"The secrets we're keeping could be used to light the dark"
Viának először fogalma sem volt, hol lehet. Az még úgy nagyjából megvolt neki, hogy miután Leylát kiütötte, ő maga is elterült, de utána se kép, se hang. Egy pillanatra átfutott az agyán, hogy a tábort csak álmodta, és mindjárt megjelenik Artemisz és Zoé, hogy „megint megszökött az a fránya mantikor", de amikor észrevette maga felett Will arcát, egyből megnyugodott.
-Liv! – ölelte meg a fiú – Végre, hogy felébredtél!
-Miért, mennyit voltam kiütve? – próbált meg felülni Via az ágyban, és némi fájdalom árán ez sikerült is.
-Majdnem egy napig. Már másnap délután van.
-Ó, magasságos ég – sóhajtott a lány, és ezzel párhuzamosan megkordult a gyomra – Mi a francért hagytatok ennyi ideig...?
-Nagy vérveszteségeid voltak, pihenned kellett – magyarázta Will, aztán sajnálkozó arcot vágott – Sajnos csak úgy két óra múlva lesz vacsora.
-Nem baj – legyintett Via – Ha azt a hatalmas vérveszteséget kibírtam, még két óra éhezést is ki fogom.
-Hé, tényleg elég para voltál ám! Ott feküdtél, baromi nagy vértócsában, melletted az a Vadászcsaj, szintén kiütve...
-Nem ki, hanem le – nevetett Via – Az az én művem. De te ezt honnan tudod? Nem is jöttél zászlózni.
-Ilyen esetekkor én is a felcser szerepét töltöm be, akárcsak Kheirón. Tudod – sütötte le a szemét – én borzalmas harcos vagyok. Még a csúzlihoz sem értek, nemhogy az íjhoz. De a gyógyítás úgy, ahogy megy.
-Will csak szerénykedik – lépett oda hozzájuk a Hetes Bungaló másik női tagja, Kayla – Ő a legjobb orvos, akit ismerek. – a fiú mélyen elpirult – Egyébként Via, úgy hallottam, remekül harcoltál tegnap este. Gratulálok.
-Köszi – nézett rá a lány – Felállnom már szabad, doktor úr? – kérdezte Willtől, mire Kayla hangos nevetésben tört ki.
-Persze, teljesen meggyógyultál. Néhány napig még érzékeny lesz az oldalad, de amúgy semmi extra. Edzésre is nyugodtan mehetsz.
-Hálám örökké üldözni fog – tápászkodott fel Via. Hálásan konstatálta, hogy a fegyvereit valaki behozta az erdőből, a pólójából pedig kimosták a vért. Elvonult a fürdőszobába átöltözni, de amint kilépett volna, egy emlék megállította. „Így csak a Vadászok hordják a hajukat", mondta tegnap este Leyla. Ebben az egyben igaza volt. Via megállt a tükör előtt. Édesanyja egyszer azt mesélte, hogy a régi keltáknál a hajviseletnek hatalmas szerepe volt. Szinte mindent elmondott az emberről: a származását, a családi állapotát, az anyagi helyzetét.
Hát jó, akkor legyen így, határozta el. Egyszerűen feltűzte a haját. Kócos is volt, kicsit rendetlen is, épp olyan, mintha most érkezett volna a csatatérről. Ennek is jelentése volt, és ő hitt benne. Még mindig legalább annyira volt kelta harcos, mint görög hérosz. Akkor még nem sejtette, hogy a félisteneknek az egész életük egy nagy csatatér.
*****
Nico hihetetlenül megkönnyebbült, amikor az átaggódott reggeli és ebéd után vacsoránál végre megpillantotta Viát az ebédlőben. A lányból magabiztosság, életerő sugárzott, ha nem látja a vérében feküdni tegnap, el sem hiszi, hogy egy súlyos sérülésből gyógyult fel. Öt napja sem ismerte, de már ennyi idő alatt is nagyon fontos lett számára. Legszívesebben jól elagyabugyálta volna azt a Vadászt, aki ilyen sebet ejtett Vián, de a lány már azt is megtette helyette.
ВЫ ЧИТАЕТЕ
Daughter of the Solar Solstice 1. (The Titan's Curse)
Фанфик"A lány összpontosított, és utasította az összes közeli fénysugarat, hogy távozzanak a csapatától. Természetellenesen koromsötét lett. Zihálni kezdett; érezte, hogy nem sokáig fogja tudni fenntartani az árnyékot." Liviana Nelson Írországban él. Sze...
