Mérföldkő: Az orosz osztag (befejezetlen)

2. Fejezet

Szülinapi ajándék

Arra számítottam még ezelőtt 5 perce, hogy egy limuzinnal vágtatunk át egy másik városba, de úgy látszik alábecsültem a fazont. Elég rendesen, ugyanis egy bazi nagy repülőgéppel jött.  Repülőgéppel! Ez egy kibaszott őrült , komolyan!

-Őőő, nem gondolod hogy ez egy kicsit túlzás? – kérdem tőle, kicsit kábultan. Felnevet, majd felém fordul.

-Majd megszokod. – mosolyog tovább. Mi van?! Repülővel fogunk járni a szomszédba is? Óriási! Nem azért mert be vagyok szarva. Nem ez az első repülésem. Csak túlzásnak tartom, ennyi. De ez a helyzet a gazdagokkal. Nem törődnek azzal mi a túlzás.

Felsétálok a meredek lépcsőn, ami a gép utasterébe vezet majd leülök egy boksz szerűségbe. Pénzeszsák velem szemben ül le. Iszik egy korty pezsgőt, majd felém fordul.

-A kihallgatóban nem mentem bele a részeltekbe, mert gondoltam úgy végképp nem leszel hajlandó magadtól felszállni a gépre. – ennyit a kellemes utazásról. Mindennek van hátulütője. Sejthettem volna hogy ennek is lesz.

-Essünk túl rajta... – mondom sóhajtva.

-Szóval, Bronxville külső részén lakunk... – már itt nem bírom megállni, hogy ne szakítsam félbe.

-Megint időt kérek! – és megint feltartom a kezemből formált T betűt. – Hogy érted azt, hogy lakunk? – kezdem megbánni hogy mégis belementem ebbe az egészbe. Bár, nem lett volna más választásom.

- Én és a 6 fiam. – jelenti ki. Hátra hőkölők. Nem tudom már leplezni, hogy mennyire meglepődtem. Azt a kurva , öregem remélem nem lesz több. – Gondoltam, a fiúkkal majd idővel ki fogsz jönni... mivel nem vagy olyan.... – látszik hogy zavarban van.

-Mivel nem vagyok lányos lány? – segítem ki. Erre csak elneveti magát, és hevesen bólogat.

-Szóval, ez az egyik legfőbb tudni való. A másik pedig hogy a gimnázium, ahova a fiaimmal jársz majd, a város belső részénél van. Szóval autóval tudtok menni. Felteszem jogosítványod van. – mire bólintok. Igaz ez is kicsit illegális úton, de a csókának nem kell mindent tudnia. – Remek, viszont az autód még nem készült el, ezért az első két héten a fiúkkal jársz be.

-Pompás. – mondom nem kevés undorral. Erre sóhajt egyet, majd így szól.

-Dél van, hosszú az út Bronx-ba úgyhogy tanácsolnám, hogy aludj egyet. – mondja majd eltűnik a pilóta fülkében.

Mikor meggyőződtem róla hogy ki ment, hátra dobom a fejem a támlára és az eddig visszatartott levegő , kitódul a tüdömből.

Nagy csörömpölésre kapom fel a fejem. Feleszmélek, hogy valószínűleg elaludtam. Ránézek a pilóta kabin feletti órára, ami szerint fél 2 van. Megdörzsölöm a szemem, majd hátra fordulok ahonnan a csörömpölő hang jött. Logan szerencsétlenkedik egy fém kajás kocsival megrakva. Mosolyogva kér elnézést amiért felkeltett, én meg viszonoztam a mosolyt és mondtam hogy semmi probléma. Magamban persze hozzátettem, hogy örülök hogy ébren vagyok,  legalább látom mi is folyik körülöttem. Majd lerakja elém a puccos fémfedős tálat, és leül. Leveszi  a fedőt és valami beazonosíthatatlan étel tárul elém, majd helyet foglal az előttem lévő bőr ülésen.