Levi:
Ma is, mint minden reggel, itt állok Erenék terme előtt. Már egy hete nem jött suliba, kezdek félni, hogy valami baja esett. Bár az ésszerűbb magyarázat lenne, ha átiratkozott volna egy másik suliba vagy elköltözik és nevet vált...stb. De óriási meglepetésemre éppen most lépett be az ajtón. Fekete hosszúnadrág, piros cipő és egy szürke pulcsiban oson a folyosón. Mitől félhet, hogy így megy? Lehajtott fejjel, összehúzva magát, lépdel felém óvatosan. El akar kerülni valakit? Közelebb ért és amint látóterébe kerültek cipőim és ahhoz tartozó én, úgy torpant meg hirtelen. Felnézett és félelemmel a tekintetében fodult az ellenkező irányba. Visszaindult a külvilág felé, de én nem hagytam neki.
- Eren! - Szólítottam meg inkább csak hangosan.
Megállt, de nem fordult felém. Tehát én vagyok az, aki miatt bújkál. Tőlem fél és engem próbál elkerülni. A legrosszabb, hogy tudom miért.
- Kérlek ne menekülj. - Léptem közelebb hozzá lassan.
- Sajnálom, amit tettem az megbocsájthatatlan, de kérlek hallgass meg. - Kezemet vállára tettem és magam felé fordítottam.
- Ezt nem fogadhatom el. - Nyújtottam neki oda a teásdobozt. Kikerekedett szemekkel nézett rám.
- M-miért? - Végre megszólalt, hajlandó szóba állni velem.
- Mert túl drága és értékes. - Megrázta a fejét és visszatolta a kezemet.
- N-nem tudnék vele mit kezdeni, d-de találtam még egy ilyen... ilyen fanatikust.
- Hogy érted? - Adtam át a nemértésemet.
- Anyukámé volt, de nem volt szívem eladni vagy odaadni valakinek, akit tudom, hogy nem örülne neki. De te mindig fekete teát iszol, ezért tudom, hogy nálad jó helyen lenne. Bár drága édesanyám csak egy vitrinben tartotta. - Nevette el magát végül, felnézett rám csillogó szemekkel.
- Miért én?
- Búcsú ajándék. - Haladt tovább a termébe.
Most az egyszer hagytak úgy faképnél, hogy örültem neki. Ha tovább maradt volna, még végleg megundorodok tőle, ahogy beszélt a pulóvere ujját gyűrögette és kicsit elpirult.
- Hange nekem ez nem megy. - Nyavalyogtam a telefonba.
- Ezt, hogy érted? Mi nem megy?
- Mindegy, majd elmondom, átmegyek hozzád. - Szálltam be a kocsimba és Hange házáig meg sem álltam
- Hello! - Téptem fel az ajtót és zuhantam be rajta.
- Szia Törpi! Minden oké, miért jöttél? - Szedett össze a földről.
- Megpróbáltam kedves lenni, de nem megy. Egyszerűen undorodom a ténytől hogy egy fiú szerelmes belém. - Ismét morcosan nézett és fejbe csapta magát.
- Miért, olyan fura ez? - Kérdezte értetlenül.
- Egy fiú és én nem vagyok meleg. - Magyaráztam neki.
- Komplett idióta vagy. - Ezt kiabálva ugrott föl a kanapéról.
- Kösz szépen.
- Miért nem tudod egy kicsit elviselni? - Ha neki vallana szerelmet egy lány?
- Mivel kigúnyoltam és a földbetiportam, de most állítsak oda, hogy szeretlek és te vagy életem szerelme? - Kicsit ésszerűtlen.
- Bókolj neki, lepd el ajándékokkal vagy nevettesd meg, ennyit csak megérdemel. - Na azt lesheti.
YOU ARE READING
Kételyből szerelem
FanfictionEgy szüleit elvesztett gyerek és egy elkényesztetett tini találkozása. Vannak akikbe csak belerugnak az emberek és átgázolnak rajtuk, de mi van, ha megismerik őket? Ha barátaik lesznek, talán megnyílnak. Változik a véleményük? Eren szinte már halál...