Kételyből szerelem

2. Fejezet

Eren:

Beértem időben és még a buszon aludni is tudtam egy fél órát. Igen, nem igazán aludtam egy percet sem. Suli előtt rohanok a kávézóba, utána iskola, majd futok a kávézóba ismét és onnan a bárba.

Mondjuk, mikor a bárban vagyok, akkor nem tudok a kávézóba menni reggel. Ezért más helyettesít, de a bár többet ad, ezért muszáj ezt választanom. Armin tudja, milyen az, ha csak magadra számíthatsz, ezért ő megért engem. Neki a szülei külföldön vannak, már sok éve, de a pénz neki nem akadály.

- Jó reggelt elnök! Csak nem elaludtunk? - Dobott a fejemhez egy almát Jean.

- Ha nem alszom, akkor nem tudok elaludni. - Motyogtam az orrom alatt.

- Mit morogsz mazsola, bekaplak jól vigyázz! - Levágódtam a helyemre és elővettem a tanulnivalót. A házikat mindig szünetekben írom meg, ezért dolgozhatok ahelyett is.

- Osztály vigyázz! Nyitott be az ofőm. - Ma sem lesz akkor semmi érdekes, ha nem csapkodva jön be.

Az óra felettébb unalmas volt és még a tanár monoton hangja sem kímélt. Nekem se kellett több, már be is aludtam. Próbáltam tenni ellene, de a sötétség elnyomott. Egy órási csapásra ébredtem.

- Elnök! - Kiabált rám... Levi?

- Igen? - Pattantam fel a helyemről.

- Ezt a példát kell mutatni? Alszunk az órán?

- Nem dehogy! - Léptem egy lépést balra, de a lábaim megadták magukat és összeestem.

- Eren! - Nyúlt utánam Levi, de nem tudott megfogni.

- Jól vagyok, csak megbotlottam. - Nevettem kínosan és kezdtem el feltápászkodni a földről, de azonnal visszaestem.

- Csak egy percet kérek és minden oké. Van valami dolgom, amiért jött, elnök? - Megtámaszkodtam a székemen, lassan felkeltem a földről és leültem.

- Igen, egy megbeszélés lesz a következő szünetben, de a te számod nem volt meg. - Legyintettem és kínosan elmosolyodtam.

- Ott leszek! - Kotortam elő a táskámból egy füzetet és a tolltartómat. Elindultam a következő terembe.

Majdnem lebuktam, hogy nem minden, olyan okés. Már nem aludtam normálisan több napja, de amúgy sem alszom sokat, úgyhogy mindegy. Ameddig bírom addig csinálom. Hála az égnek jó memóriám van, így elég órán figyelnem, ha nem alszom el.

Matek után rögtön a megbeszélt terembe mentem és vártam. Elkezdtek beszálingózni a felsőbbévesek és egyre jobban egyedül éreztem magam. De megnyugvást csak Levi megjelenése hozott.

Teljesen átlagos dolgokról beszélt, de mégis elvarázsolt. Mióta csak megláttam bele vagyok zúgva, de csak egyre jobban beleszeretek. Ahogy kiáll a sok ember elé és képes magyarázni. Teljes beleéléssel teszi mindazt, ami a kötelessége. Sőt sokkal többet is annál, mint amit elvárnak tőle. Mély hangja már mámorítóan bódító hatású, mintha csak a tengeren ringatóznék.

Mikor felkeltem még mindig abban a teremben voltam, ahol a megbeszélés volt. Csak én és Levi maradtunk, én a padon feküdtem, ő pedig a tanári asztalnál papirokat intézett. Laptopján gépelt kicsit és néhány pecsétet is nyomott az okmányokra.

- Jó reggelt álomszuszék! - Nézett rám az elnök.

- E-elnézét, hogy gondot okoztam, már itt sem vagyok! - Álltam fel a helyemről és indultam kifelé.

- Eren! - Kiabált rám, mielőtt elértem volna az ajtót. - Miért alszol folyton? - Nagyot nyeltem és felé fordultam.

- Tudja elnök, van egy nagyon idegesítő macskám, aki sosem alszik és engem sem hagy. - Látszott rajta, hogy nehezen hiszi, de rámhagyta a dolgot.