La La-land [Taehyung ff.] - Befejezett

Chapter 11

A hadnagy előtt ülve a tükörre néztem, és felvont szemöldökkel felkönyököltem az asztalra.

- Ugye ezt most maga se gondolja komolyan? Annyi embere van, mint égen a csillag, miért egy civilt akar ebbe belevonni? Aki szabadulni akar a múltjától?

- Nézze. Én nem vagyok korrupt. Három gyerekes apuka vagyok egy jól fizető állással. Ami sajnos, néha igazságtalan. Segítenék önnek, komolyan, mert ami önnel történt, az tragikus. Tudom jól, hogy a félelemtől sose fog szabadulni. De a feljebbvalóim ezt akarják. Jobban mondva önt.

- Mert egyszer már beváltam, és mert van mivel zsarolniuk.

A hadnagy hátradőlt, és felsóhajtott.

- Valószínűleg igen. A kis Teo jól van?

- Igen, most épp felváltva vigyázunk rá én és Rina. Egyik héten ott van, a másik héten nálam.

- Miért van erre szükség? Magát jobban szereti nem?

- Igen, valószínűleg - sóhajtottam. Bár nem voltam benne biztos. Rinának nem lehet gyereke, ezért sajátjaként tekint Teo-ra. Bárhol volt eddig, bármit is csinált, ha neki ő kellett, jött és ott volt vele. Kivételes barátnő, és jó anya lenne, ha a sors nem cseszett volna ki vele. - De fel kell készítenem rá, milyen lesz, ha én kiesek a képből. Pont ez miatt - mutattam a férfire, de utána rögtön kijavítottam magam. - Ne értsen félre. hálás vagyok és leszek is önnek azért, amit értem tett. És tudom, hogy ez nem az ön hibája. Épp csak...

- Épp csak nekem tud most egyedül panaszkodni, mert engem köt a titoktartás, és amúgy is én kérdezgetem. Megértem.

- Köszönöm. Menjünk, hamar le akarom ezt zárni. Úgy sincs választásom.

- Sajnálom - kért még egyszer elnézést. Elindultunk a más jól ismert szobába, mit én csak hackerzugnak hívok. A fekete kalapos férfi már várt ránk, én viszont nem voltam hajlandó úgy dolgozni, hogy nézzenek közben.

- Kifelé.

- Nem lehet, a végén még-

- A végén mi? - szakítottam félre. - Megtalálom, amit akarnak aztán elmegyek. De úgy nem dolgozok, hogy közben a nyakamba lihegnek. Kifelé - intettem. A férfi a hadnagyra nézett, aki enyhén bólintott párat, és kivezette az illetéktelent. Mivel reggel már úgy fogadtak, hogy a nyakamba zúdították mit kell keresnem, könnyűszerrel léptem be a fekete webre. Nem akartam többet tudni annál, mint amit eddig tudok, ezért amit elolvastam rögtön el is felejtettem. A zsaruknak csak egy név kell, és én meg is találom. De ennyi.

Azonban amint felmerült a Kim családnév, a jelentéktelennek tűnő feladatból élet-halál kérdés lett. A hely, ahova kilyukadtam egy maffia szervezet volt. Már a névtől is felment a pulzusom. Már megint belerángattak oda, ahol a legnagyobb a sötétség. Utálom. Miért nem élhetek nyugodtan? Miért kellett anno pont engem belevonni abba a dologba? Nem sajnálom őket, elvégre mocskos bűnözők voltak, akiket lelepleztem, de ha valaha is megtudják a nevem, nekem végem.

- Lim Hadnagy! - kiáltottam fel. Rögtön belépett mellém, én viszont többet nem mondhattam. Nem tudtam mit mondani. Amint az oldal betöltött, és megláttam a nevet, a szívem kihagyott egy ütemet. Ez csak valami félreértés lesz. Kim Taehyung. Oh nem, ez képtelenség. Megannyi Kim Taehyung létezik a világban.

- Köszönjük, innen átvesszük. Szólok egy kollégának, hogy vigyen haza.

- Inkább sétálnék, köszönöm.

***

Anonymus143: Csajszi! Hát, hogy van ez? Ha én nem írok te baszol rám? :D