Vörös Démon

Múlt, Jelen, Jövő

Sasha délután 4 órakor a randijára készülödve gondolkodott melyik ruháját válassza, amikor megcsörrent a telefonja. Ismeretlen számként adta be a képernyő a hívó felet.
- Tessék, itt Sasha Moore.
- Szia Sasha. Michael vagyok.
- Michael. Szia.
- Figyelj, ma este közbe jött egy fontos interjú, szóval, mi lenne ha előre hoznánk a randit?
- Rendben. Mikorra?
- Amm... Itt vagyok a házad előtt. - Sasha erre az ablak irányába indult, ahol a fehér függönyön keresztül meglátt a kapuban álló férfit.
- Óhh... - hökkent meg a nő. - Gyere be és várj meg lent. - azzal letette a telefont.
- Hetes! - kiáltott Sasha. A férfi pillanatokon belül jött és a szobába belépve megpillantotta munkaadóját fehérneműben. Halványan elpirult és röngtön megfordult.
- Elnézéat Miss.
- Hetes. Kint van Michael. Engedd be az ajtón és figyelj rá hogy ne menjen sehova.
- Igen miss.
- Ja és még valami. Segítenél nekem.
- Miben miss?
- Felhúznád a cipzárt?
- Cipzárt?
- A ruhámon! - a férfi lassan megfordult és meglátt a Sasha-t egy gyönyörű testhez álló fehér ruhában. Oda sétált mögé és lassan felhúzta a cipzárt majd az előtte levő tükörbe nézett a főnöke szemébe.
- Miss. Hogy őszinte legyek aggódok.
- Aggódsz? Miért?
- Újságíró!
- Naívnak hiszel?
- Nem Miss. De nem szeretném ha baja esne.
Sasha megfordult és a nála 20 centivel magasabb férfira nézett.
- Nem lesz, ezt te fogod garantálni.
- Igen miss.
Sasha kikerülve a férfit, elindult lefele. A hallban már ott várt az ujságíró.
- Váo. Gyönyörű vagy, mint mindig.
- Köszönöm. Te is jól nézel ki Michael.
Kimenetek és beültek a kocsiba. Elmentek egy híres 4 csillagos étterembe és amíg a rendelésükre vártak beszélgettek.
- Sasha. Mesélsz magadról?
- Akkor csak ismételném az interjún mondottakat.
- Akkor mondj magadról valami érdekeset.
- Miért?
- Mert érdekes vagy. És szeretnélek jobban megismerni.
- Hát, ha nem írod bele a cikkedbe, akkor rendben.
- Dehogy írom. Most nem dolgozok.
- Én már meséltem magamról. Most te jössz.
- Hát egy kisvárosban nőttem fel California közelében. Mindig is imádtam kérdezgeni, meg nyomozni. Úgy hogy nem volt kétséges hogy mi leszek.
- Nyomozni? Remélem utánam nem nyomozol- nevetett fel Sasha.
- Dehogy. Ne olyan ra gondolj mint a kém filmekben, hanem olyan utána kérdezgetés, követés stb.
- Ez nagyon menőn hangzik. - hajolt közelebb.
- Ja az is. Néha elképzelem hogy én vagyok James Bond, így jobban megy a munka.
- Hát öltönyben hajazol is rá.
- Igen?
- Igen! James Bond nagyon népszerű a nők körében is. És mindig megkapja azt akit akar.
- Hát ez velem is így szokott lenni.
- Igen? Csak nem James Bond személyesen?
- Sssh... Halkabban! Nem tudhatják meg.
- Ohh elnézést hetes. - kacsintott rá. - És most mire vágyik?
- Rád! - nézett a szemébe mélyen
Közelebb hajoltak egymáshoz, majd Michael megcsókolta Sashat.
- Szóval ilyen ha vágysz valakire?
- Igen.
- Miért pont én?
- Mert olyan megközelíthetetlen vagy. Folyton veled vannak a testőreid. Ennyire értékes vagy hogy folyton veled vannak?
