Kételyből szerelem

13. Fejezet (18+)

Eren:

Az elmúlt néhány nap békésen telt, kicsit olyan volt, mint a vihar előtti csend. Főztünk, tévéztünk, aludtunk együtt, sőt egyszer rávett, hogy együtt fürödjünk. Az nagyon kínos volt, teljesen vörös fejjel ültem háttal neki. Ő persze halál nyugodtan szivatott még egy kicsit. Elkezdett engem fürdetni és összevissza fogdosni. Utána persze gondok adódtak ott lent, amit ő ki is használt, de fejbe vágtam és távoztam a fürdőből. Aznap száműztem az ágyamból, ami miatt megbánta az egészet és éjszaka közepén visszaszivárgott hozzám.

- Levi éhes vagyok. - Léptem be a konyhába.

Ja igen, abba hagytam a fura gyógyszerek szedését, mivel már nem fáj annyira a nyakam, így a mellékhatások is abbamaradtak. Tudok járni, viszont még mindig nagyon gyenge vagyok. Úgyhogy előszeretettel kihasználom, hogy még mindig ellát.

- És mit szeretnél enni? - Ölelt át hátulról és nyakamba puszilt.

- Amit te! - Mondtam vidáman, hiszen még egyikünk sem ebédelt.

- Nem eheted meg magadat. - Nézett rám döbbenten és halál komolyan.

- Te tök hülye vagy. - Léptem a hűtőhöz, még mindig Levial a hátamon.

- Tudom, de te így szeretsz. - Vált el végül tőlem és arrébb tolt. - Ma én főzök.

- Rendben... - Mosolyogtam és felültem a pultra.

- Hogy érzed magad? - Kérdezte, felpillantva a rízsszemek közül.

- Már egyre jobban, csak nagyon hamar elfáradok és gyengék még a kezeim, de amúgy jól. - Válaszoltam, mire kaptam egy puszit a homlokomra.

- Ennek örülök. Akkor lenne kedved ma sétálni egyet velem a parkban? - Kérdezte tőlem boldogan.

- Persze, nagyon szívesen.

- Hallottál valamikor Jean felől? - Tért rá egy kevésbbé kellemes témára.

- Nem, de nagyon örülök, hogy nem váltotta be az ígéretét. - Gondolkoztam el a történteken.

- Elvileg javítóba került volna, de a szülei nagyon jó ügyvédeket fogadtak. - Mondta keserűen.

- Ugye engem nem tudnak hibásnak beállítani? - Kérdeztem gyanakodva.

- Nagyon remélem, de mégicsak róla van szó. - Válaszolt savanyú arccal.

- Addig oké, amíg nem kell fizetnem, mert azzal már most is híján vagyok. - Szűrtem ki a szavakat fogaim közül.

- Ezt eddig miért nem mondtad? - Fordult felém komolyan.

- Mert nincs jelentősége, amint lejárt a két hét vissza tudok menni dolgozni. Akkor újra lesz pénzem. - Válaszoltam neki egy nagy sóhaj kíséretében.

- De, akkor megint minden idődet nélkülem fogod tölteni. - Siránkozott, mint egy kisgyerek.

- Nyugi, ha eljössz a bárba, akkor találkozunk, sőt reggel a kávézóban is. - Kacsintottam rá.

- Nem akarom, hogy halálra dolgozd magad. Csak a kávézóban. Kérlek.- Tette kezeit térdemre.

- Meglátom mit tehetek, de nem ígérek semmit. - Válaszoltam és lehuppantam a pultról.

- Kész! - Mutatott a kész édes-savanyú csirkére.

- Akkor együnk! - Vettem le két tányért.

Kaja után, ami meg kell mondjam, isteni volt, elindultunk a parkba. Néhány órát kint voltunk, majd elindultunk hazafelé. Persze, ilyenkor már javában sötétedett, így alig voltak az utcán. Ezen felbátorodva Levi kézen fogva kívánt hazasétálni. Ujjaink összefonódva érintették egymást. Olyan meghitt volt minden. De amint beléptünk a házba, változtatott ezen. Szembe fordult velem és az ajtónak nyomott. Hevesen csókolni kezdett és fenekembe markolt. Felkapott és hátamat az ajtónak döntötte, úgy hámozta le rólam a kinti ruhákat.