-Utálom magam. Kinga mi a francért hagyott itt - sétáltam fel-le a reptéren.
-Elnézést segíthetek?- lépett oda egy húszas éveiben járó fiú.
-Csak a barátnőmre várok, aki azt mondta mindjárt jön- bólintottam és tovább tördeltem a kezem.
-Rendben. Akkor jó utat - és ott is hagyott.
Fekete kép, és már a gépen ülünk, ahol középen ülök, mert Kinga az ablakban van. És aztán oda jön az a férfi, és leül mellém. Miután becsatolta a z övét felém néz, és mosolyog.
-Üdv újra- intett a kezével.
-Neked is- mosolygok vissza.
Ő is így tesz, és eltorzul az arca. Már nem a repülőn vagyunk, hanem náluk. Ellök az ágyra, és úgy csókol tovább. Én szólok, hogy hagyja abba. Nem akarom, de ő csak csinálja. Végül egy már teljesen más az arca és....
Végre felébredtem.Azaz jókor szólt az ébresztő. Víz kellett, így felálltam, de egyből vissza estem. Remegtem. nem bírtam talpra állni, ugyan is alig bírt el a lábam. . Alig tudtam a lábamra állni. Két nagy levegő, és sikerült. Úgy sétáltam el a konyháig, hogy nem estem össze. Sikeresen töltöttem egy pohár vizet és észhez térítettem magam.
A konyhába leültem és magam elé bámultam, amíg anyu fel nem ébredett, aki aggódva nézett rám. Próbált segíteni, de nem tudott.Végül apa felajánlotta, hogy eldob a suliig, amiért hálás voltam. Mit nem mondjak kócosan, duzzadt szemekkel és remegő térddel érkeztem meg a Szent Johannába, ahol a társaságból csak Dave várt.
-Hello- köszöntem oda.
-Szia- pillantott fel, és látta, hogy remegek :( . Pedig próbálkoztam - Reni minden rendben?
-Igen- bólintottam.
-Akkor miért remegsz?- kontrázott rá Zsolti, aki épp megérkezett Ricsivel és Virággal együtt.
-Hideg van- feleltem.
-A húsz fok?- folytatta Dave.
-Igen- bólintottam.
-Ren, te hülye vagy ha azt akarod, hogy elhiggyük - nevette el magát Ricsi. -Mi a baj?
-Csak, csak- feleltem és végleg kitört belőlem a zokogás.
Furán néztek felénk, így Ricsi hárított és magához ölelt. Eláztattam a pulcsiját, de nem érdekelte őt. Igazából még ordibált is az alsóbb évesekkel, akik megnéztek. Azt mondta, hogy "Lefejellek ha valamit kitaláltok ,,. Nem bírtam abbahagyni. Egyre jobban sírtam, mert egyre több minden jött fel. Előtört bennem annak a fájdalomnak az érzése. Az erőszakos, durva tettek nem hagytak nyugodni. Megtette, és én szóltam, hogy nem akarom, de ő megcsinálta többször. Hogy is tudtam volna onnan eljönni, mert nem tudtam, hogy rossz, de fájt. Mind a három alkalommal nem akartam, és mind a három alkalommal sírtam miután elaludt. Még az elsőnél nagy nehezen belementem, de ott se volt bennem akarat, de második már nem érdekelte. A harmadik. Az meg gerinctelenül művelte.
-Itt meg mi van?- hallottam Cortez hangját.
-Semmi- váltam el, és letöröltem a könnyeim. - Csak, el kell intéznem egy telefont- mondtam és Viola nevét tárcsázva oldalra mentem.
***
Mikor bementem a terembe már a tanár is bent volt. Szerencsére Gondos nem szólt, csak beírt későnek, de a többiek rám figyeltek.
Nem sírhatok többet, főleg nem nyilvánosan. Erős vagyok, és nem láthat senki se összetörni. Minden érzelmet ki kell zárnom és nem engedhetek be. Így hát a zene mellett döntöttem, de előbb oda jött hozzám a legjobb barátnőm.
-Reniii- jött oda Virág aggódó tekintettel. -Minden okiii?
-Már minden- biccentettem.
-Mi volt?- nézett felém aggódva.
-Csak, a tudod miről álmodtam- mondtam üveges tekintettel, de tudtam magam kontrollálni, így nem csordult le a könny.
-Reniii minden okii lesz. Rájössz majd te is- felelte hatalmas mosollyal és megölelt.
-Remélem-feleltem, és visszadugtam a fülest a fülembe.
Egész nap a tanárok furcsa pillantását éreztem magamon, és az osztálytársaim is furán viselkedtek, de nem kérdezősködtek. Örültem neki, mert nem akartam semmi se mondani, csak magamba vissza fojtva feldolgozni a dolgokat. Talán Kinga tudott volna segíteni, de ő nem volt. Aztán végre eljött a nap vége. Már örültem, hogy egyedül megyek haza, de meghallottam mögülem Ricsi hangját.
-Ren várj, mi is jövünk- futott utánam a raszta és a hippi.
Együtt mentünk haza. Egyedül akartam otthon lenni, de nem sikerült ugyan is Ricsi visszatartott.
-Ren most szépen elmondod mi a bajod, mert már nyáron is látszott rajtad, hogy nincs minden rendben. Nézd hátha tudunk segíteni.
-Ezen nem nem lehet- ráztam meg a fejem.
-Akkor is, nincs semmi se kizárva.
Virágra néztem segélykérően, de helyeslően bólogatott.
-Gyere be- sóhajtottam egy nagyot, és felinvitáltam a szobámba
YOU ARE READING
Hárman /szjg ff/
FanfictionŐ és én voltunk. De ő megtette, és én nem akartam. A fájdalom amit akkor éreztem szétmart, de ott volt Kinga és talpra állított. Most ő dobott el, és nem enged semmit megmagyarázni. Emlékszem először ketten voltunk, aztán hirtelen hárman lettünk Ren...
