Hárman /szjg ff/

Renis étrend

Cortez karjaiban ébredtem fel az este közepén, amikor rájöttem, hogy a baba eszméletlenül nyomja a hólyagomat. Így hát elindultam a mosdóba, ahol az erős fény annyira felébresztett, hogy amikor vissza feküdtem Cortez mellé, nem bírtam elaludni.  Körülbelül két perc forgolódás után kikeltem az ágyból, egy pulcsiért nyúltam és elindultam lefelé, hogy melegítsek magamnak egy pohár tejet.

Azt hiszem attól halkabb nem voltam, mint azon az estén. Nagyon óvatosan és halkan botorkáltam le a vaksötétségbe. Óvatosan felkattintottam a villanyt a konyhába, és nyugodt szívvel mentem a hűtőhöz, mert tudtam, hogy a mikró zúgása nem hallatszik fel. Így hát nyugodtan iszogattam a meleg tejemet, közben meg a jövőmre gondolni. Egész merengésemből Cortez nagypapája zökkentett ki, aki engem nézett.

-Oh bocsi észre se vettelek- mondtam miközben megittam az utolsó maradékot is.

-Semmi baj. Lehet mondani én is csak egy perce vagyok itt- felelte halvány mosollyal arcán és leült a velem szemben lévő székre. -Nem bírsz aludni?

-Mondhatjuk- feleltem, és az üres bögrémet betettem a mosogatóba. -De szerintem most ez sem segített. Bármit mondjanak, a tej nem működik.

-Azon kívül, hogy most nem vagy fáradt, hogy érzed magad?

-Igazság szerint eszméletlenül össze vagyok zavarodva- fordultam vele szembe. - Tegnapelőtt felbukkant a gyerekem apja és azt akarta, hogy legyünk barátok, de én nem akarok tőle semmit. De mégis csak ő a vér szerinti apja, mi lesz nem rám fog hasonlítani hanem rá. Akkor hogy magyarázzuk majd neki, hogy azért karamell barna a hajad, mert akit eddig apádnak gondoltál ő csak a mostohaapád, és az igazi apád az egy farok, aki a mamit megerőszakolta, és anyunak nem volt szíve eldobni téged, ezért vagy itt- adtam ki mindent ami bennem volt.

-Szóval ha jól értem azt akarod, hogy látja majd a gyerekét.

-Igen- mondtam ki, de aztán teljesen megbántam.-Azaz nem.

-Most igen vagy nem?- nevette el magát.

-Fogalmam sincs- töröltem meg a szemem.- Majd rajta függ, ha felkeres akkor lehet láthatja a gyerekét, ha nem, akkor meg majd megmagyarázzuk neki.

-Tedd azt amit a legjobbnak tartasz- állt fel, és elővett egy fém dobozt, ami tele volt cigarettával. -De ne azért tegyed, hogy annak jó legyen aki miatt szenvedtél, az soha nem vezet jóra- mondta és elment.

Halvány mosollyal az arcomon lekapcsoltam a villanyt a konyhába és felmentem az emeletre, hogy újra Cortez szuszogását halljam. Mikor befeküdtem mellé, ő automatikusan magához szorított és a hasamra tette a kezét.

***

A reggeli ébresztő után az első dolgom az volt, hogy Cortez fölsőjét benyúljam és egy hónapok óta itt hagyott kismama nadrágot kaptam magamra. Ezek után megfésültem a hajam és a fejem tetejére egy copfba fogtam és lementem reggelizni. Persze Cortez már lent volt, mert neki nem kellett ennyit szenvednie vele, így el tudta készíteni a pirítósomat.

-Egy isten vagy- kaptam ki a fiú kezéből a kenyereket.

-Tudom- biccentett.- Az a második nevem.

-Mégis mióta?- vonta fel szemöldökét Cortez nagymamája.- Tudtommal a második neved az András lett volna.

Áá az nem menő- nevette el magát a fiú, miközben bele ivott a kólájába.

-Pedig nem állna rosszul -feleltem és elkezdtem csinálni a szendvicsem. -Merre találom a kovászos uborkát?

-A spájzban, Cortez kérlek hozol be?