My Love Story

15

- Terhes vagyok?- hogy mi? Most nagyon rossz az időzítés. Jó, persze, mindig is akartam gyereket, de nem most! Még csak 18 vagyok, még én is gyereknek gondolom magamat! Semmi felelőségérzetem nincs! Nem vagyok érett sem! Csak azt mutatom, de ez nem igaz. De Henry mit szólna hozzá? Ő is csak 20 éves, lehet nem is szeretne ezek után. Azt pedig főleg nem szeretném, ha a gyerekünket is utálná, ha csak engem azt még elviselném. Lehet, hogy legszívesebben ki is dobna, bár ahogy őt ismerem, ezt soha nem tenné meg. Nem állhatok elé, hogy  "hello, terhes vagyok, mostmár a nyakadon maradok örökre", szerintem nem viselné valami jól. Az igazat megvalva, félek,  félek, hogy rosszul reagálna, mivan ha nem is akart volna gyereket? Soha nem jött fel a gyerek téma, abban sem vagyok biztos, hogy egyátalán szereti-e a gyerekeket. 

- Kicsim! Jól vagy?- észre se vettem, hogy kiment az orvos és ő meg bejött.

- Mi? Ja, persze, jól vagyok.- na jó, ez nem volt nagyon hihető.

- Biztos? Ne menjek ki?- de cuki

- Terhes vagyok!- egy kicsit beparáztam, kár volt ezt így kimondani, de mostmár mindegy.

- Hogy mi?- most mindent elrontottam.

Henry:

- Hogy mi?- hogy terhes? Természetesen örülök neki, de akkor is váratlanul ért, persze mindig is vágytam egy családra. Csak nem gondoltam volna, hogy pont most jön el az a pillanat. Istenem, jó apa leszek én egyátalán? Vagy olyan leszek, mint amilyen az én apám volt? Na azt biztos, hogy nem! Én nem vagyok akkora seggfej, mint amilyen ő volt! Most, hogy így belegondolok, én szerintem inkább olyan lányos apa lennék. Mindig is szerettem volna egy kishercegnőt, de persze egy herceget is, de először egy királynőt akartam. De azom már van. Most valószínű, hogy vigyorgok mint a tejbetök, de mindegy is. Csak egyetlen aggasztó dolog van, az pedi az ellenségeim, köztük apámmal. Apa megölte anyát csak azért mert nem akarta bevenni a gyógyszereit, így inkább kinyírta. Anyám beteg volt, nem csak testileg de lelkileg is. Tönkre tette őt apa maffiás ügyei, a folytonos titkolózás, az eldugott véres és néha rúzsos ingek. Belebedegedett ebbe az égészbe, nagyon nem szeretném, hogy vele is ez legyen, nem veszíthetem el őt is!  Nem mondok el neki mindent nehogy zavarja a dolog. Nem akarom, hogy büntudatot érezzen, azok az embernek nem nevezhető élőlényekért, vagy féljen. Boldognak akarom látni, mivan ha soha nem lesz boldog mellettem? Ha ő is arra a sorsra jut mint az anyám? Azt mondják, ha valakit igazán szeretünk akkor el tudjuk őt engedni. De mi van ha én olyan önző vagyok, hogy nem vagyok rá képes, ha én csak magamnak akarom őt? Mi van ha legszívesebben egy kis lakásban élnék vele tovább, ha nem akarok senkit beengedni az életembe csak őt és a gyerekeinket? Szeretem őt, az életemnél is jobban, de nem engedhetem el! Ő számomra az első, mindenben. De ha valaki a másik oldalról megtudja, hogy nekem családom van, tudni fogja hogyan ártson nekem, nekünk. És ez nagy baj, nagyon nagy! Távol kellene maradnom tőle, amíg ki nem csinálom őket. Ez az egyetlen megoldás! Ki nem léphetek a maffiából, akkor is megtalálnának és nem tudnám magunkat megvédeni, de így talán még igen, talán. A Maffiában ha valaki az ellenséged, akkor az örökre az is marad. Nem nyugszik amíg nem látja holtan az ellefelét. Ez mindenkinél így van, nem csak itt, sajnos. Így ha én is lelépnék még nagyobb veszélyben lennenek mint most. Nem lehetek önző, most az egyszer nem. Azt kell tennem ami helyes, akár mennyire is fáj az neki, és nekem is. Alig voltunk együtt egy évet, erre máris szét kell válnunk.