- Ezt hogy érted?
- Mit védenek annyira?
- Azt mondod hogy az embereim nem védenének meg?
- Azt mondom hogy nem védenének meg, ha nem lennél ennyire gazdag.
- Szóval szerinted, őket csak a pénzem érdekli?
- Mi más érdekelné őket?
- Nem tudom.
- Nem akartalak megbántani, de minden ember szereti a pénzt. Én csak akkor vigyáznék valaki másra az életem árán is, ha rendesen megfizetne. Amugy mennyit kapnak?
- Őket kérdezd. - kortyolt bele a borba Sasha mire kihozták az ételeket.
- Szerintem az embereid...
- Nézd! - vágott közbe Sasha. - Az egy dolog hogy randizunk, és az is egy dolog hogy kedvellek, de ne merd még egyszer a szádra venni az embereimet! Semmit sem tudsz róluk, nem ismered őket, még csak nem is találkoztál velük! Vagy beszélgetünk mint a rendes emberek, vagy tovább véleményezheted az embereimet egyedül!- jelentette ki Sasha.
- Bocsáss meg. Azt hittem...
- Mit? Mit hittél? - nézett rá Sasha.
- Hogy nem törődsz velük ennyire.
- Ők nem csak alkalmazottak. Ők nagyon fontos szerepet játszanak az életemben, szóval nem ajánlatos elöttem fikázgatni őket.
- Nem tudtam.
- Akkor kérdezd! Arra van a szád.
Vacsora után Michael haza vitte Sashat aki köszönés nélkül besétált a házába.
Az ajtó túl oldalán hetes várta.
- Ahh.. Még egy ilyen alakot. Hogy járt a szája. Utána néztél hetes? - indult fel Sasha a szobájába.
- Igen miss. De lehetne egy kérdésem?
- Persze.
- Miért védett meg? Minket.
- Te tudod a legjobban hogy milyen életem volt. Az apám nagyra vágyó volt. Mint minden ember. Az minden ember ezen a földön pénzt akar. Lényegtelen mennyi van neki, apzsin mind többet akar. Akinek van elég pénze az azt hiszi hogy mindent megkaphat és hogy irányíthat mindent kedve szerint. Az apám is ilyen volt. Minnél magasabbra tört, annál többet akart. Mindenki ugyan olyan. Ha nem is mutatják. Vagy pénzre vágynak vagy hatalomra.
- És te mire vágysz?
- Én? Gyerek koromban minden meg volt. Mindenki az én barátom akart lenni a suliban. Nem azért mert kedveltek, hanem mert sok pénzünk volt. Akkor szegény akartam lenni! Hogy engem akarjanak, ne a pénzemet... Később akár hova mentem mindenhol én voltam apám lánya. Nem Sasha, hanem a Brown vállalat fejének lánya. Akkor ismeretlenségre vágytam... Mikor apám meghalt én lettem a szegény Sasha, akinek meghalt az apja és egyedül kell lennie ilyen fiatalon. Akkor névtelenségre vágytam. És hogy a jövőben mit akarok? Azt nem tudom. Egy valamit tudok. Hogy mit nem akarok!
- És mi lenne az miss?
- Nem akarok olyan lenni, mint apám!
- Nem leszel olyan. - lépett oda hetes.
- Ha olyan lennék, emlékeztess rá, hogy ki vagyok.
- Igen is. Miss. Emlékeztetném hogy 1 hét múlva Szófiába kell utaznia.
- Igen?
- Igen. Miss Maria és Mr. Robert esküvőjére.
- Ohhh... Már is?
- Igen miss.
- Köszönöm hogy szóltál. Hetes, egyestől egészen veled bezárólag mind jöttök. Szólj nekik előre. Ha valakinek programja van, tegye át.
- Igen miss.
- Még valami hetes. Le húznád a cipzáromat?
- Igen miss. - lassan lehúzta a cipzárt majd, nagy léptekkel kiment.