Kételyből szerelem

Prológus

Idén kezdtem el a gimnáziumot és ezzel együtt új helyre is költöztem. A nevem Eren Yeager 15 éves vagyok, sajnos a szüleim egy autóbalesetben életüket vesztették, így a nagynéném gyámsága alatt vagyok. Viszont ő nem igazán szeretne gyereket, így elküldött saját utamra, mert már elég nagy vagyok. Kaptam tőle egy kis előleget az új élethez és most itt vagyok.

A többi kortársamtól eltérően én nem a foci iránt érdeklődöm, énekelek. Bár szüleim halála óta már nem. Akkor hobbit váltottam, mivel anyukám tanított meg énekelni és túlságosan emlékeztetett rá.

Most már táncolok, nem mondom azt, hogy béna vagyok, de nem érem el még a profik szintjét. Két éve kezdtem el, hogy milyen indíttatásból azt nem tudom, de most már ettől függök. Bár nekem kéne lennem a fiúnak, aki emelgeti a lányokat, de talán gyengébb is vagyok, mint egy kislány. Meghát könyebb is, ezért furán nézne ki, mondták sokan, hogy izmot kéne növesztenem, de nem megy az olyan egyszerűen.

Persze van még egy "hobbim", ami elsőre furán hangozhat, de érthető. Bele vagyok zúgva az elnökünkbe és megszállottja vagyok. A sulink elnöke egy olyan valaki, aki félistent megszégyenítő módon néz ki. Hihetetlenül jól tud másokkal beszélgetni és kedves is azzal aki megérdemli. De itt jön a bibi, én miért érdemelném meg a kedvességét? Pontosan, én egy senki vagyok a szemében és ezen változtatni sem tudok.

Levi Ackermannnak is van egy hobbija, lerázni magáról a piócákat és a zavaró bogarakat. Az olyanokat, mint én. Persze egymás útját keresztezzük, mivel az osztályom ki akart szúrni velem, így beraktak olysztályelnöknek. Csak azért, mert nekem nincs dolgom.