Mérföldkő: Az orosz osztag (befejezetlen)

14. Fejezet

Lehull a lepel

Ma mindenképpen be kell mennem a Lux-ba, konstatálom magamban matek órán. Ez az utolsó órám. Végre! Nem tudom ki az a hibbant, aki utolsó órának a matekot, pont a matekot rakja be. Kész vagyok! A suliban most érződik igazán a pletyka súlya. Megvető pillantások, és sugdolózás hallatszik mikor elmegyek a folyosón, vagy csak szimplán beülök Zack-el az ebédlőbe.

Az udvaron keresztül vágtatunk át Zack-el a parkolóhoz. Hevesen mesélünk egymásnak hogy mi történt velünk, mivel ebédszüneten kívül nem találkoztunk.

-Alig várom hogy ágynak essek végre! – nyögi Z, én meg nevetek.

-Ne olyan hevesen fiatalember! Kémia tesztre ki fog tanulni? – kérdezem kihívón, mire Zack megáll és hatalmasat nyög én meg kinevetem. Oda kísér a kocsimhoz, és onnan köszönünk el egymástól. Éppen szállnék be a kocsiba, mikor egy árnyat pillantok meg a vállam felett. Azonnal megfordulok, és a kocsihoz szegezem, aztán rájövök mekkora barom vagyok, mivel éppen a tegnapi csávót akivel az állatorvosi rendelőben futottam össze, őt támadtam le. Azért volt ilyen ismerős, mert egy suliba járunk bassza meg! Elneveti magát a srác, én meg eszméletlenül hülyén érzem magam.

-Oké, veled sem bunyóznék... - kezdi nevetve, én meg leveszem róla a kezem. Atya ég, ez az ember kő kemény...MÁRMINT NEM ÚGY! Jézusom... gyorsan megrázom a fejem hogy ki verjem a buja gondolatokat a fejemből, és elnevetem magam.

-Jézusom, ne haragudj rám... - zagyválok össze hirtelen szavakat. Uram gyere le, a srác zavarba hozott. Vagy én hoztam saját magamat zavarba? Istenem add hogy ne piruljak el! – A megszokás műve ez az egész. – mondom teljesen zavarban, és kalimpálok össze vissza.

-Megértem. Csak be akartam mutatkozni, ha már találkoztunk tegnap de voltam olyan hülye hogy bemutatkozás nélkül fussak el. – mondja, közben meg a tarkóját vakarja. Aztán felszívja magát. – Tehát, Em vagyok! Emett Jackson! – mondja és nyújtja a kezét. – Te meg bizonyára a híres új Gray vagy.

-Újnak új vagyok, csak Gray nem. Aurora McKlaren! – mondom mosolyogva, és kezet rázunk.

-Szóval McKlaren...mint a kocsi márka? – na jó, a srác ezzel a kérdéssel megvett.

-Majdnem... értesz a kocsikhoz? – nem bírok magammal. Azonnal állítsd magad takarékra Aurora!

-Mondhatni... - vonja meg a vállát. Tőlünk nem messze, három srác kiabál Emett-nek.

-Hé, Jackson! Gyere már, mindjárt kezdődik az edzés! – én pedig csak ekkor veszem észre az öltözéket. Mez, rövidnadrág alá öltözékkel, és egy nagy Nike sporttáska lóg a vállán.

-Egy pillanat! Menjetek csak, hamarosan megyek. – kiáltja vissza, és a fiúk vállukat megrántva indulnak befelé. – Szóval, azt akartam meg kérdezi hogy jössz-e a meccs utáni bulira. Nem vagyok valami nagy bulis, és bizonyára már tudsz róla a Gray-ek által de ha mégsem, akkor mostmár tudod. – darálja gyorsan.

-Nem tudtam róla, nem nagyon beszélünk a fiúkkal mellesleg, én sem vagyok valami nagy bulis. – vonom meg a vállam és folytatom. – De most hogy mondod, lehet benézek. – mosolygok rá.

-Rendben... de gondolom a meccsre jössz. Igaz? – kérdezi félénken. Elhúzom a számat.

-Nem valószínű. A foci nem az én világom. – erre szomorkásan elmosolyodik.