Vörös Démon

Bevezető

New York - Nemzeti Bank Megnyitó

- Itt Helen Grees és ez itt a Nagy Alma! New York Nemzeti Bankja új helyre települ és a megnyitón sorakoznak azok a híres emberek akik hatalmas összegekkel támogatták ezt az új épületet és akik közre működtek a megépítésében- hangzott a híradóban. A vörös szőnyegen rengeteg híres politikust és befolyásos embert láthattunk. A bank megnyitása 8:00-kor kezdődik.

- 7:50. Még 10 perc és kezdődhet. Értette?
- Igen uram. - válaszolta az egyik helyi biztonsági ember.

-... És most a fekete limuzinban érkezik az a nő, akinek a nevét senkinek sem kell bemutatnom. Az a nő akinek köszönhetően települt át a bank! Ő nem más mint Sasha Moore! - hangzott el a név, mely hatalmas tömegek figyelmét vonzotta a vörös szőnyegre. A limuzin lassított és kinyitott ajtajából kiszállt egy magas, fekete öltönyös férfi. Arca az arany metszésnek teljesen megfelelt. Haja rövid fekete, elöl kissé lelógott, mely bele lógott sötétbarna szemébe. Arca unalmat, komolyságot mutatott, de hogy belül mit érzett azt csak ő tudta. Miután kiszállt még két ugyan olyan öltönyös magas férfi lépett oda hozzá és tárta szélesebbre a limuzin ajtaját.
Először egy fekete csillogó tűsarkú cipőt láthatott a közönség, amelyhez párosult egy hosszú vékony láb, amit egy fekete földig érő szoknya takart félig. A magas férfi kezét nyújtva belekapaszkodott egy kisebb kéz amelyhez tartozó teste kiemelkedett az autóból. Fekete ruha, bályos acr és gyönyörű mosoly jellemezte a feket hosszú hajú nőt.
Minden szem rá szegeződött. Elegáns, kifinomult, letisztult. A férfiak körbe vették és együtt elindultak. A riporte oda lépett hozzá.

-Wow... Csak ámulok és bámulok. Ez a ruha, ezek a kiegészítők, ez a nő. Nem lelni még egy ilyet az biztos.
- Nagyon kedves vagy Helen. Te is elragadóan festesz.
- A trió is itt van. Kérlek Sasha áruld el miért vesznek körül mindig az embereid? Mármint itt is vannak kiváló ügynökök és őrök. Ők miért nem elég jók?
- Egyáltalán nem erről van szó. Ha elmész valahova, ami veszélyes is lehet, inkább bízom egy olyan emberre az életem akit ismerek, mint egy olyanra akinek a nevét se tudom.
- Meg kell hagyni, ez egy elég nyomós indok. És hogy hogy egyedül jön el, egy ilyen gyönyörű nő? Nincs senki a láthatáron.
- Nincs, sajnos. De ki tudja mi vár még rám.
- Mondd miért épp ezt a helyet választottad az új Bankunk számára?
- Nos a döntés nem csak az én érdemem. Beválasztottak a banki igazgatók tanácsába, és együtt döntöttünk emellett az útszakasz mellett. Ez az útszakasz tökéletesen megközelíthető bármilyen járművel, emellett nagy a tere és biztonságos is, mert mellette található a rendőrkapitányság.
- Szóval ez a legjobb hely, mindenki számára.
- Igen
- Nagyon szépen köszönöm hogy válaszoltál a kérdésekre.
- Kérlek. - mondta majd elindult a többi vendég felé.
Pontban 8:00-kor átvágták a szallagokat és a hatalmas tömeg elindult be, megcsodálni az új épületet belűröl is.
A belső tere hatalmas volt és letisztult. Márvány padló, arany díszek és fehér oszlopok tartották az épületet.
Már 2 órája tartott az ünnepség és a társaság remekül szórakozott.

- Miss Moore. Ön remek társaság.
- Nagyon kedves Mr. Richards.
- Kérem, Hívjon csak Tom-nak.
- Lekötelez. - mondta Sasha.

Tom Richards egy ízig vérig nőcsávász férfi, aki tiaztában van azzal hogy mennyire jó képű, ennek ellenére túl becsüli saját magát és a vonzerejét is. Az a fajta aki azt hiszi hogy minden nőt megkaphat, de Moore-nál esélye sincs.

- Mondja Miss Moore, hogy lehet hogy egy olyan gyönyörű, és vonzó nő mint ön, szingli legyen?
- Tudja olyan vagyok mint a tűz. Elérhetetlen. Emellett az elvárásaim sem alacsonyak.
- És nem vágyik férfi társaságára?
- Nem! - jelentette ki a nő határozottan. - Tudja nem vagyok olyan mint ön. Én nem vadászom egy éjszakás kalandokra, nincs szügségem szerelemre, nincs szükségem szexre. Ezek önnek Tom, olyanok mint a drog. Függ tőlük. Én viszont csak is egy valamitől függök.
- Mégis mitől?
- A hangulatomtól. - kortyolt bele italjába a nő. Ezzel elég rendesen lejáratta a férfit. Ekkor a körbe két férfi érkezett.
- Daniel- ölelte át az ezüst öltönyös férfit.
- Sasha. Gyönyörű vagy, mint mindig. Bemutatom neked az új kollegámat Ryuzaki Satoe-t. Igazi tehetség. Ryuzaki, ő itt Sasha Moore, egy régi ismerősöm. - mondta a Daniel. Ryuzaki és Sasha kezet fogtak.
- Mr. Satoe...
- Kérem hívjon csak Ryuzaki-nak.
- Köszönöm. Szóval Ryuzaki. Meséljen magáról.
- Nos Hongkongban születtem, majd 4 éves koromban Amerikába, Washington-ba költöztünk. Ott nőttem fel. Először rendőr lettem, majd el hívtak az FBI-ba, ahol felküzdöttem magam egy viszonylag magas pozícióba aminek következtében áthelyeztek ide.  Lényegében ennyi.
- Tehát, ha jól értelmezem Ryuzaki, önt nem rég léptették elő?
-Úgy van.
- Ezesetben gratulálok önnek.
- Köszönöm. És ön Miss Moore? Hogy került ide?
- Kérem hívjon Sasha-nak. És én világ életemben itt laktam. Apám üzletember volt, de meghalt, már lassan 5 éve. Anyámmal nem tartom a kapcsolatot. Át vettem apám vállalkozását és kiterjesztettem. Ennyi a nagy történetem.
- És hogy ismerkedett meg a kapitánnyal?
- Nos Daniel Kapitány rendezett egy rendezvényt gyerekeknek és én adományoztam a legtöbb pénzt, amelynek a mennyiségét senki sem tudja hogy mennyi, csak ő meg én, és a nyereményem egy tánc volt Daniel Kapitánnyal. Beszélgettünk és nagyon jóba lettünk.
- Klisés. Nem gondolja.
- De, ami azt illeti igen. Nagyon élveztem uraim, de nekem ma még dolgoznom is kell, szóval sajnos mennem kell. Viszlát Daniel, nagyon örültem Mr. Satoe. Viszont látásra uraim. - mondta Sasha majd elindult a bejárati ajtó fele.
Az ajtóban már várták a testőrei, akik kikísérték az limuzinig, majd ő és a testőrei beszálltak és elindult a limuzin.