Kritikák Gyűjteménye

"Vámpír hercegnő" kritika

A Vámpír hercegnő című történet a 2021-2022-es téli fordulón vett részt, a kritikáját Haru_12_ írta. A történethez vezető linket a poszt alatt lévő "külső hivatkozás" gombra kattintva érhetitek el.

Szia! Sajnáljuk, hogy ilyen későn értesítünk, de a versenyre beküldött történeted nem jutott tovább az első fejezet elolvasása során történő előszűrésen, az alább kifejtett okok miatt.

Először a történeted helyesírására szeretnék kitérni. A hibás vagy elírt szavakat és kifejezéseket most felsorolom neked, és zárójelben odaírom a helyes alakjukat. Szeretett (szeretet – Ugyan jó a 'szeretett' forma is, viszont ezt múltidőben használják, de te magát a 'szeretet ' főnevet említetted egy felsorolás elemeként), küzdsz (küzdesz), szőrnyű (szörnyű), bekötözőm (bekötözöm), elől (elöl – Ugyan mindkét alak helyes, de az 'elől' szót a honnan, – pl.: Valami elől. – az 'elöl' szót pedig a hol kérdés válaszolja meg.), kétségbe esni (kétségbeesni), egyszer csak (egyszercsak), végig dőlve (végigdőlve), a francot seggedet (a francos seggedet).

Voltak vesszőhibák is a történetben, amely arra engedett következtetni, hogy nem teljesen érted ennek az írásjelnek a helyes, megfelelő használatát. A kötőszavak elé mindenképpen kell a vessző, ezt sok helyen elrontottad, így felsorolok neked néhányat: amikor, hogy, ugyanis, mert, de. Viszont a magyar nyelvben rengeteg különféle kötőszó létezik, ezen az internetes oldalon fellelheted őket: https://www.uni-miskolc.hu/~bolantro/informalis/lex_kotoszo.html

Voltak még kötőszótól független vesszőhibáid is. A tagmondatokat elválasztó vesszőt mindig ki kell tenni, függetlenül attól, hogy van-e kötőszó vagy nincs. Ha ezek után esetleg lenne még kérdésed a vesszőkkel kapcsolatban, akkor ez az internetes oldal a segítségedre lehet: http://www.krisznadasiwrites.hu/blog/mikor-kell-vesszo-az-es-ele/ Esetleg még ezen az oldalon tájékozódhatsz a vesszőkről: https://www.szotar.net/blog/vesszo-hasznalata-valojaban-hova-es-mikor-kell-kitenni/

Emellett helytelen volt sajnos a párbeszédek központozása is. A párbeszédek esetében a narrációtól és a mondatvégi írásjeltől függ az, hogy milyen szabályt alkalmazunk. Ha a párbeszédhez fűzött narráció önmagában nem képez értelmes mondatot, akkor a párbeszéd végére nem teszünk pontot, csak a narráció végén tesszük ki azt (pl.: Szeretem az almát – mondta Pistike.) Ha a narráció értelmes önmagában is, akkor a párbeszéd végére kitesszük a pontot, és a narrációt nagybetűvel kezdjük (pl. – Elmegyek bevásárolni. – Miközben a szavak elhagyták a száját, kisétált a szobából.) Ha a párbeszéd végén kérdőjel vagy felkiáltójel szerepel, akkor ki kell tenni akkor is, ha a narráció nem képez értelmes mondatot magában (pl. – Utállak! – kiáltotta Misi. Vagy: – Hol vagy? – kérdezte Pisti.) A mondatba közbeékelt narráció esetében sem a narráció előtt, sem a narráció után nem teszünk pontot, az egyetlen írásjel, amit kitehetünk, az a vessző, és ez mindig a narráció utáni gondolatjel mögé kerül (– Csak annyit szerettem volna elújságolni – mondta Tamás –, hogy megkértem a párom kezét.) Természetesen ha az eredeti mondatba nem kell vessző, akkor a narráció után sem kell kitenni (– Szerintem – mondta elgondolkodva – kell nekem ez a könyv.) Ha szükségét érzed, olvasd el a Wattpad-oldalunkra írt cikket: https://www.wattpad.com/893335584-best-of-wattpad-tippek-p%C3%A1rbesz%C3%A9dek-helyesen

Ezenkívül észrevettem, hogy a páros testrészeket, mint amilyen például a szem vagy a láb, többesszámban írod (kezeimet, lábaimat), de a magyar nyelvben ezeket egyesszámban használjuk. Például: „... lekötöze a kezeimet és lábaimat az asztalhoz..." Ez a mondatod, helyesen így nézne ki: ... lekötözte a kezemet és a lábamat az asztalra... Mint észrevehetted, javítottam egy másik hibát is: Valamit lekötözni az asztalra vagy valamit hozzákötözni az asztalhoz lenne a helyes forma.

Az sem kerülte el a figyelmemet, hogy egy-egy alkalommal belekerült a történetedbe egy jelenidős mondat, úgy, hogy egyébként maga a sztori múltidőben íródott. (Pl.: „De sajnos ez nem fog megtörténni.)

Néha találkoztunk szóismétlésekkel is, ennek elkerülésére azt tanácsolom, hogy érdemes lenne keresned egy bétaolvasót, ha még nincs, aki tud neked segíteni abban, hogy kevesebb szóismétlés szerepeljen a történetben, és ha nem tudsz valamit helyettesíteni egy másik kifejezéssel, akkor abban is a segítségedre lehet. Hosszútávon azonban az a legjobb módszer, ha bővíted a szókincsedet, amivel kapcsolatban azt tanácsolnánk, hogy olvass minél többet (lehetőleg olyan könyveket, amik megjelentek nyomtatásban, és ne feltétlenül Wattpados történeteket), ugyanis az olvasás rendkívül jól fejleszti az ember szókincsét, és ezáltal elkerülhetővé válnak a szóismétlések a későbbiek folyamán. Továbbá, ha írás közben vagy a kész történeted átolvasásakor észreveszed, hogy egy szót, kifejezés túl sokszor használtál, nyugodtan használhatsz szinonimaszótárat, melyet akár online formában is megtalálhatsz az interneten.

A történetmesélésed kicsit kapkodó, de maga az alapötlet érdekes. Tetszett a belső monológ Mitsukotól, viszont nem teljesen érthető, hogy miért nem akar csalódást okozni az elrablóinak. Majd, mint kiderül, a főhős csupán csak nyolcéves, így kissé furcsa, hogy ennyire mély gondolatai vannak. Persze lehet az ember koraérett típus, viszont Mitsuko reakciói már inkább gyerekesebbek (mint ahogy ezt elvárja az ember egy nyolcévestől), de ez nem összeegyeztethető a gondolatai észszerűségével.

Mint említettem, az alapötlet jó, a prológus lezárása rejtélyes, így fenntartja az olvasó érdeklődését. Amit tanácsolni szeretnék, az a helyesírás és nyelvhelyesség ellenőrzése, amiben segíthet akár egy bétaolvasó is.

Reméljük, tudtunk segíteni, köszönjük, hogy neveztél! Ha esetleg bármivel kapcsolatban kérdésed vagy megjegyzésed lenne, ne habozz írni nekünk!