Vörös Démon

Hazug Emlékek

Sasha fürdés után be ment a szobájába. Megszárította a haját, majd elindult a lépcsőn lefelé. A lépcső jobb oldali irányába ment, amely egy hosszú  folyosón vezetett végig, melynek oldalán négy ajtó volt, ám ő csak elsétált előttük. A folyosó végén két fele vezetett az út. Jobbra és balra. Sasha elindult jobbra ami egy lépcsőhöz vezetett. A lépcsőn felmenve egy hatalmas, helységbe ért, ahol egy hosszú asztal volt. A szürke márvány padlón végig sétálva, leült a fő székbe és várt. 2 perc múlva egy hatalmas tálat hoztak elé és egy üveg bort. A bort kitöltötték a pohárba és levették a tálról a fedőjét. Az ezüst tálon volt rántotta, glutén mentes kenyér, friss saláta, lazac, sajta, paradicsom no meg persze az evőeszközök. Sasha neki látott a vacsorához, amikor hetes belépett.
- elnézést Miss, de látogatója van!
- Mégis kicsoda?
- Mr. Ryuzai Sato.
- Engedd be. És szólj hogy hozzanak még vacsorát.
- Igen Miss. - hajolt meg hetes, majd ki ment.
5 perc múlva hetes belépett maga mögött Ryuzaki Satoval, aki teljesen el volt ragadtatva.
- Miss. Mr. Ryuzai Sato.
- Jó estét, Mr. Sato. Tartson velem a vacsorában.
- Jó estét Miss Moore. Elnézést a késői zavarásért.
- Üljön le mellém, kérem. - húzta ki kedvesen a mellette balra levő széket Sasha. Ryuzaki leült.
- Szóval minek köszönhetem a látogatását?
- Elnézést kérek, de éppen erre jártam. Remélem nem veszi tolakodásnak hogy csak úgy hívatlanul beállítok.
- Ugyan kérem! Rendkívül örülök hogy itt van, habár tény hogy nem számítottam magára.
- Láttam kint egy ismerős autót. Nem tudja véletlenül kié?
- A tulajdonos neve Tom Richards.
- Tényleg. Lehett érezni a partin hogy nem titkolja a vágyait önnel szemben.
- Hát igen. De tudja Tom is az a fajta aki az aktus után kidől. Úgyhogy ha nem baj, nem ébreszteném fel.
- Nem is tudtam hogy maga meg ő...
- Hát igen. Először azt hittem hogy ugyan olyan mint a többi. Aztán valahogy mégis csak elcsavarta a fejem. A férfiak ellenálhatatlan vonzerejével.
- Nekem nincs ilyenem.
- Minden férfinek van, csak nem minden nőn fog. Kér egy kis bort?
- Nem köszönöm. Vezetek.
- És mi szél hozta?
- Bocsánat, de nagyon megtetszett és érdekesnek találtam önt... Plusz azt hallottam hogy egy palotában él és be vallom, kíváncsi voltam igaz-e.
- És mit gondol? Igaz?
- Az finom kifejezés! - ámult el Ryuzaki.
- Ennyire érdekelte a palotám?
- A palotája is nagyon szép, de fényévekkel lemarad a tulajdonosa szépségétől. Tudja, amióta csak megismertem, valahogy olyan titokzatosnak tartom.
- Valóban? Ez az érzés kölcsönös.
- Igen? - vágott meglepő arcot.
- Igen. Ez a titokzatosság... A maga vonzereje.
- Hát levettem a lábáról?
- Már az első percben! - mondta Sasha. - Ezért kérem legyen elnéző a gyér öltözékem miatt.
- Van valami a kimono alatt? - érdeklődött a férfi.
- Azt csak én tudhatom! - mosolyodott el Sasha.
- Mesélne nekem magáról? A gyerekkoráról, az életéről?
