Hogyan idegesíts fel egy kaszást || KuroKen || (fordítás)

1. fejezet

Mikor Kuroo végre megérkezett a földre, már körülbelül este 7 óra felé járhatott az idő, egy tökéletes alkalom a halálra.

Az utcák üresek voltak, habár azt tekintve, hogy elég hideg volt az embereknek ilyenkor kint járkálni, Kuroo nem igazán volt meglepődve.

Egy csendes szomszédságban találta magát, ahol kissebb házak hevertek. Volt amelyik üres volt, és volt amelyik nem- egy legalábbis éppen annak tűnt.

Kuroot ismerve, akit nem igazán érdekelt mások magánszvérája, a furcsa kaszás képességeivel azonnal be is „osont”, majd kényelembe helyezte magát a kanapén. Arcán pedig hatalmas vigyor hevert, azon fantáziálva, hogy mi is fog következőleg történni. 

Nos, a fiú még egy újabb fél óra után sem ért még haza. A hosszú várakozás alatt Kuroo elhatározta, hogy körülnéz egy kicsit a házban.

Talált pár olyan dolgot is, amely enyhén aggasztónak tűnt számára: tizenhárom üres pizzás doboz, egy halom könyv sorozatgyilkosokról és kannibálokról, egy tablet amelyen a Buzzfeed Unsold egyik epizódja volt szüneteltetve, 12 teljesen ugyan olyan rövidujjú póló, és egy cetli amelyre az volt ráírva, hogy: „Mi a fasz, csóró vagyok”.

Ezen a ponton Kuroo már azt sem tudta, hogy mit gondoljon a következő áldozatáról. Mindig csak azt mondogatta magának, hogy: „soha ne kötődj semmilyen érzelmi módon egyik áldozatodhoz sem, mert az katasztrófális következményekhez vezethet”, ami igaz volt.

Egyszer volt egy kaszás aki beleszeretett egy lányba, akit meg kellett volna ölnie. Amikor ez kitudódott- a kaszás rejtélyes módon eltűnt. A legendák azt állítják, hogy most egy patkányként él a csatornákban.

Kuroo készített egy teát magának, mert semmi sem volt természetesebb annál, hogy „Egy kaszás vagyok, és azért jöttem, hogy megöljelek”, mint egy talpig feketébe öltözött, fura fickó egy kaszával a kezében, aki egy pohár teát kortyolgatva ül egy idegen kanapéján.

Kuroo hirtelen zajt hallott, olyan volt, mintha valaki kinyitotta volna a bejárati ajtót, de ezután körülbelül még jó öt percig nem történt semmi, amíg végre egy alacsony fiú be nem lépett a szobába. Egy pizzás doboz volt a kezében, a másikban pedig egy telefon.

Kuroot észre sem véve rakta le a dobozt a kávézó asztalra, majd kiment a konyhába, hogy hozzon magának valami innivalót. Ez így ment egy ideig, de miután Kuroo megköszörülte a torkát, a fiú végre észrevette őt.

    - Jó estét. – Kuroo keresztbe tette a lábait és rámosolygott a fiúra.

    - Hogyha az adó miatt vagy itt, akkor sajnálom de csak a jövő héten kapok fizetést, majd akkor kifizetem. – mondta, majd elvett egy energiaitalt.

    - Egyáltalán nem vagy meglepődve azon, hogy egy idegen ül a kanapédon? – Kuroo felemelte az egyik szemöldökét. Általában az emberek kiakadnak, és azzal fenyegetik, hogy felhívják a rendőrséget.

    - Tudod, ezen a ponton már csak akkor lennék meglepődve, hogy amikor hazajövök nem lenne senki sem a házamban. Kérsz egy kis teát? Oh, úgy látom már csináltál magadnak. – leült a kanapéra Kuroo mellé, teljesen ignorálva a kaszáját, és felnyitotta a pizzás dobozt.

    - Nos, mindegy is, az én nevem Kuroo és én vagyok a kaszás. Azért jöttem, hogy elvegyem az életedet Kozume Kenma. – mondta Kuroo és azt várta, hogy valamilyen reakciót válthasson ki belőle.

    - Persze, éhes vagy Mr. Kaszás? Vagy megehetem az egész pizzát egyedül? – Kenma odafordult hozzá, az arcáról pedig a „leszarom” arckifejezés volt tökéletesen leolvasható.

    - Nem hallottad amit mondtam? Azért jöttem, hogy megöljelek! És nem, nem vagyok éhes. Nem rég ettem. – Kuroo udvariasan visszautasította a neki felajánlott pepperónis pizzaszeletet. A másik egyszerűen csak vállat vont.

    - Ahogy te akarod nagy fiú, de ne kérd majd később, mert akkor már nem kapod meg. Amúgy a TV-m nem működik szóval nem nézhetünk semmit. – Kenma beleharapott a pizzájába és mosolygott egyet magának, fincsi.

    - Egy idegen van a házadba, aki azzal fenyeget, hogy megöl, erre te meg arról beszélsz, hogy nem működik a TV-d? Most...meglepődtem. – Kuroo összeráncolta a szemöldökét, soha nem történt még vele ilyesmi.

    - Múlt héten egy fickó betört hozzám, és amikor hazaértem azt mondta, hogy agyjam neki az összes pénzemet. Mivel amúgysem volt semmi pénz nálam, három órát töltöttünk el azzal, hogy átfésültük az egész házat valamennyi pénz után kutatva. És tudod mit, találtunk. Elosztottuk kétfelé. Szóval ja, nem vagyok meglepődve azon, hogy itt vagy. – Kenma kinyitotta az energiaitalos dobozát és körülbelül a felét megitta, aztán ismét Kuroo felé fordult. Végig nézett rajta.

    - Azta... Te aztán nem vagy semmi. – Kuroo eldöntötte, hogy mindent ignorál majd amit eddig a fiú mondott, és megpróbált kitalálni egy egyszerű és gyors módot arra, hogy minnél hamarabb megszabaduljon tőle.

    - Már értem miért nem eszel pizzát. Edzeni jársz, ugye? Ha ha.. Nem tudom elképzelni milyen lehet. – Kenma ismét elvett egy másik szelet pizzát. Kuroo pedig észrevett rajta egy darab gombát.

A szemeit le sem tudta venni arról a szeletről.

    - „Meg fog fulladni amiatt a gomba miatt, és nem fogok majd segíteni neki.” – gondolta magában, majd elvigyorodott.

A szelet csak pár miliméternyire volt attól, hogy Kenma megehesse, de mielőtt ez megtörtént volna hirtelen megállt.

    - Fúj, miért van a pizzámon gomba, amikor világosan megmondtam, hogy gomba nélkül kérem... Elment az étvágyam... Mindegy is, itt fogsz maradni vagy..? – kérdezte Kenma miközben lerakta a szelet pizzát, és leszedte róla a gombát.

Kuroo vett egy mély levegőt, mielőtt biztosította volna magát afelől, hogy minden rendben lesz.

Persze Kuroo, maradj csak pozitív.