Daughter of the Solar Solstice 1. (The Titan's Curse)

11.Fejezet-Apollón ajándéka

"Hear the Irish roar!"

Via egész jól elvolt az új családjával. Sally Jackson rendkívül kedves és figyelmes volt, néha már majdnem olyan, mint a saját édesanyja. Paul Felfújt, a barátja egy filmszínészre emlékeztető pasas volt, pedig valójában angoltanárként dolgozott. Amikor megérkeztek, alig fél másodperc alatt sikerült zavarba ejtenie a lányt azzal, hogy Percy barátnőjének nézte. De szerencsére gyorsan sikerült tisztázni a helyzetet.

Percy vitathatatlanul a legjobb nagytestvér volt, akit Via csak kívánhatott volna. Beavatta mindenbe, amivel csak találkozott a nagyvilágban a küldetésein, hogy Viát semmi se érhesse felkészületlenül. Naponta vívott vele az udvaron. Elmesélte a tudnivalókat Lukeról, fő ellenfeléről; megtanította Írisz-üzenetet küldeni; és még Tysonról, a fiú küklopsz féltesójáról is beszélgettek.

Aoifét hosszas fejtörés után a táborban hagyta. Kheirón megígérte, hogy gondját viseli, a lány pedig megígértette kedvencével, hogy rendesen fog viselkedni. Aoife nem adott egyértelmű választ, de Via azért reménykedett, hogy az a barátságos morgás „igen" akart lenni.

Március tizenhetedikén, Szent Patrik Napján Via úgy döntött, kicsit megismerteti a Jackson családot Írországgal. Tradicionális almáspitét sütött, bemutatott egy rövidke sztepptáncot, elénekelte az Óró sé do bheatha bhaile című népdalt, és még furulyázni is megpróbált az Apollóntól kapott hangszerén. Ami azonban meghiúsult egy kis technikai probléma miatt, melyet az apja sikeresen elfelejtett közölni.

Alighogy lefogta a furulyán az A hangot, a hangszer növekedni kezdett, míg végül a lány egy, a Vadászokéra emlékeztető, terepszínű íjat tartott a kezében. Hátára tegez került, abba pedig rengeteg nyílvessző. De tényleg, brutálisan sok.

-Ebben a házban az ember már semmin sem lepődik meg – kommentálta az esetet Paul, és Via komolyan elgondolkodott, hogy a férfi is átlát-e a Ködön, vagy csak Sally. Percy jelentőségteljes pillantásából azonban úgy ítélte meg, hogy nem, és ne is most derüljenek ki effélék.

-Ezt ööö... még az apámtól kaptam – kezdett magyarázkodni – Sejtelmem sem volt róla, hogy ilyen funkciója is van.

-Beszélnünk kell – pattant fel Percy, és válaszra sem várva indult el a szobája felé. Via óvatosan Sallyre nézett, aki tekintetével azt üzente: „Menj csak, kitalálok valamit!". Viának eszébe jutott, hogy ezt a mondatot utoljára Nicótól hallotta. Megrázta a fejét, nem akarta, hogy éppen ebben a fontos percben terelődjenek el a gondolatai. Aztán a fiú után szaladt.

-Szóval ezt még Apollóntól kaptad? – kérdezte Percy, miután kulcsra zárta a lány mögött az ajtót, és behúzta a függönyöket.

-Ja. Még aznap, amikor megtudtam, hogy félvér vagyok – Via nagyon büszke volt magára, hogy nem csuklott el a hangja, amikor arról a napról beszélt. Meg úgy az egész napos „íreskedés" közben sem. Már jobban tudta kontrollálni, hogy mit mutat kifelé, és ezt naponta fejlesztette is – Most játszottam rajta először.

-Tudod, az én kardom is hasonló elven működik – a fiú levette tolláról a kupakot, és az Via szeme előtt változott bronzkarddá. A lány nem először látta – Először is ki kell derítenünk, hogy miként tudod visszaváltoztatni furulyává.

-Hát, itt nincs kupak – húzta el a száját Via. Percy elnevette magát.

-Valóban. Próbálj valami rendellenességet keresni. Gyanítom, hogy az íjon lesz, mert azt tartod a kezedben...

-Valami ilyesmit? – kérdezte Via, és felmutatta a keze alatt érzett szimbólumot. A faanyagba a görög alfát vésték, amelyből körben fénysugarak áradtak. Akárcsak a tenyerén lévő jelekből. Nem gondolta, hogy ez mindössze véletlen.

-Pontosan.

A lány hüvelykujjával követte a jelet, mintha csak leírná. Az íj abban a pillanatban összezsugorodott, mígnem ismét a furulyát tartotta a kezében. Megfordulva pedig arról is meggyőződhetett, hogy a tegez is eltűnt a hátáról. Vigyorogva nézett Percyre.

-Azért azt nem mondhatod, hogy ez nem menő.

-Eszem ágában sincs – a fiú szeme vidáman csillogott – Üdv a klubban, Via!