My Love Story

16.

Bella:

Henry elbambult amikor elmondtam neki. Vajon mi járhat a fejében? Ilyenkor kéne a gondolatolvasás. A dolgok általában két irányba müködnek, ami nem mindig lehet jó. Nem tudom miért, de egy jó ideje csak ilyeneken agyalok. De mi van ha a gyereken gondolkodik, ha nem akarja, hogy gyereke legyen? Na már megint ezen gondolkodom. 

- Henry!- szóltam neki hátha felfigyel, de semmi változás.

- Henry!- végre felfigyelt rám.

- Hm? Ja, ne haragudj, elbambultam.-

- Azt vettem észre.- mosolyogtam, de ez csak egy hamis mosoly volt.

- Hanyadik hétben vagy?- mintha kicsit lelkes lett volna, de nem vagyok benne biztos.

- Azt még nem tudom, de kb. az negyedikben lehetek.- láttam valamit megcsillani a szemében, de mostmár semmiben nem vagyok biztos. 

- Beszéltem az orvossal, holnap haza jöhetsz.- nem tudom, mi a baja, de mostmár kezdek ideges lenni. Mintha szomorú lenne, vagy ideges. Eddig jól tudtam mit éreznek az emberek, de Henrynél soha nem tudom megállapítani. Születése óta él a maffiában, így eltudja rejteni az érzeseit, gondolatait. Elképzelni nem tudom, milyen nehéz lehetett neki, gyerekként egy olyan helyen, egy olyan apával. Egyszer hallottam ahogy Henry apjáról beszélnek, nem tudom, hogy él-e még, de azt igen, hogy szörnyű ember lehetett.  Egy szörnyet próbált nevelni a fiából, megölte a feleségét, és még megannyi ártatlant. Henryt is ilyen gyilkológépnek akarta látni, de ez nem jött be. Nem azt mondom, hogy ő ártatlan, mint a ma született bárány, de nekem meg merte mutatni a kedves oldalát is, nem félt, hogy gyengének tartják majd, mert azt akarta, hogy ne gyülöljem, hogy ezt honnan tudom? Onnan, hogy mindent elöl hagy, mint pl. a naplóját, nem akartam elolvasni, de ott hevert nyitva az asztalon. Én a könyvmoly pedig nem bírtam letenni.

Másnap:

Már itthon vagyok, de egyedül. Azt hittem, Henry majd velem lesz, de nem így lett. Inkább bevonult a dolgozószobájába, csak este jött ki, amikor azt hitte már alszom. Ez így ment napokig, míg meg nem hallottam őt az irodájában valakivel beszélgetni.

- Hagyd el! Legyél velem! Te is tudod, hogy mikre vagyok képes.- a hangjából ítélve ez egy cicababa volt. De mit keres ott? Ugye nem...? 

- Nem! És hagyj engem békén!-  a hangja nem volt valami erő teljes, de egyész héten dolgozott, lehet csak fáradt. 

Az ajtó nem volt rendesen becsukva, így volt ott egy rés, amin belenéztem, kár volt. Henry ott falta azt a .... Az a szemétláda, egyik nap azt mondja, szeret és velem akar lenni, utánna gondol egyet, és már más torkán nyomja le a nyelvét. Kinyitottam azt ajtót teljesen, ami nyikorgott, így rám nézett mind a kettő. A csaj nagyon ismerős volt, de nem tudtam honnan. De beugrott. Ez Ashley, Henry exe! Nem olyan rég átmentünk Henry egyik haverjához akinek új csaja lett, aki Ashley volt. 

- Megtudom magyarázni!

- Arra nincs szükség!- és ezzel fogtam magam és amilyen gyorsan csak tudtam eljöttem onnan. Amikor már a garázs mellett voltam, felkaptam egy kocsi kulcsot, amiben tudtam, hogy nincs nyomkövető, és elhúztam a csíkot.

Henry:

Tegnap este egész éjjel agyaltam, én tényleg ezt akarom? Nem engedhetem el őt, ő mindenem amim van, nem hagyhatom őt is elmenni, mint anyát. Döntöttem, megvédem a családom, bármi áron. Másnap amikor dolgoztam, váratlan vendégem jött, az exem, Ashley. Már kettő éve szakítottunk, de még mindig utánam járkál. Röhög az összes viccemen, mint egy hiéna. Nem olyan rég összejött az egyik haverommal, azt hitte féltékeny leszek, csak azt nem tudom, hogy ezt melyik pizsamájában álmodta. Most sem tudom miért van itt, de kezd egyre jobban idegesíteni. Már megint azzal a dumával jött, hogy ő mikre képes, és, hogy hagyjam el a barátnőmet érte. Már azon voltam, hogy meg mondom neki hol a helye, de akkor megcsókolt. Probáltam elhuzodni , de fogta a fejem. Csak remélni tudtam, hogy Bella ezt nem látta meg, de ekkor nyikorgott az ajtó és belépett ő. 

- Megtudom magyarázni!- probáltam menteni a menthetőt

- Arra nincs szükség!- ezt volt az utolsó mondata, és elment.