Kételyből szerelem

5. Fejezet

Eren:

Elmondtam neki, de nem igazán díjazta. Hange tegnap még ide is jött, hogy minden oké-e? Persze mondtam, hogy minden a legnagyobb rendben, de nem így éreztem. Nagyon fájt, amit Levi mondott és nem is tudta, hogy ezzel mekkora fájdalmat tud okozni valakinek. Tudom jól, hogy ennek ellenére is bele leszek habarodva, de a tudat kiakaszt, hogy most miatta ülök a kanapén és eszem az ötödik fagyim. Pedig hivatalosan tél van.

Holnapután lesz anyáék halálának évfordulója, úgyhogy duplán szar az időpont. Minden évben kiutazom a kedvenc helyünkre, de most suli időre esik. Egy gyönyörű kilátó, ahova egy nehéz túraútvonal vezet fel. Kiskoromban sokszor mentünk oda és minden alkalommal bámulatos volt a táj. Mivel télen megyek oda így ez még nehezíti a terepviszonyokat. Nyáron is végig szoktam járni ezt az utat, de akkor sokkal kellemesebb. Szóval holnapután nem leszek iskolában, helyette kirándulgatok, kajálok ott ahol régen és ellátogatok a szüleim sírjához.

Két éve, hogy meghaltak és egyedül vagyok. A nagynéném rengeteget segített a nehéz időszakban, de nem tekintett rám a sajátjaként. Mivel hatalmas vagyona van, így ki tudott segíteni pénzzel és ezért elképesztően hálás vagyol neki.

A pénzt persze még mindig fizetem vissza neki, olyan mintha hitelem lenne, de ez nem kamatozik. Neki köszönhetően van egy gyönyörű lakásom és tanszereim. Az első heteimet egyedül is csak azzal töltöttem, hogy állást kerestem. Ami sokkal nehezebb, mivel még csak 15 vagyok, így kicsit illegális a dolog. Nem lenne elég a diákmunka, ezért ezt le kellett beszélnem a főnökömmel.

Ezen kívül pedig még ott a bár, ami egész jól fizet, de ez se fedi teljesen a kiadásaimat. Így két munkahelyem van egyszerre. A kiadásaim pedig, hogy a nagynénémnek havonta elküldök egy nagyobb összeget, számlákat fizetek és egyéb használati dolgokat. Kaja-pia, meg olyan dolgok amik kötelező elemei a mindennapoknak.

Annak idején a nagynéném a házra és minden másra adott nekem 10 milliót, plusz az örökségem. Ezt az évek során vissza kell fizetnem. A visszafizendő összegből már csak kb 2,5 milla maradt, mivel az egész örökségemet odaadtam neki. Úgyhogy, ha minden jól alakul, akkor nemsokára szabad vagyok és független.

Mindegy is csak az a lényeg, hogy boldog vagyok...nem éppenséggel nem igazán érzem annak magam. Valahogy gyötör a szerelmi bánat az elmúlt napokban. Gondoltam búcsú ajándéknak odaadom Levinak a feketeteás készletet. Anyu úgy őrizte, mint a szeme fényét és sose ivott belőle. Azt mondta, hogy ez a legértékesebb számára, de csak is utánam. Szóval utánanéztem és wow. Nem két fillér az a cucc, de igaza van nem lenne jó beleinni. Már abból a szempontból sem, hogy én nem szeretem.

Eladni nem akartam, mivel ez volt a kis szíve csücske, így olyannak adtam oda, aki ugyanilyen. Az elnöki értekezleteken is mindig azt iszik, szinte függőnek nevezhető. Szerintem anya is örülne, ha látná, hogy ki lett a jogos tulajdonosa.

Ma úgy döntöttem, hogy nem megyek be a bárba dolgozni, de szerintem Hange haza is küldene. Mikasa elutazott, Armin pedig valamilyen könyv vásáronvan, ezért egyedül tengem lengem a napjaimat.

Egy hosszas alvás után sem keltem frissen. Levánszorogtam reggelit csinálni és leültem a kanapéra valami műsort nézni. A mai nap is semmittevéssel fog eltelni, majd holnap. Persze végül a bevásárló központban kötöttem ki, vettem mindenféle cuccot a kertbe. A délutánomat pedig ültetéssel, gazolással és locsolással töltöttem. Meg kell mondjam imádom a kertemet. Teli van virágokkal és egy hatalmas barackfával a közepén. Annak az árnyékában szoktam próbálni a versenyek előtt. De most télen a lakásban tartom a növényeket, ott ültetgetek és tavasszal mennek a kertbe.