Ő és én voltunk. De ő megtette, és én nem akartam. A fájdalom amit akkor éreztem szétmart, de ott volt Kinga és talpra állított. Most ő dobott el, és nem enged semmit megmagyarázni. Emlékszem először ketten voltunk, aztán hirtelen hárman lettünk.
Első fejezet első rész: A jelenben
- Nagy mosoly. Tudod mit mondott a pszichológus. Mosoly és boldogság. Ő már nincs, ő az én Voldemortom. Legyen nálam könyv és minden rendben. Semmi depresszió Csak öröm - mondogattam, és remegve megnyitottam a csapot.
A hideg víz lehűtött, és kamu mosolyommal elindultam lefelé. Felkaptam a táskám és a Szent Johanna felé vettem az irányt. Érdekes nyarat zártam. Csak foszlányok vannak meg. Azaz azt akarom, hogy ne legyen ez a nyár. Az a múlt és már nincs semmi.
Miközben mentem azon agyaltam, hogy kinek milyen lehetett a nyár. Virágét és Kingáét ismeretem, mert szinte velük töltöttem. De Corteznek, Ricsinek, Zsoltinak, Davenek....
-Reniii - üvöltött mögülem hippi barátnőm.
Óvatosan megfordultam és műmosolyom igazi boldogságba ment át. Ő neki sikerült tényleg boldoggá tennie. Talán még neki is fog. Igen Cortezre gondolok, aki...
-Cortez itt lesz?- kérdeztem Ricsitől aki Virág után sietett.
-Nem, franciába van - felelte. - És vigyázz- tette hozzá.
Nem értettem miért mondja, de utána rájöttem. Virág a nyakamba ugrott, és nem engedett el. Szorosan ölelt, és próbálta feledtetni a dolgaimat. Amikor elengedett Ricsi felsegített, ugyanis Virág gyorsabban fel tudott pattanni. Együtt mentünk a Szent Johannáig, ahol mindenki boldogan beszélt. Mentek a nyári sztorizgatások. Nagyjából mindenki végig bulizta az egészet. Nem is csodálom, pár helyen én is megfordultam. Mondjuk Kinga ezt nem nézte jó szemmel,de el kellett fogadnia.
-Üdvözlet végzős osztály- lépett oda hozzánk Zsolti.
-Ez még csak 11, te barom- üvöltött rá Kinga.
Végre ő is visszatért a szerepéhez, mert utóbbi időben pátyolgatott.
-Még csak 11?- lepődött meg a srác.
-Ember, mennyit hazudtál a korodról?- nevetett felé Ricsi.
-Nem eleget- felelte mosolyogva.
Erre elnevettük magunkat. Hát igen, mindenki 18-nak mondta magát, de ez így volt jó. Ami furcsa de a célra tökéletes társaságunk.
-Ren, neked milyen volt nyarad? - nézett felém a raszta.
-Hát, eltelt- mondtam szűkszavúan.
-Bővebben?- folytatta a mindent tudni akaró Dave.
-Elment. Koncertek - nagy nyelés- boldogság- még nagyobb nyelés- fájdalom- és befejeztem.
Szerencsére mindenki megértette, hogy még nem akarok róla, így nyugodtan bementünk. Bár még Ricsi visszahúzott, és elmondta, hogy ha bármi bajom van szóljak és lefejeli a személyt.
Végül jött az évnyitó, és mellé Haller elmondott minden fontos információt az idei évre.Milyen óráink lesznek, a szünetek, nagyábóli programok. Ő is kérdezett a szünetről, és csöngettek. Úgy lépett ki, hogy a maradék óráinkban játszunk. Szünetben a telefonomon néztem a képeket, és egyszer csak egy olyanhoz értem, ahol ő átölelt. Egyből kitöröltem. Nem értettem, hogy miért van még meg.
-Ki volt az?- magasodott felém Dave.
-Senki- vágtam rá túl gyorsan.
-Pedig boldognak tűntél vele - válaszolta és kúrta mosoly került az arcára.
-Nem, nem voltam az - és felálltam.- Nem tudod, hogy ő ki, és nem is akarod megtudni.
-Háát jó- vont vállat és ott hagyott.
Vissza ültem a helyemre és végleg kitört belőlem a sírás.
-Szánalmas vagy- hallottam meg Kinga hangját.
-Tudom.
-Szeretted - mondta egyhangúan.
-Igen, de akkor is...
-Renáta azt hitted jó ember, és ez történt. Nem tudsz mit tenni. Ez van.
-Tudom Kinga de fáj. Fáj és el akarom felejteni.
-Túl fogod magad ezen tenni?- kérdezte a költői kérdést.
-Ezen nem lehet- válaszoltam, és tovább sírtam. - Nem te élted át, és nem is tudod milyen érzés. Kérlek hagyj- válaszoltam és elmentem.
***
Otthon a tükör előtt gyakoroltam a mosolygást. Körbe néztem a szobámba és újra szemügyre vettem az új bútorokat. Végül ebből a telefonom zökkentett ki. A jól ismert csengő hangról tudtam, hogy Viola hívott.
-Milyen volt?- szólt bele.
-Remekül- feleltem szűkszavúan.
-És ő?
-Nem hívott már hetek óta.
-Helyes, és mit teszel ha eszébe jutsz?
-Kinyomom- válaszoltam.
-Rendben, ügyes vagy. Menni fog ez.
YOU ARE READING
Hárman /szjg ff/
FanfictionŐ és én voltunk. De ő megtette, és én nem akartam. A fájdalom amit akkor éreztem szétmart, de ott volt Kinga és talpra állított. Most ő dobott el, és nem enged semmit megmagyarázni. Emlékszem először ketten voltunk, aztán hirtelen hárman lettünk Ren...