9. Fejezet

27 2 0
                                    

Ezek után mind a ketten készülődtünk külön külön, hogy majd a másiknak meglepetés legyen ahogy kinézünk. Nem telt egy óra sem és készen voltunk.

- Ahh, milyen jól nézel ki! - Mondta nekem Gergő.
- Te is nagyon jól nézel ki. Nagyon szeretlek kicsim. - Odabújtam hozzá és súgtam a fülébe, kicsit meglepődtem, amint kimondtam ezt.
- Én is nagyon szeretlek baba. – Válaszolt hezitálás nélkül.
 
Majd elengedtük egymást a szoros ölelésből és elindultunk. Olyan jó volt közösen sétálni a naplementében. Igaz már alig látszott a nap, de nekünk akkor is nagyon tetszett. Odafelé egymás kezét fogva sétáltunk.  Ahogy oda értünk leültünk egy kettes asztalhoz és elkezdtük nézni az étlapot.
 
- Jó estét! Mit hozhatok önöknek? – Kérdezte a pincér.
- Jó estét! Mit kérsz Gergő? – Kérdeztem tőle.
- Hmm lássuk csak. Szeretnék kérni egy tál görög salátát és mellé Cordon Bleu-t tartármártással. -
- Ön mit szeretne? – Kérdezte a pincér tőlem.
- Én szeretnék kérni egy Gyros tálat.
- Rendben. Czaiziki vagy a csípős öntet legyen? – Kérdezett vissza.
- Czaziki öntet jó lesz, köszönöm! – Válaszoltam neki vissza.
- Rendben hamarosan hozom az ételeket.
- Köszönjük! – mondtuk kórusban.
 
Ezután a pincér elment és mi ketten maradtunk az asztalnál. Rengeteget beszélgettük, hogy jobban megismerjük egymást. Kiderült Gergő régen nagy műkorcsolya versenyekre járt csak történt vele egy szerencsétlenség, ami miatt abba kellett hagynia pedig nagyon szeretett korcsolyázni. Elmesélte, hogy anyukájával jártak a versenyekre rendszeresen és ő mindig benne volt az első három helyezett között. Majd én is meséltem neki a hobbimról, amiket eddig nem tudott, hogy imádom a vasutat.

Első látásra szerelemWhere stories live. Discover now