I Feel There Is Hope

7. Fejezet

Miután vége lett a koncertnek Hanna és Greg is újjongott a tömeggel. Én csak álltam ott lefagyva hogy mennyire nagyszerű előadó Adam. Alig hittem el.... Valójában anyának és Michealnek köszönhetem ezt. Ha ők nem találnak egymásra akkor sose állok itt a színpad mögött.
-Haver! Állat voltál! - Ölelték meg egymást a fiúk.
-Wááá!! El se hiszem hogy Rentless koncerten voltunk! - Ugrált örömében Hanna.
Adam rám nézett, és megint elkezdet nevetni. Én csak nyeltem egy nagyot, tudtam hogy azért nevet mert röhejes arcot vágok ahogy próbálom meggyőzni magam hogy ez nem álom. Megrázva a fejem oda mentem Hannahoz aki nyakamba ugrott.
-Liliiii!

-Greg majd segíts nekem az új albummal. Már kész van de nem tudom mi legyen a borítója. Ebben te vagy a jó.- Adott egy pacsit Adam Gregnek.

-Jó jó, meglátom mit tehetek. - Fogta meg közben Hanna kezét. Tényleg úgy láttam hogy szereti a lányt. Ennek örülök!! Jó lenne ha valaki engem is így szeretne.... Állj le Lilian! Nem kell senki! Jobb az életem így! Matt néha kavarog a fejemben.

És emlegetett szamár, ott állt a bejáratnál.
-Matt?!

-Lili? Hát te?

-Koncertre jöttem Hannával meg...

-Velem. - Vágott a szavamba a mögüllem érkező Adam.

-Már ennyire összebarátkoztatok hogy már viszi a kis fenekedet koncertezni?! - Matt keze ökölbe szorult.

-Neked meg mi bajod van?! Azt csinálok amit akarok! Különben is hogy beszélsz velem?!

-Lili ébredj már fel! Ez nem a te világod!! Az egyetemre kéne koncentrálnod, nem arra hogy bulizz össze vissza. - Nem hittem el amit Matt szája elhagyta ezeket a szavakat. Apám beszélt utoljára így velem.

-Neked meg Jasminel kéne lenned nem? - Néztem a földre. Dühös voltam de próbáltam nem jelenetett rendezni.

-Most ez nem érdekel! Aggódom érted!

-Tehát van barátnőd aki nem érdekel és inkább a húga után koslatsz? Na ember.. Ez a leggázabb dolog. - Jött mellém Adam. Nem hittem a fülemnek. Adam szavaira Mattnek elborult az agya.

-Nem tudsz te semmit! Szállj ki Lilian életéből különben..?

-Különben mi?! Nem fogok kiszállni belőle mert ezzel fenyegetsz. Ráadásul örülhetnél mert végre Liliannek is van egy tesója aki majd vigyázz rá. - Ezzel a kijelentésével megfogta a karom és magához rántott. Én ki kerekedett szemekkel bámultam őt. Hol rá hol Mattre pillantottam.
Mattnek is döbbent arc kifejezése volt,mert tudta hogy Adam szavai igazak. Jasmine soha nem volt a testvérem. Sosem viselkedett úgy, inkább hátba támadt.

-Lili! Gyere haza. - Nyújtotta felém a kezét. Ezekre a kezekre nézve eszembe jutottak a régi esték, a sok beszélgetés a csillagos ég alatt. A sok szórakozás, játék, filmezés. Együtt alvás.... Aztán az is eszembe jutott ahogy Jasmine kezét fogja és nem az enyém. Erre könnybe lábadtak a szemeim, de próbáltam vissza fogni őket.
Úgy érzem ő is hátba támadt.

-Nem. - jött ki végül a hang a torkomon.

-Miért?

-Mert reményt adtál hogy lehetünk együtt. Tényleg azt hittem hogy mi együtt fogunk lenni. De most már ennek vége. Hagyj békén Matt.

-Lili!! - Matt utánam akart nyúlni de Adam elrántott onnan. Adam csúnyán nézett Mattra amit ő is viszonzott. Végül Matt fel adta és ott hagyott minket de utoljára még hozzá tette:

-Meg fogod bánni Lili!!

Lehet hogy így van, de most nem érdekel.

Hanna és Greg jöttek ki, majd lesokkolva nézték ahogy Adam még mindig a karomat fogja.
Gyorsan elengedett.

-Srácok... Mi megyünk. - Szólt Greg. - Haza vigyünk?

-Kocsival vagyok szóval nem kell. - Nézett rá Adam.

-Holnap akkor beszéljünk a borítóról van egy két ötletem. Majd át ugrom.

-Jól van haver, majd holnap. - Öklözött a két srác. Hannával megöleltük egymást, azt mondta jön ő is.

Amikor haza értünk Anya és Micheal fogadott minket.
-Na milyen volt? Bocsi Adam hogy nem mentem el de kiadóval kellet beszélnem.

-Nem gáz apa. - Vonta meg a vállait Adam.

-Lili!! Hogy vagy?! Azért néha a tanulással is foglalkozz. - Anyám mondatára Adam rám pillantott és pedig rá.

-Bocsi anya, persze nyugi.

-Jól van. - Ölelt meg anya. Büszke volt rám amiért egyetemre járok, nem akartam össze törni ezt a képet rólam. De másra vágytam. Nagyon másra.