Dear Homophobe - Befejezett

1.

Alec már azelőtt hallotta a kiabálást, hogy az osztály ajtajához ért volna. Csak arra tudott gondolni, hogy ez egy szép kezdet. Nem mintha az iskolaváltás és költözés nem lett volna olyan macera, amit soha nem kívánt az életébe, új osztályába belépve ez a mondat fogadta:

- Undorodom az összes hozzád hasonló buzitól!

Bár a mondat nem neki szólt, hanem egy igen szerencsétlennek tűnő, szőke srácnak, Alec számára is kellően betalált a dolog.

- Már attól is rosszul vagyok ha a közelembe jössz - folytatta az ocsmároló, arcán tökéletes undorral, kezeiben pedig megforgatta a kávéját, mintha csak azt fontolgatná rá ne öntse azt is. Első pillantásra is pontosan úgy festett, mint az iskolák tipikus népszerű alakjai. Sportos alkat, izmos, arca helyes, tehát nem lehet gondja a lányokkal, abból a festettvörös szukából ítélve pedig, aki a karjába csimpaszkodott és lelkesen bólogatott a szidásra, nem is volt. A haja szurokfekete, felnyírt fazonnal, hosszabban hagyott tincsei azonban már bőven szemébe lógtak volna, ha nem söpri félre őket, még úgy is, hogy kissé hullámosak. Ha tovább növesztené a haját göndör fürtökkel rendelkezne, ez egész biztos. A szemei, amikből szinte már nevetséges mód áradt a megvetés, zöldek. Mögötte még két srác állt, egy unalmasabb külsejű, barna hajú és szemű, szintén kigyúrva, meg egy pár centis haját kékre festő alak. Mindketten röhögtek.

- Aedan, hagyd már szerencsétlent - sóhajtott fel egy csaj valamelyik közeli padból.

- Ne szólj bele Linn - vágta rá a kék hajú srác, haverját védve. - Ő kezdte, belement Aedanbe, de tuti csak azért, hogy letapizza. Ezek mind ilyenek.

- Undorító - helyeselt a vörös szuka is.

- Csak seggfejek vagytok - folytatta Linn.

- Nyugodtan védd a kis meleg barátod - szólalt meg újra Aedan, pillantása pedig visszavándorolt a szőke srácra. - Ha már te egy szót se tudsz kinyögni. Szánalmas.

A kávét tartó keze pedig megindult, és Alec tudta mi jön.

De nem szándékozta hagyni is. Elegett látott. Még mielőtt a kávé kilöttyenhetett volna, elkapta a feketehajú srácot csuklójánál fogva, és egyenesbe tartotta a kávés poharat. Semmiség volt megtartani. A homofób alak talán izmos volt, de Alec a maga száznyolcvankilenc centijével, és hokis múltjával képviselt némi erőt.

Hirtelen mindenki őt bámulta, de ezen valószínűleg nincs mit meglepődni. Alecet akkor is meg szokták bámulni, ha épp nem tesz semmi érdekeset. Magassaga vagy a külseje magára vonzza az emberek pillantasát.

- Te meg ki a franc vagy? - ocsúdott fel Aedan. Megpróbálta kiszabadítani a kezét, és bár a mozdulattal kilötykölt némi kávét a földre, egyebként kudarcot vallott. Pedig Alec nem is szándékosan akadályozta, már csak reflexből tartotta. - Eressz el - követelte a fekete hajú. - Engedd el a kezem, vagy mi van, te is buzi vagy?

- És ha igen? - vonta fel fél szemöldökét. Az erre kapott félig hitetlen, félig ijedt pillantás mindent megért. Páran fel is kuncogtak a válaszára. De elengedte a srácot.

- Undorító - közölte Aedan, szinte vicsorogva. Elcsípett egy igen gyilkos pillantást a szukájától is. - Ez a hely tele van veletek mi? Húzzunk el srácok, legalább csengetésig ne szívjunk egy levegőt velük - morogta, két haverja lelkes helyeselése után pedig kiviharzottak a teremből. A vörös is ment velük.

Az osztály ezután még pár pillanatig csöndes volt, majd mindenki egyszerre kezdte el kibeszélni mindazt, ami történt. A zajban senki egy pillantást se vetett a szerencsétlen szőke srácra, aki mindezt elszenvedte. Alec igen. A fiú sovány volt, viszonylag alacsony is. A pulcsi amit viselt vagy három számmal nagyobb. Kék szemei, amiket fekete kontúr emelt ki csillogtak a visszafojtott könnyektől. Az arca... Valószínűleg helyes, bár nem ez lenne a legmegfelelőbb szó. Inkább akár egy porcelán babáé, vagy szoboré, éles vonások, hibátlan bőr.