- Itt nőttem fel, a szüleimmel. Ebben a palotában. Mindig azt játszottam hogy én vagyok a hercegnő, aki vár a szőke hercegére. De persze nem voltam rossz. A szüleim mindent megadtak nekem, amire szükségem volt. Apám 5 éve halt meg, anyám pedig egy évre apáméra. Apa nagyon szerette a munkáját és én is rajongtam érte, ezért mindig bevitt engem a munkahelyére. Csodálatos gyerekkorom volt. És mindig is tudtam, hogy ha nagy leszek olyan leszek mint apa. Okos és sikeres. És látja, olyan lettem. - nevetett Sasha.
- Igen. Maga olyan tökéletes.
- ohh ugyan. Dehogy is.
- Jaj. Elnézést, de nagyon késő van, mennem kell.
- Legközelebb ön mesél majd magáról!
- Rendben. Viszlát. - köszönt el Ryuzaki. Hetes kikísérte és Sasha az ablakon át figyelte, ahogy a férfi beszáll a kocsijába és elhajt. Léptek hangzanak az üres, halk folyósón. Hetes belép az ajtón, nem szól semmit, csak áll és néz. Nézi azt a nőt, aki ott áll az ablakban. Pohár borral a kezében.
- Miért hazudott neki Miss? - kérdezte hetes.
- Hogy miért?... Mert ha tudná, hogy az apám verte anyámat, rájönne hogy égek a hatalom vágytól.
- Mert ha tudná, hogy apám sose szeretett, tudná hogy nem vagyok képes normális kapcsolatokat teremteni.
- Mert ha tudná... - ekkor elhalgatott. Hirtelen megfordult és a férfihoz sétált. A szemébe nézett és folytatta.
- Mert ha ismerné a multamat, akkor ismerné a jelenemet is. Apám megtanította hogy sosem bízhatok senkiben. - ekkor hátat fordított. - teljesen soha! - jelentette ki,majd elindult ismét az asztalhoz.
- Képes rá! - mondta a férfi. Sasha megállt.
- Képes normális emberi kapcsolatokat alkotni. - fejezte be. Sasha megfordult és oda sétált.
- Ha képes lennék normális emberi kapcsolatokra, akkor nem lennék gengszter. - a nő vissza ment az asztalhoz és megette a vacsorát. Elindult le a lépcsőn. Ám a mikor a folyosóhoz ért, tovább ment egyenesen. Le ment a lépcsőn. A lépcső aljában egy rövidke kisfolyósó volt, melynek vége a tégla fal volt. Két ajtó volt ott. Egy jobb és egy bal oldalt. Sasha bement a jobb ajtón. A szobában meleg volt. Se ablak, se beépített lámpa, viszont hangosan szólt a zene. A szoba közepén egy hatalmas francia ágy volt, annak jobb és bal oldalán egy egy kisasztal amin sorakoztak a jobbnál jobb hűtött pezsgők és a tál csokiba és mézbe mártott gyümölcsök. A fal jobb és bal oldalán egy egy feket bőrkanapé volt. A szoba közepén pedig egy rúd volt a plafonba építve. Vörös fény világította meg a szobát ami tele volt 25-35 év közötti férfiakkal és nőkkel. Ez volt a barlang. Egy nő éppen rúdtáncolt, egy férfinek, aki az ágyon volt. Egy pár az egyik bőrkanapén lejtettek erotikus táncot és 5-en is azt nézték. Egy kis üvegasztalon 3 srác és egy csaj épp drogot szívtak és egy férfi egyedül ült a szemben levő kanapén és csak nézte az egészet. Feket boxer volt rajta, de el volt távolodva a többitől. Pezsgőt ivott, amikor Sasha oda ment hozzá. Leült mellé.
- Miért vagy itt? - kérdezte Sasha.
- Mármint? - nézett kérdőn a férfi.
- Mindenki a szoba másik felén van együtt. Te miért különülsz el? - vett egy pohár pezsgőt magához Sasha.
- Nem valami izgalmas, ha engem kérdezel.
- Nem? Mivel tudnám élvezetessé tenni? - nézett Sasha a férfire. A férfi felé hajolt és megcsókolta. Sasha feltérdelt a kanapéra és a férfi elémenve szemből bele ült az ölébe. Sasha 2 óra múlva jött csak ki, majd végül fáradtan felbattyogott a szobájába és az ágyra ledőlve elaludt.