Hogyan idegesíts fel egy kaszást || KuroKen || (fordítás)

8. fejezet

    - Még mindig itt vagy? – kérdezte Akaashi miközben bekukucskált Kuroo szobájába.

    - Igen, most nézem át azokat a dolgokat amiket kerestél nekem. – mondta Kuroo mielőtt kortyolt volna egyet a kávéjából.

    - Tudod, kihagytál egy hivatalos gyűlést. Ez már a második amin nem jelentél meg, ha még egy ilyen lesz akkor jelentést kell írnod róla. – sóhajtott fel Akaashi, de nem tűnt úgy, mintha Kuroo figyelt volna. Még az olvasószemüvege is rajta volt.

    - Tudom, de ha nem ölöm meg Kenmát a következő gyűlésre, akkor Ő ki fog hajítani engem a francba. – Kuroo ismét ugyan azon az oldalon hajtott át.

    - Oké, oké. Megyek keresek mégtöbb információt. – ezzel Akaashi be is csukta az ajtót, így ismét magára hagyva Kuroot.

Kuroo túlságosan elfoglalt volt azzal, hogy minden információt alaposan átnézzen amit Akaashi keresett neki, de egyenlőre még egyik teória sem illett össze az ő esetével. Igazából a  Shoyoval való találkozása után azonnal el is indult volna Kenmához, de Akaashi konkrétan letámadta azzal a sok papírral.

Apropó Shoyo, Kuroo először Tobiot kereste meg aki eléggé zavarban volt egy magasabb rendű kaszás előtt, aki az egyik legjobb is egyszerre. Megosztotta vele a tapasztalait, majd elmondta neki, hogy hol találhatja meg Hinatát.

Mivel Hinata egy frissen levadászott lélek volt, még nem öltött teljesen testet. Kuroo elbeszélgetett vele egy kicsit, ezzel megtudott pár új dolgot is Kenmáról.

Nyilván Hinata volt az aki összebarátkozott Kenmával ezelőtt egy pár éve, mivel nagyon üresnek látta őt. Azt akarta elérni, hogy visszahozhassa Kenma szemeibe azt a réges régen eltűnt fényt, de minden próbálkozása ellenére sem sikerült ezt elérnie. De ez nem volt akadáj arra, hogy Kenma ne legyen egy hűséges barátja, akkor is amikor pletykák kezdtek el terjedni Hinatáról az egyetemével kapcsolatban mindig mellette állt.

Kuroonak még az is sikerült, hogy rávegye Hinatát arra, hogy írjon Kenmának egy kézzel írt levelet, aki aláírás képpen egy kis madarat rajzolt a papír sarkára. 

Egy ásítás hagyta el Kuroo száját, amikor már végre sikerült neki átnéznie minden dokumentumot. Már két napja nem látta Kenmát, így már kezdett neki hiányozni egy kicsit, ami nem valami jó.

Nem akart ragaszkodni hozzá, de nem tehetett semmit ellene!

Kenma egyszerűen csak annyira külömbözött minden más eddigi áldozatától. A személyisége furcsa volt, és ő volt az eddigi első ember akivel találkozott és alig volt benne bármi életerő.

Miután elrendezte a papírokat, Kuroo eldöntötte, hogy elmegy Kenmához, talán valami változott azóta. Legalábbis reméli. Kuroo ez alkalommal is Kenma háza mellett találta magát, ahol csak az egyik lámpa égett.

Ahogy Kuroo az ajtó elé ért azon kezdett el gondolkodni, hogy mi más okokból kezdett el Kenmához ennyire ragaszkodni. Az ajtó, meglepetésére, résnyire nyitva volt, pont ahogy mint pár másik ablak is, viszont magából a házból áradt a negatív energia.

Kuroo megfogta a kilincset, majd lassan kinyitotta az ajtót. Eléggé meglepte amikor meglátta Kenmát a kanapén feküdni a plafont bámulva.

    - Jó estét, hogy érzed magad? – kérdezte Kuroo miközben becsukta maga mögött az ajtót, de nem kapott választ.

Kenma valószínüleg még mindig kedvetlen, de ez érthető volt. Mielőtt bement volna a konyhába, Kuroo elővette a levelet a zsebéből, majd odaadta Kenmának. Őszintén, Kuroo nem olvasta el. Tiszteletben tartotta a magán dolgokat (azt leszámítva, hogy szokása volt meghívás nélkül betörni mások házába).

    - Kenma, tudom, hogy szomorú vagy. Egy fontos személy elvesztése mindig nagyon fáj, de én itt vagyok neked. – mondta Kuroo miközben lerakott egy csésze meleg zöld teát Kenma elé.

    - Tudom... de ez olyan elszomorító, Kuroo. De milyen szánalmas vagyok már? Hogy voltam képes ignorálni valakit akivel ennyire törődtem? Csak akkor tudtam meg, hogy meghalt amikor a testvére felhívott, hogy menjek el a temetésére... Borzalmas vagyok. – mondta Kenma miközben berakta a levelet a zsebében, majd felnézett Kuroora aki kedvesen mosolygott rá.

    - Nem vagy borzasztó, csak össze vagy zavarodva. Biztos vagyok benne, hogy sok dolgon mentél már eddig keresztül az életben. A testvére hívott fel, igaz? Ez azt jelenti, hogy tudja azt, hogy Shoyo azt szeretné, hogy te ott legyél a temetésén és végleg eltudhass búcsúzni tőle. Szóval, ne legyél ennyire depresszív, oké? – Kuroo rátette az egyik kezét Kenma vállára, miközben rámosolygott a szomorú fiúra.

Kenma szinte azonnal lesöpörte Kuroo kezét a válláról, majd felállt a kanapéról. Odasétált Kuroo elé és megölelte őt. Ez eléggé meglepte a magasabb fiút, nos nem igazán számított erre, így pár másodpercig csak meredten állt.

Kuroo szíve egyre hevesebben vert, ahogy megérezte Kenma meleg lehelletét a mellkasának csapódni. Az alacsonyabb fiú vékony ujjai a hátán pihentek. Semmi távolság nem volt köztük. Más esetben, Kuroo már rég ellökte volna azt a személyt aki csak úgy megsértette a magánszféráját, de ez valahogyan nem zavarta őt.

Nem is vette észre, hogy a karjait az alacsonyabb fiú köré csavarta, ezzel közelebb vonva őt magához. A hüvelykujjával apró köröket írt le Kenma hátán, hogy megnyugtassa őt, de nem akarta elengedni őt.

Nem ma, nem holnap, soha.

Egy örökkévalóságig így akart maradni.

Kuroo még azon is elkezdett gondolkodni, hogy milyen lenne egy áruló kaszásként élni, állandóan vadásznának rád, de ezek mellett egy kalandos életet élhetnél egy olyan személlyel akit imádsz.

És ebben a pillanatban, Kuroo rájött valamire.

Szerelmes volt.