Hárman /szjg ff/

Beszélgessünk

Mikor már teljesen kizokogtam magam, eltávolodotam tőle.

-Tiszta víz a ruhád- nevettem rá kínomban.

 -Nem baj - rázta meg a fejét. - Jobban vagy?

-Fogjuk rá- feleltem, és letöröltem az utolsó könnyeimet is, és leültünk a konyhában.- Egy kávét, teát, kólát?- pillantottam felé.

-Nem, nem kérek semmit- rázta meg a fejét.

-Rendben- bólintottam, és a forralóhoz léptem, mert rám rám fért egy zöld tea.

Beállt a kínos csend. Én a teámat készítettem, még ő ült és némán hallgatott. Nem tudtam mit mondani, vagy hogy kezdjek neki. Mondhattam volna, hogy Roland mit csinált, esetleg, hogy mi történt közben, vagy mit érzek iránta, bár ezt az utóbbit magam se tudtam.

-Diabéteszt akarsz? -nevetett fel.

-Miért?- néztem rá értetlenül, aztán a kanalamra, amin a cukorszóróból jövő cukor már rendesen túl ment. Gyors lecsavartam a tetejét és vissza pakoltam a felét.

-MI foglalt le ennyire?

-Csak gondolkoztam.

-Gondolkoztál?

-Aham. Mi van bennem- biccentettem. -Miket érzek irántad, meg ilyenek- feleltem, miközben leforráztam a filtert.

-Irántam?

-Aham, tudod még kilencedikben rajongtam érted, tudod olyan plátói szerelem - és éreztem, hogy elpirosodok.- És tizedikben is. Nehéz év volt a tavalyi, de nem olyan nehéz, mint a nyár.

-És mi van most?

-Nem tudom- ráztam meg a fejem.- Már fogalmam sincs mi van bennem. Teljesen érzelem mentes lettem- nevettem fel őszintén. - Gondolom te nem így vagy vele.

-Háát, nekem is érdekes volt a tavalyi év-rázta meg fejét.- De valahogy én is valami furcsa dolgot éreztem irántad.

-Hogy érted furcsának a dolgokat.

-Háát, először idegesítettél, utána meg elkezdtem érdeklődni, mert olyan más voltál.  Olyan te....

-Nézd Cortez, lehetne egy tényleges tiszta lap? Ha már így vannak furcsa érzéseink.

-Lehet- nevetett fel, és az asztal felett áthajolt hozzám, és én is felálltam.

Azt hittem meg tudom csókolni, azt hittem menni fog, de nem, így csak oldalra fordítottam az arcom. Nem mondott rá semmit, de látszott, hogy meglepte cselekedetem. Végül felmentünk a szobámba és leültünk az ágyra beszélgetni.

***

Egymás mellett mentünk. Keze óvatosan közeledett az enyémhez, és én próbáltam megnyugtatni magam, hogy egyszerű kézfogás, semmi baj nem lehet benne. Így engedtem neki, de csak az kisujjam kulcsoltam az övére. Így mentünk a Szent Johannába, ahol már ott volt a csapat. Hát igen fél nyolc van.

-Sziasztok- intettem neki.

-Csá, cső, csoki- jött vissza a köszönés sor, de nem nagyon jött nagyobb reakció, mert heves vita zajlott.

-Cortez ugye, hogy a Juventus-nak kellett volna nyernie- mondta Ricsi, aki már teljesen átszellemült.

-Nem tudom- vont vállat az amerikai.- Nem néztem a meccset.

-MIiiii?!- háborodott fel Zsolti. -Pedig azok a rúgások, és volt két ziccerük is, amit kihagytak.

-Igen és Ronaldonak a lövései. Kettőt kihagyott- heveskedett tovább Macu.

-Bocs srácok, de pár Amerikai haverommal beszéltem, így ez most elmaradt.

És tovább folyt a fociról a beszéd, csak Cortez nem csatlakozott be, de ugyan úgy hallgatta.  Végül az egészet Kinga állította meg, aki az Töri esszéket kérte mindenkin számon.

-MI az, hogy nem írt a fele?- akadt ki.- Ti tényleg le akarjátok rontani az osztály átlagot?!

-Nem, csak volt fontosabb dolgunk.

-Igen, a foci fontos- forgatta meg a szemét.- Renáta te?

-Kinga tudod, hogy nekem készen van- nyugtattam a lányt.

Amúgy a napom gyorsan eltelt. Szinte egész nap Cortezzel voltam, akivel úgy viselkedtünk egymással, mintha nagyon jó barátok lennénk. Nem nagyon fogtuk egymás kezét, max kisujj, csak a vállamat tettem a vállára, de ő nem nagyon ölelt át, és haza kísért, és mivel péntek volt, így együtt mentünk Zsoltihoz. Ott persze egyből elment csocsózni, én meg leültem olvasni. Mivel végre vissza tértem a szokásos szép irodalomhoz, ezért Dickens Két város regényére esett a választásom. A könyvről érdemes tudni, hogy Páriszban és Londonban játszódik, és hát ebből az egyikhez rossz emlékek kötnek.

-Elviszlek majd Párizsba, és együtt nézzük meg a Disneyland-et- nevetett rám.

-És akkor ott én leszek a hercegnőd?- néztem felé.

-Te mindig is az vagy nekem- válaszolta.- Elviszlek a fellegekbe, és nem foglak onnan lehozni- és combomra tette a kezét.

Hát tényleg elvitt a fellegekbe, de a rossz értelembe. Az esőfelhők közé juttatott és onnan nehezen fog tudni lehozni. A könyvbe egyből betettem a könyvjelzőt, és kimentem a levegőre. 

-Minden rendben- ölelt meg hátulról Cortez.

Az érintés olyan ismerős volt, és egy pillanatig vissza kerültem arra a bizonyos napra, amikor ő ölelt át hátulról. Automatikusan összerezzentem és szabadulni akartam a kezekből. Nem éreztem magam biztonságban, még akkor sem ha tudtam, hogy Cortez az.

-Aham- válaszoltam.- Csak...- kezdtem, de elakadt a hangom.

-Mi csak?- vonta fel a szemöldökét.

-Nehéz.

-Reni, egész nap szabadulni akartál tőlem. Pedig azt hittem reggel....

-Igen, akkor az igazat mondtam, de...- és újra torkomon akadt a szó.

-Reni miért nem bírod elmondani a teljes igazságot ?- akadt ki teljesen.

-Azért mert nem lehet.

-Mindig ez a nem lehet. Tudtommal egy kapcsolat alapja, hogy megbízunk a másikban, és ha baj van megpróbáljuk elmondani. Komolyan Ricsi miért tudhatja, és én miért nem?

-Azért, mert ő nem a párom. Azaz nem az a személy, akivel így alakul köztünk valami?

-És ez miért akadály?

-Mert még mindig kurvára nehéz elmondani, hogy miket tett velem Roli, és én hogy nem tudtam abból a kapcsolatból szabadulni. Nézd Cortez, még mindig várom, hogy egyszer felébredek és rájövök, hogy ami akkor volt az csak egy rossz álom, és meg se történt-ordítottam rá, és sírva elindultam a másik irányba.

Miután kettő lépést tettem, egyből elájultam. Valószínűleg az volt az oka, hogy este óta nem ettem semmit. Valószínűleg....