Hogyan idegesíts fel egy kaszást || KuroKen || (fordítás)

3. fejezet

    - De most komolyan, mi a faszom ez? Mikor fogom én valaha is használni ezeket a képleteket? – mondta Kenma, miközben elhajította a tollát a szoba másik végébe, ami ezáltal a falnak ütközve esett le az íróasztalára. – Haha, Kobe!

Kenma hátradőlt a székében és lecsukta a szemeit, ez az egész kolis dolog eléggé lefárasztotta őt. Igazából, az egész élete lefárasztotta. Sokszor kívánta már azt, hogy bárcsak amikor elaludna, többé már sosem ébredne fel többet, de nem egy rossz értelemben. Csak megakart szűnni.

    - Lehettem volna rúdtáncos is, de neeem... most ahelyett itt kell szenvednem azzal, hogy megtaláljam mivel egyenlő az x. – mondta majd nevetett egy kicsit. Egy mély levegővétel után eldöntötte, hogy befejezi azt a rohadt házi feladatot végre, és jutalom képpen a kemény munkájáért majd csinál magának egy kis ramen-t.

    - Miért is foglalkozom én egyáltalán ezzel? Nem mintha valami nagyon szuper munka után kutatnék, amúgy is csak egy metrón szeretnék dolgozni. – Kenma megvakarta a fejét, amikor már végre rájött arra, hogy mit írt rosszul, így pár perc múlva már kész is volt vele.

    - A szendvics készítő mester Kozume Kenma ismét visszatért! Most elkészítem a legművésziebb szendvicset, amit valaha bárki is csinált, úgyhogy még Donatello is irigy lesz rám! ÉN VAGYOK A MATEK KIRÁLYA! – kiabálta Kenma, a tankönyvét pedig rádobta az ágyára. További időpazarlás nélkül kirohant a konyhába és keresett is magának egy tálat.

Pont amikor ki akart nyitni egy csomag instant levest, hirtelen motoszkálást hallott a háta mögül.

    - Mr.Kaszás, éhes vagy? – kérdezte Kenma, ezzel megijesztve Kuroot aki azt tervezte, hogy majd jól megfogja ijeszteni Kenmát.

    - Honnan a faszomból tudtad, hogy én vagyok az? Vagy esetleg vannak más kaszások is, akik olykor meglátogatnak téged?... Úristen, na ne... Te megcsalsz engem! – mondta Kuroo tettetett meglepődöttséggel, majd felnevetett. Azta Kuroo, egy valódi komikus zseni vagy.

    - Ne aggódj, te vagy az egyetlen fura fazon akit ismerek és egy kaszásnak hiszi magát. Amúgy ha már itt tartunk, van egy másik olyan ismerősöm, aki a Dzsungel királyának képzeli magát, szerintem tök jól kijönnétek egymással. – Kenma végül úgy döntött, hogy Kuroonak is csinál egy tál instant levest.

    - De én vagyok a kaszás! Emlékezz majd vissza erre, amikor megöllek, nagy fiú! – Kuroo keresztbe fonta a karjait maga előtt.

    - Nagy fiú? Nem is vagyok kövér... – fordult felé Kenma.

    - Nem azt mondtam, hogy kövér vagy. – forgatta meg a szemeit Kuroo.

    - Aha, persze, taposs a lelkembe. – Kenma megvárta míg a víz elkezd forrani, majd azt ráöntötte a tálban lévő tésztákra. – Hálás lehetnél azért, hogy etetlek.

    - Rohadtul nem kért meg rá senki. Csak azért vagyok itt, hogy megöljelek, ennyi. – mondta Kuroo, aki már előre kigondolt egy tervet. Azt akarta, hogy Kenma leejtse az egyik tálat a lábára, ami miatt majd hátraesik és beveri a fejét a pultba, tökéletes terv, nem?

Kuroo is így gondolta.

De mielőtt Kenma felvette volna a tálakat, észrevette, hogy a szekrény ajtó nyitva maradt, így lábujjhegyre állva próbálta meg becsukni azt, de hirtelen egy rémült tekintettel fordult Kuroo felé.

    - Van egy pók a szekrényben. – mondta, Kuroo pedig gondolatban már századjára verte fejbe magát.

    - Azt kéne csinálnod amit én akarom, hogy csinálj! Hogy tudzs ellenszegülni a törvényeknek?! És a tészta mindjárt teljesen el fog ázni! – kiabálta Kuroo, miközben rámutatott a tálakra.

    - Oh, most látom, hogy változtattál egy kicsit a ruháidon. Most már legalább nem úgy nézzel ki, mintha egy Halloween party-ról szöktél volna el. Jó a farmered. – mosolygott rá halványan Kenma, miközben megnézte, hogy kész vannak e már a tészták, majd odaadta Kuroonak az ő részét, és bement a nappaliba.

    - Végre megjavítottam a TV-t, szóval mostmár nézhetünk is valamit. – mondta Kenma miközben leült a kanapéra és felvette a távirányítót.

Kuroo pár percig csak ott ált, és bámulta a tálját. Ő, az egyik legjobb kaszás, tésztát eszik valami csávóval egy kanapén üldögélvem miközben a Zsaruk egyik részét nézik?

    - Most jössz vagy nem? Nem fogok rád várni. – panaszkodott Kenma. Igy egyszer csak azon kapta magát, hogy tésztát eszik Kenma mellett ülve a kanapén. Végül úgy döntöttek, hogy nem a Zsarukat nézik, hanem helyette a Lucifert.

    - Ez a legborzalmasabb ábrázolása Őfelségének, amit valaha láttam! Ez hülyeség! – kiabálta Kuroo a TV-re nézve, miközben majdnem megfulladt.

    - Oh tényleg? És mivan az angyalokkal? – kérdezte Kenma, igazából sokkal több dolgot is szeretett volna kérdezni még, de olyan éhes volt, hogy a tészta nem várhatott.

    - Ők sem hasonlítanak. Az angyalok valójában hatalmas seggfejek, mindig beleütik az orrukat a dolgunkba, annak ellenére is, hogy megtartjuk az egyensúlyt. Kinyalhatják a seggemet, de hé, az aki Lucifert játsza egészen jóképű. – dőlt hátra Kuroo, miközben lenézett Kenmára, aki éppen akkor szürcsölte be a megmaradt tésztáját.

És ekkor Kuroo fejében egy újabb ötlet született meg, ami az volt, hogy Kenma majd elkezd fulladozni tészta evés közben.

De... Kenma már azelőtt befejezte az evést, mielőtt Kuroo bármit is tehetett volna.

    - Áh, ez jó volt. Nos, te nézd tovább a filmet, addig én megyek és csinálok nekünk egy kis teát. – mondta Kenma, miközben felállt a kanapéról és kisétált a konyhába.

Kuroo pedig csak ott ült, mérgesen ette a tésztáját, és gondolatban Kenmát átkozta.