Hárman /szjg ff/

Cortez és a hidegség

A hétvégém eszméletlen gyorsan eltelt. Virággal és Ricsivel voltam moziban. Valami horrort néztek meg ketten, én meg elmentem egy másik filmre, ami érdekelt. Semmi romantika nem volt benne, ugyan is egy ideje kihagyom a csöpögős filmeket. Egy második világháborúsra esett a választásom. És hát igen. Megnéztem és sírtam rajta. Szörnyű, amit át éltek és szörnyű maga az egész.

A mozi után tanultam és olvastam. Collin Hoower It  end with us című könyvére esett a választásom. Most jól esett, és próbáltam megnézni ő hogy éli át a dolgokat.

A reggelem tök átlagos volt. Dupla kávé, dupla arcmosás és öt perc a szekrény előtt. Közbe négyszer beverem a dolgaimat.

Szerencsére a Szent Johannában zajlott az élet reggel. Ténylegesen. Cortez visszajött és ezt a központi figurát mindenki körül fogta. Szerintem én is ezt tettem volna, ha azóta nem lett volna más.

-Sziasztok - mosolyogtam rájuk, mikor a közelükbe értem.

Ők átlagosan vissza köszöntek.

-Cortez - néztem a fekete hajúra- tudnánk négyszemközt beszélni?

-Igen- mosolygott vissza.

Szerencsére senki se figyelt minket. Nem akartam esetleg leégetni, vagy magamat.

-Mit szeretnél? - folytatta és ugyan úgy boldog volt.

-Nem fogadhatom el - nyújtottam felé a nyakláncot, amit zsebemből halásztam elő.

-Miért? - vonta fel a szemöldökét, és eltűnt a vigyor.

-Mert, nem és kész- válaszoltam.

Nem álltam készen rendes magyarázatot adni. Egy semmi köze, kettő végig bőgtem volna magam és azt nem akartam.

-Hát jó- nyúlt érte és a zsebébe süllyesztette.

-Nézd, nem szerettelek volna megbántani, de... De egy bizonyos ok miatt nem lehet az enyém.

-Vágom - és hangjából áradt a gúny. - Csak Reni nem mindig a legjobb embereket választod.

-Tudom, már megtapasztaltam- biccentettem. -De kérlek ne oktass tovább, mert nem tudod mi miért van.

-Akkor elmagyaráznád?

-Nem lehet- vágtam rá.

-Nem lehet vagy nem akarod. Tudod a kettő között van egy kis különbség- és ott hagyott.

Hát jó, felemelt fejjel mentem be az osztály terembe, ahol Gábor és Jacquise volt. A két srác mosolyogva integetett nekem és tovább beszéltek. Én számolva próbáltam visszanyelni a könnyeimet. A mosdó felé rohantam és egy fülkébe azonnal bezártam magam.

Ott az érzelmeimet próbáltam helyre tenni. Mit érzek Cortez iránt? Amit iránta éreztem régen azt nem. Azt a beteg rajongást, azt a imádatot? Azt nem, az már a múlt  Most csak olyan kis lángot, amit be lehetne izzítani, de nem biztos hogy nekem menne.

Végül felálltam és kinyitottam a fülke ajtaját, és a tükörhöz mentem. Az arcom teljesen rendben volt. Spirálon teljesen rendben volt, csak szájfényt mentem fel.

Műmosolyt elő, és egyenes járás. Nem remeg, önuralom.

Ezzel a mantrával indultam el a szekrényemhez. Az üres fal csak úgy tátongott ott. Semmi kép nem volt rajta, semmi matrica semmi. De így volt jó.

***

Este Virággal beszélgettem messengeren, és amikor a naptáramat néztem felhívott.

-Helo- mosolygott rám.

-Sziaaa- húztam el az a-t, mert nagyon koncentráltam.

-Reni minden rendben?- nézett rám a kamerán keresztül Virág.

-Neem, csak- és egy nagy levegőt vettem a kényes téma miatt.- Egy hete késik, és kezdek aggódni- és tovább néztem a naptárat hátha eltévesztettem valamit.

-Biztos terhes vagy- szólalt meg Ricsi nevető hangja a háttérből.

Éreztem, hogy egyre vörösebb lettem. Kínos nevetés közepette mondtam, hogy tuti nem. Csak nem lehetek az.