Kételyből szerelem

Epilógus

Eren:

Sikerült végleg felgyógyulnom, először csak a kávézóba mentem vissza, majd a bárba is. Viszont a cél, hogy majd kifizetem a nagynénémet, elúszott. A nagyszerű kórházi számlákat nekem kellett fizetnem, sőt mivel ketten voltunk a házban, így több lett minden költség. Úgyhogy egy számomra nem annyira kedves dologhoz kellett folyamodnom. Kölcsön kértem. Méghozzá Levitól. Az ő családja rém gazdag, így nekik ez nem kottyan meg. Egy összegben elküldtem egy kevésbbé kedves levéllel egyetemben és lezártam minden kapcsolatomat vele. Csak hivatalos ügyekben kell, hogy kapcsolatba lépjek vele.

- Eren, indulhatunk? - Kiabált föl Levi az emeletre.

- Persze! - Futottam le a lépcsőn és kezdtem el felöltözni.

Levi végül újra hazaköltözött, de amennyi időt tudunk együtt töltünk. Suliban és azon kívül is. Ebből következik az, hogy a szülei meghívtak vacsorázni, mivel nem tudják elképzelni, hogy ki rabolja el Levit mindig. Úgyhogy hozzájuk tartunk most.

- Siess, még elkésünk. - Sürgetett, mikor kiléptem az ajtón.

- Nyugi már... - Pattantam be mellé a kocsiba.

Jean végül megúszta az egészet, így továbbra sem vagyok nagyon nyugodt. Lerendezték egy egyszerű pénzbírsággal és kicsapták a suliból. Tudom, hogy mérges rám és nem fog megülni egyhelyben, így továbbra is benézek minden sarkon. Bár úgy hallottam, hogy összehaverkodott egy Marco nevű sráccal, aki kezdi megnevelni. A lényeg, hogy megjavuljon.

- Jó estét! - Léptem be az ajtón, Levi mögött.

- Szia! - Köszöntek egyszerre.

A házuk hatalmas, igazi modern kialakítás. Hatalmas amerikai konyha, óriási nappali és az emelet. Szinte összenyomtak a falak és azt sugallták, hogy nincs itt keresnivalóm. Sőt a szülei is komoly embereknek tűnnek. Tipikus üzletemberek és Levi is valahogy más közöttük.

- Nyugi... - Súgta a fülembe Levi. - Imádni fognak. - Biztatott és kicsit előrébb tolt.

- Üljünk asztalhoz! - Szólalt fel az anyukája.

Levi mellett ültem az asztalnál, szemben az apjával. Komolyan mért végig és egész vacsora alatt szemmel tartott. Szinte tapintható volt a feszültség, de ezen Levi sem tudott nagyon segíteni.

- És Mit dolgoznak a szüleid? - Kérdezte meg anyukája, mire Levi csak a fejét fogta.

- Öhm... Apukám ügyvéd volt, anyukám pedig virágboltot üzemeltetett. Imádta a virágkötést. - Mosolyodtam el az emlékeken.

- Hogy érted azt, hogy "volt"? - Kérzedte az apukája, mire Levi el tudott volna süllyedni.

- A szüleim, meghaltak autóbalesetben... - Válaszoltam egy mosoly kíséretében. Hirtelen síri csend lett, mindenki lefagyott.

- Részvétem... - Tért vissza gondolataiból, anyukája.

- Nagyon sajálom, nem tudtuk. - Mosolygott bíztatóan Levi apja.

- Ugyan, semmi probléma és köszönöm. - Kezdtünk el újra enni.

- Kivel élsz most, ha szabad ilyet kérdeznem. - Mosolygott kínosan az anyukája.

- Egyedül. A nagynéném a gyámom, viszont ő külföldön él. - Válaszoltam kedvesen.

- És jól elvagy látva pénzileg? Nincs ezzel probléma, küld eleget? - Kérdezte mosolyogva.

- Chh! - Szisszent fel Levi.

- Mi bajod fiam? - Kérdezte tőle az apja.

