Mérföldkő: Az orosz osztag (befejezetlen)

22. Fejezet

Szétcsúszva

-Miért van az, hogy a lány mosdó mindig tisztább mint a férfi? – kérdezi Ryan, miközben egy WC-n ül.

-Mert ebben is jobbak vagyunk, de ne beszélj már!

Ryan sebét tisztítom, nem vészes de nem is elhanyagolható sérülés. Szerencsére nem kell varrni. Viszont nagyon beverte a fejét, amit ha akarna se tudna tagadni.

-Megjöttem! – fut be Chan egy zsák jéggel. Elveszem tőle és Ryan kezébe adom, hogy tartsa a fejéhez.

Kis idővel később, Ryan-t betámogattam a Jeep hátsó ülésére, ahol azonnal elterült. Visszamentem a klubba, ahonnan szállingózni kezdtek az emberek. Részeg vagyok még egy hangyányit, de annyira nem mint a történtek előtt. Elmegyek egy csaj mellett, akit hánytatnak de rájuk se nézek, mert akkor mehetnék mellé szinkron-hányóként. A teremben szinte senki sincs, csak Russ, Tony, Aj, és Eric. Russ a zongoránál dallamokat játszik. Odamegyek, és leülök hozzá.

-Köszi a segítséget. – mondom, és a vállára hajtom a fejem. Kuncog egyet, és megpuszilja a fejemet.

-Ugyan már nyuszi, örömmel. – újra dallamokat kezd játszani, mire félbe hagyja és újra megszólal. – Hé Nyuszi! Mit szólnál egy Bruno Mars nótához? – hangosan felnyögök.

-Russ, nagyon nem vagyok dalolós kedvemben.

-De ez nem igazság! Az új bátyódnak orosz katona dalt énekelsz, nekem aki a legjobb barid nem énekelsz el egy Bruno számot?! Szégyelld el magad, vérig vagyok sértve. – megforgatom a szemem, és felemelem a fejem. Megvető szemekkel nézek rá, mert tudja hogy ezzel megvett.

-Legyen a Grenade, amíg meg nem gondolom magam!

Mosolyogva leüti a billentyűket, én pedig elkezdek énekelni. Kizárok mindent, és mindenkit. Ezzel a számmal teljesen azonosulni tudok. Sok ilyen van, de ez az egyik kedvencem. Brunot nagyon régóta kedvelem, már amióta az eszemet tudom. A teremben síri csend uralkodik. Senkit nem hallok beszélni, de még járkálni sem. Euforikus ez a pillanat. Már nagyon régen éreztem ezt újra, azért mert már nagyon régen énekeltem. A dal legérzelmesebb részénél amikor lehunyom a szemem, kibuggyan egy kövér könnycsepp. Hagyom hogy végig simogassa az arcomat. Amikor a szöveg elfogy, és Russ leüti az utolsó billentyűt is, még mindig csend van. Már azt hiszem senki nincs a teremben, amikor hátranézek, az egész csapat áll az ajtóban és engem néznek. Mosolyognak! Russ-ra nézek, aki szintén ezt teszi.

-El se tudod hinni, mennyire hiányzott ez. Vagy hogy te mennyire hiányzotál... - összeszorítom a számat, amikor a szemem megtelik könnyel. Russ-ra borulok, és mindneki tapsolni kezd.

Russ-al a többiek felé trappolunk, és a többiek is megölelgetnek. Hirtelen meglátom Max-et, az ajtónak támaszkodva. Szomorúan mosolyog rám, én pedig viszonzom a mosolyt. Tudja nagyon jól, hogy ez a dal akár rólunk is szólhatna. Büszkeséggel tölt el hogy legalább bevallotta magának. Aztán olyasvalakit pillantok meg, akire álmomban nem gondoltam hogy hallani fog. Matt. Matt sóbálványként áll az ajtóban, és csak rám mered. Russ meglök felé bátorításként, aztán oda lépkedek. Még mindig semmi. Mikor belekezdenék, hirtelen megszólal.

-Mehetünk? – csak pislogni tudok. De gyorsan magamhoz térek.

-Persze, itt a Jeep kulcsa. Ryan a hátsó ülésen alszik, Chan-nek és Zack-nek is szólok...