Vörös Démon

Üzlet

Másnap reggel 8 órakor kopogtak az ajtón. Sasha álmosan nyitotta ki szemét és órájára pillantott.
- Ki az? - dörmögte álmosan, miközben felült ágyában.
- Én vagyok az Miss.
- Gyere.- mondta miközben nyújtózkodott. A férfi anyótnyitva magának bement egy tálcával a kezében. A tálcát az ágy végébe helyezte, és az ablakhoz indult, hogy elhúzza a függönyöket. A nap fényt vitt a sötét szobába és így teljesen felébresztette az álmos lányt.
- Hogy aludt Miss?
- Mélyen.
- Bocsásson meg, hogy ha felébresztettem.
- Úgy is ideje volt felkelnem, inkább örülök neki. Mit hoztál?
- Először is reggelire egy csésze forró kávé, hozzá vajas croassan és egy kis palacsinta gyümölcsökkel. Ehhez jó étvágyat kívánok.
- Köszönöm. De azt hiszem ezt nem neked kellett volna behoznod. Erre van egy külön emberem.
- Mindenképpen be kellett jönnöm Miss szóval...
- Hetes!... Hány éves maga?
- 29 Miss.
- És én hány éves vagyok?
- 28 Miss.
- Ha ketten vagyunk, ne hívjon így. Ritka öregnek érzem magam, annak ellenére hogy maga az idősebb.
- Mit szeretne, hogy hívjam?
- Tegezz! - harapott bele a croassanba.
- Ahogy szeretnéd. A valódi oka hogy be kellett jönnöm az egy újab plusz információ közlése Mr. Sato-ról. Rá állítottam a kilencest és jelentette, hogy az éjszaka folyamán nem történt semmi különös, egészen 11 óráig, amikor ugyanis vett egy eldobható telefont. Felhívott valakit, akivel nagyjából 5 percet beszélt. - a férfi képeket tett az ágyra Sasha elé. - A cépont telefonálás után megsemmisítette a telefont. Ez után haza ment és lefeküdt aludni.
- A kilences menjen el a lakására és nézzen körbe. Semmit se mozdítson el, hanem mindent fényképezzen le és hozza el nekem.
- Igen is. - Sasha fel vette az egyik fényképet.
- Hetes. Mit látsz ezen a képen?
- Ahogy Ryuzaki telefonál... A testtartása azt mutatja, hogy nem akarja hogy mások is hallják amiről szó van.
- Biztosra veszem hogy suttogott is, vagy más nyelvet használt... Mert titkai vannak. Késői telefon hívás, eldobható telefonról.
- Tuti hogy titkol valamit.
- És nekünk ezt kell kiderítenünk. - nézett egymásra a két ember, amikor kopogtak az ajtón. Mind ketten az ajtóra pillantottak.
- Ki az? - kérdezte Sasha.
- Asszonyom. Egy férfi kíván találkozni önnel.
- Gyere be. - ekkor be jött egy idősebb bajszos férfi, ősz hajjal.
- Egy férfi, bizonyos Tom Richards ma este találkozni kíván önnel a Moon Light étterembe.
- Fantasztikus. - mondta szarkasztikusan. - Köszönöm Mr. Ruben. - a férfi meghajolt majd becsukta az ajtót.
- Na még ez is.
- Jól sejtettem.
- Picsába.
- És mit akar tenni? Elmegy?
- Megvesztél? Nincs időm ilyen idiótákra. Eszem ágában sincs elmenni.
- Ide fog jönni.
- Remélem nem. Nincs kedvem hozzá.
- Ha majd ide jön, elküldheted melegebb éghajlatokra.
- Jah. Persze. Köszönöm a reggelit hetes. - kelt fel majd a gardróbja felé indult.
- Viszlát.
- Szia hetes.
Sasha felöltözött, majd elment a fürdőbe. Magához vette a táskáját és elindult le a lépcsőn ahol már várták a testőrei.
- Miss. Itt a kabátja. - fogta kezében a férfi.
Felsegítette a kabátot és Sasha kísérőivel együtt kiment az ajtón. Az autó már várt rájuk, ami el vitte őket a Brown céghez. Sasha bement és már rögtön a recepción levele érkezett.
- Jó reggelt Miss Moore.
- Jó reggelt Rita.
- Miss Moore, egy férfi ezt a levelet hagyta itt az ön részére. - nyújtotta át a recepciós a levelet. - E mellett 10 perc múlva interjúja lesz egy újságíróval.