- Volt szerencséje megismerni a nagynénémet és nem volt kellemes a találkozás. - Nevettem el magam.

- Oh, megesik az ilyen. - Mondta mit sem sejtve az anyukája.

- De a kérdésére válaszolva, köszönöm, megvagyok anyagilag. Nem vagyok elkényeztetve, de éppen elég. - Mondtam diplomatikusan.

- Még szép, amennyit dolgozol. - Csattant fel Levi ismét.

- Hogy érted ezt Levi? - Vágott komoly fejet az apja.

- Úgy, hogy az a hárpia egy fillért sem küld. Eren nappal egy kávézóban, este pedig egy... egy másik helyen dolgozik. - Mondta szemrehányóan, amiért elhallgattam a részleteket.

- Igaz ez? - Kérdezték egyszerre.

- Igen. Igaz. - Motyogtam és összébb húztam magam.

- Mikor van időd tanulni? - Kérdezte az apja.

- Hétvégén...

- Mikor alszol? - Kérdezte az anyja.

- Hétvégén...

Válaszaimra csak lefagyva ültek. Gondolom arra számítottak, hogy Levi majd felszed magának egy pénzes csajt. De sajnos velem kell beérniük, nincs más. Bár lehetne, csak Levi így döntött.

- Hogy vagy még életben drágám? - Kérdezte aggódva az anyukája.

- Hange is ugyanezt kérdezte. - Nevettem. - Úgy hogy szeretem, amit csinálok és imádom a kollégáim. Meg persze, mint utólag kiderült. Levi minden reggel abban a kávézóban reggelizik ahhol én dolgozom. - Mosolyogtam.

- Értem én, de hol dolgozol este? - Kérdezték, mire nem tudtam mit mondani. Félek, hogy ezért megutálnak.

- Nem vagyok rá büszke, de egy bárban. - Válaszoltam mire nagyot sóhajtottak.

- Ott, ahova Levi is jár? - Kérdezte az apja lemondóan.

- Honnan? - Kérdezte Levi ledöbbenve.

- Nagyon későn elmész és józanul jössz haza. Tehát nem inni mész, de nem volt tippünk, hogy hova. Így egyik este követtelek, de amikor csak egy kólát kértél és azt is Hangetól, akkor megnyugodtam. - Mesélte az apja a kis kalandját.

- Tipikus szülők... - Nevettük el magunkat mind.

A vacsora további része jól telt, rengeteget nevettünk és kitárgyaltuk a hobbijaimat is. Rég nem táncoltam a sérüléseim miatt, de nagyon szeretem. Talán jövőhéten benézek egy edzésre. Na mindegy. A szülei végül megkedveltek és el is fogadtak. Levi persze órákig azt ecsetelte, hogy mennyire istenien tudok főzni. És hogy egyszer meg kell kóstolniuk a főztöm, úgyhogy két hét múlva ők jönnek hozzám.

- Mondtam én, hogy imádni fognak. - Súgta Levi megkönnyebbülten.

- Ja, talán jobban szeretnek, mint téged. - Poénkodtam vele.

- Az biztos, de sajnálom. Annyira kínos volt, elfelejtettem mondnai nekik, hogy ezt a témát ne hozzák fel. - Kért serényen bocsánatot.

- Semmi baj. Legalább most már nem kell kerülgetni a témát. - Mondtam, miközben kiszálltam a kocsiból.

- Ugye tudod, hogy mennyire szeretlek? - Ölelt át a kocsi oldalának dőlve.

- Nem, sajnos még sosem mondtad. - Válaszoltam felhúzott orral.

- Mindennél jobban, a világ összes kincsét neked adnám és lehoznám neked az összes csillagot, ha lehetne. - Súgta nekem a sötétségbe és megcsókolt.

- Hát ezt nehéz túlszárnyalni. De én akkor is háromezerszeresen szeretlek és szívesen elfogadom azt a sok csillagot. - Súgtam a fülébe, mire nevetve csókolt meg és szorosan átölelt.

- Imádlak...

- Tudom...