénk? - kérdeztem, nem is tőle, inkább magamtól. Nagyon rég volt már, hogy felhoztam valaki előtt ezt a témát. Az a valaki is Rina volt, aki kinevetett. Taehyung viszont nem tette, inkább ő is felém fordult. Éreztem magamon a tekintetét, pedig ő sem láthatott belőlem többet, mint én belőle.

- Mi bajod a csókokkal? Az talán a legjobb az egészben.

- Nos, nekem inkább az a legvisszataszítóbb az egészben - kontráztam. - De nem tudom, miért. Egyszerűen csak nem szeretem - vontam vállat. - Kényelmetlenül érint, ha valaki meg akar vagy megcsókol.

- És a puszi?

- Talán - húztam el a számat. - A puszi rövid, és nem nyálas. Az még az oké kategória.

- Kár - húzta el a mondatot. - Most igazán megcsókolnálak, ha nem ígértem volna ilyen baromságot.

- Te csak simán beteg és kanos vagy, ami a két legrosszabb kombináció. Ilyenkor még az is jó lenne alád, aki alap esetben eszedbe se jutna. Aludj rá egyet, holnap garantálom, hogy visszavonod amit most mondtál.

- Kétlem. Nem ez az első alkalom, hogy letepernélek

- Parancsolsz? - kérdeztem vissza kissé hisztérikus hangnemben. Taehyung viszont csak elnevette magát, és témát ugrott.

- És mi van - kicsit közelebb húzódott. Éreztem, ahogy kifújja a levegőjét. - Mi lenne, ha valakit igazán szeretnél? Neki sem hagynád? Tudván, hogy őt ez boldoggá teszi.

- Hova akarsz kilyukadni? - ráztam meg értetlenül a fejem. Kezdett zsongani.

- Tudod, a szerelemben, ha az egyik fél akar valamit, de a másik nem, az egyikük megadja magát. Ilyen például az orális szex - mikor kimondta akkorát nyeltem, hogy szerintem még a mellettünk levő panel tizedik emeletén is hallották. - Ha a nő nem akarja, de tudja, hogy a férfi akit szeret imádja és igényli, akkor a nő beadja a derekát, és megteszi neki. Mert többet jelent örömet okozni a párjának, mint a saját elgondolása a dologról. De ez fordítva is lehet. Ilyen egy kapcsolat. Önfeláldozó néha.

- Ez egy nagyon szép dolog, de nem hiszem, hogy én képes lennék olyat tenni, amihez nincs gusztusom. Még akkor se, ha valakit szeretnék.

- Majd meglátod - sóhajtotta. - Fiatal vagy még, akármikor belovagolhat a herceged az iroda ajtaján.