- Szóljon ha megérkezett és köszönöm a levelet. - mondta majd elindultak felfele. A 12. emeleten volt Sasha irodája. Az iroda teljesen letisztult és egyszerű volt. Teljesen szürke. Amint beértek Sasha az asztalához ült és keresett egy levélbontó kést. Már majdnem bele vágott amikor a Hetes megfogta a kezét.
- Várjon Miss. Had vizsgáljam meg, lehet hogy csapda. Hisz nem tudjuk kitől jött.
- Ez most komoly? Ebbe egy bomba se férne bele.
- Kérem Miss. Én felelek a a biztonságáért.
Sasha nagyot sóhajtott, majd átnyujtotta a levelet.
- Rendben. - hetes elvette és egy UV szkenner alá helyezte, majd vissza adta Sashanak.
- Nincs benne semmilyen veszélyes dolog. Csak papír.
- Köszönöm. - azzal Sasha kibontotta a levelet, amelyben egy papír volt.
" Ma este 9-kor érted megyek. Puszi Tom"
- Na ez most elvette az életkedvemet. Tom írt hogy ma este értem jön. Ha bele gondolok mennyit fog feleslegesen várni, már már kezdem megsajnálni.
- Mi lesz ha minden áron be akar jutni önhöz?
- Akkor majd lecsapod. - nézett a férfire, aki kissé elmosolyodott, amikor kopogtak az ajtón.
- Igen? - szólt Sasha.
- Asszonyom, a riporter van itt. Beengedhetem.
- Igen Rita. - mondta majd belépett a szobába egy magas, sötét szőke hajú, fiatal férfi. Arca kissé borostás, de még is kedves, testalkata erős volt. Egy farmert és egy szürke hosszú újjú pólót viselt. Sasha felállt és kezet fogott a férfival. Nem mutatta, de eléggé megtetszett neki a férfi.
- Üdvözlöm Miss Moore.
- Jó napot.
- A nevem Michael Duke és a New York Stars magazinnak dolgozom. Köszönöm hogy válaszol pár kérdésemre. Kezdhetjük?
- Persze.
- Szóval Miss Moore, a vállalatot az édes apja alapította igaz?
- Igen.
- Akkor a vállalat miért a Brown nevet viseli?
- Nos, habár édes apám egy zseniális ember volt és nagyon szerette a munkáját, ez sem csak úgy jött. A vállalatot az igazi ötlet gazdáról nevezte el, aki Miss Brown Ebby volt, az édes anyám.
- Ön hogy került a céghez?
- Itt nőttem fel, emellett örököltem édesapám üzleti érzékeit, ami nagyban megkönnyítette a vállalat tovább haladását.
- Ön már 5 éve igazgatója ennek a vállalatnak, még is 5 év alatt kétszer olyan jól működik, mint 10 év alatt valaha. Ez hogy lehet?
- Édes apám halálakor azt mondta nekem, hogy úgy vezessem a céget, ahogy én jónak látom. Édes apámmal gyakran beszéltünk a cégről és a változtatásokról. Egyrészt hű vagyok az eredeti apám és anyám által megalkotott ötlethez, de másodrészt újítok is. A kettő egyensúlya alkotja a jelenlegi céget.
- Önnek nagyon sok dolga lehet, így egyedül. Nincs senki aki miatt kissé hanyagolná a céget?
- A cég a mindenem. És ezt nem veheti el tőlem senki. Senki miatt sem fogom hanyagolni az életemet.
- Szóval nincs barátja? - ekkor a férfi a hetesre nézett.
- Nincs.
- Ön hirhedt arról hogy sosincs egyedül. Miért van ez?
- Nem szeretek unatkozni.. És hát nincs is unalmasabb mint egyedül. - mosolygott Sasha.
- Ennyire bízik bennük?
- Nem. Egyetlen egy emberben bízom. A többi pedig követi őt, mert rá vannak utalva, így bízniuk kell benne. A bizalom kölcsönös feltételeken alapszik.
- Értem. Köszönöm, hogy válaszolt a kérdéseimre Miss Moore.
- Nincs mit.
- Amm... Bocsánat hogy ilyen tolakodó vagyok, de van terve ma estére?
- Sajnos ma nagyon sokáig dolgozom.
- És a holnap?
- A holnap estém tervtelen.
- Lenne kedve eljönni velem meginni egy kávét?
- Lenne. - a férfi szeme felragyogott. - adja meg a hely nevét és időpontját a recepción. Ők majd továbbítják nekem.
- Köszönöm.