"It's the moment of truth and the moment to lie"
Via, miután végzett a sátorállítással, megkereste farkasát a többi között. Nem volt nehéz. Aoifének nem fehér, inkább ezüstszürke színben ragyogott a szőre, és nagyobbra is nőtt társainál. A lány a hét elején lelőtt szarvasából vitt neki egy jó adagot, és míg Aoife evett, szórakozottan vakargatta az állat füle tövét.
-Remélem, velem jöhetsz a Félvér Táborba – suttogta – Ha te nem jöhetsz, én sem megyek. Inkább maradok Vadász. Lehet, hogy még a végén az esküt is leteszem.
Aoife úgy nézett rá, mintha értette volna. Viának az az érzése kezdett lenni, hogy a farkas ellenzi ezt a tervet. Mintha azt mondaná: „Neked muszáj eljutnod a táborba! Apád tudta jól, mi a jó neked!”. Ami persze hülyeség, mert egy farkas nem beszél. Via megrázta a fejét. Lehet, hogy kezd megbolondulni, de per pillanat még ez sem izgatta túlságosan.
-Mindjárt visszajövök – ígérte, aztán kisétált a tisztásra. Némi hezitálás (magyarul bátorsággyűjtés) után a tábortűz mellé lépett, ahol balhés srác, Nico és Grover beszélgettek.
-Ööö... izé... idejöhetek?
-Persze, nyugodtan – nézett fel rá vidáman a szatír – Üdvözlünk körünkben! Én Grover vagyok.
-Nico di Angelo.
-Percy Jackson – mutatkozott be balhés srác. Via mindhármukkal kezet fogott, aztán a maga húsadagját vette elő a hátizsákjából, és sütögetni kezdett a tűz fölött.
-A nevem Via Nelson – mondta – Vadász vagyok, de csak ideiglenesen. A Félvér Táborba tartok.
-Juhú, akkor csapattársak leszünk? – lelkesedett Nico.
-Elképzelhető – vont vállat minden érzelem hiányában Via. Szerencsére azonban Nico nem kérdezett többet tőle, inkább Percyt faggatta.
-Hé, megnézhetném a kardodat?
Percy megmutatta neki Árapályt, és elmondta, hogyan változik tollból karddá, ha leveszi a kupakját. Viának tágra nyíltak a szemei. Remélte, hogy ezt lesz alkalma egyszer tüzetesebben is megfigyelni, mert ilyesmiről még sosem hallott.
-Sirály! Előfordul, hogy kifogy a tinta? – kérdezgette tovább Nico.
-Tudod, nem igazán írok vele.
-Te tényleg Poszeidón fia vagy?
-Nagyon úgy tűnik.
-Gondolom, jól szörfözöl.
Via majdnem elnevette magát – aznap már sokadszorra – és látta, hogy Grover is hasonlóan van ezzel.
-A helyzet az, Nico, hogy még nem is próbáltam.
Nico tovább érdeklődött. Például, hogy Percy sokat harcolt-e Tháliával, aki ugye Zeusz lánya.
-Ki az a Thália? – súgta oda Grovernek Via.
-Az a magas, fekete hajú lány, aki haragszik a Vadászokra.
-Ááá, szóval a punk lány – világosodott meg Via.
-Így is lehet mondani – vigyorodott el Grover – Engem legalábbis leszidott még bent, a katonai iskolában, ahonnan jövünk, hogy miért nem valami punk zenekart tettem fel.
-Melyiket?
-Valami Green... – tűnődött el Grover.
-Green Day? – kapta a szája elé a kezeit Via – Az a kedvenc együttesem! Viszont az alternatív rock, a jóég megáldja Tháliát!
-Ugye tudod, hogy semmit sem értek abból, amit mondasz? – kérdezte Grover – Csak a miheztartás végett.
STAI LEGGENDO
Daughter of the Solar Solstice 1. (The Titan's Curse)
Fanfiction"A lány összpontosított, és utasította az összes közeli fénysugarat, hogy távozzanak a csapatától. Természetellenesen koromsötét lett. Zihálni kezdett; érezte, hogy nem sokáig fogja tudni fenntartani az árnyékot." Liviana Nelson Írországban él. Sze...
