I Feel There Is Hope

29. fejezet

Pár napig még velünk voltak a nagypapik aztán haza utaztak. Nagyon jól éreztem magam, szinte családtagként kezeltek.

Beindultak a próbák, Adam új zenéket írt és persze én is ezen dolgoztam. Sosem voltam még ennyire boldog. De ahogy az a nagy könyvekben is meg van írva... mindig ilyenkor történik valami. Vagy nem csak egy valami. Ez pedig megint teljesen szétzúzott.

-Szóval akkor Greg beteg? - Kérdezem ezt a tényt barátnőmtől Hannatól.

-Igen... -Arca szomorú lett és próbálja vissza folytatni a könnyeit.

-Baszki... biztosan jó lesz minden!

-Honnan tudod? Amikor bevitték a kórházba azt hittem megáll a világ. Sosem féltem még ennyire.

-De már jobban van?

-Az orvosok szerint igen, de ez nem nyugtat meg.

-Tudom! De Adam és én itt vagyunk és bármi kell számíthatsz ránk.

-Köszönöm Lili. -Ölel meg. -Jól haladtok a próbával?

-Igenis meg nem is. Egyre nehezebb. -Ekkor megszólal a telefonom anya írt egy sms-t. Teljesen le fagyok mert beszélni akar velem és valahogy rossz előérzetem lesz.

-Mi az?

-Anya.

-Talán ideje hogy végre rákérdezz arra amit nővéred mondott.

-Igen csak...

-Csak?

-Félek. Most túl jó minden .

-Lili. Nyugi. Bármiről van szó, most már tényleg van egy szerető családod.-Nézz körbe Adamék házában, amire elmosolyodok.

-Tudom. De a család az család.

-Veled menjek?

-Elvinnél?

-Persze! -Erre össze szedem magam és indulunk is a kocsihoz, de ekkor egy ismerős autó parkol le mellettünk. Jasmine .

-Na ő meg?

-Nem tudom! - Megyek oda nővéremhez.

-Te mit csinálsz itt? -Kérdezem nem túl kedvesen.

-Beszélnünk kell! -Válaszol nem túl kedvesen.

-Igen tudom anya írt.

-Figyelj! Anya nem akarja neked elmondani az igazat. Pont most vesztem össze vele és hagytam ott ezért úgy döntöttem én fogom elmondani! -Csattan ki Jasmine amihez bár hozzá vagyok szokva ez most még is más. Megindul befelé a házba Hannaval csak össze nézzünk de ki is utána megyünk. Ekkor Micheal Adam apja jelenik meg amire kissé feszült lesz a hangulat.

-Óh. Szia Jasmine.

-Jó napot! Elnézést a zavaráért de beszélnem kell a húgommal. -Illedelmesen mondja.

-P-persze. Öhm Hanna, volna kedved eljönni velem vásárolni?

-Persze Mr. Scroll! -Veszi a lapot Hanna, majd együtt kimennek az ajtón. Persze barátnőm még utoljára vissza fordul és mutatja az ujjaival hogy szorít. De ez most nem elég hogy megnyugodjak.

Jasmine le ül a pulthoz én pedig idegesen vele szembe.

-Kérsz esetleg egy kávét? Vagy teát? -Teszem fel a kérdést.

-Egy tea jól esne! Magadnak is csinálj. -Hirtelen olyan lesz a hangja amit már nagyon régóta nem hallottam. Miután megcsinálom a teát, persze körbe végig remeg a kezem, leteszem magunk elé egy csendben az ablakot bámulom. Nem tudom hány perc telik el így.

-Anya és apa... -Kezd bele Jasmine egy nagy sóhaj után. -Ők... boldogok voltak. Vagyis ezt hittem öt éves koromig. Apa túl sokat foglakozott a munkával, ez igaz, de sokat volt velünk is. Ha tehette lemondta az ügyfeleit és inkább velünk volt. Mindig magával vitt horgászni, vagy állatkertbe. Mindig úgy figyelt rám, és tündérkének hívott. Imádtam. Aztán egy nap... valami történt kettejük között. Sokat veszekedtek, sokszor a szobámban ültem és befogtam a fülem, de apa mindig oda jött hozzám hogy nincs semmi baj. De tudtam hogy hazudik. Egy nap ... -Itt elcsuklik a hangja és majdnem sírni kezd. Jasmine? Sírni? Sosem láttam őt sírni.
-Egy nap rajta kaptam anyát... a hálószobában egy másik férfival... nem mondtam el neki hogy láttam őket, de anya észre vette rajtam hogy fura vagyok. Gyerek voltam még és nem tudtam nem elmondani apának. Anya terhes lett... és nem tudom miért de apa nem akart válni. Inkább csak hogy hozzák rendbe valahogy ezt a házasságot. Viszont apa ragaszkodott az apasági teszthez... és hát... kiderült hogy ez a gyermek nem az övé. Mi csak fél tesóm vagyunk Lilian.

A torkom kiszárad és alig kapok levegőt. Először arra gondolok ez egy újabb csel a nővéremtől de az arca őszinte. Könnyek helyet dühöt érzek és csalódottságot. Megszólalni sem bírok, Jasmine pedig tovább mondja.

-Apa ... úgy döntött hogy a sajátjaként nevel és amikor megszülettél valahol ott ért véget a tündér létem. Téged vitt el horgászni vagy bárhová. Azt mondta majd ha elég nagy leszel megtudod az igazat. De a féltékenység amit éreztem ... az a mai napig nem múlt el. Nem is voltál a lánya még is sokkal több figyelmet kaptál. Dühös voltam és még most is az vagyok. Tudom hogy nem a te hibád de.... de téged okoltalak.

A nővérem szemei könnyesek lettek. Ahogy belenéztem szinte nekem is folyni kezdtek a könnyek.

-Jasmine... én... -Nem tudom mit mondja neki... -Keresem a szavakat... én ... sajnálom...

-Lili... ez nem a te hibád. Igazából nekem kell bocsánatot kérnem csak...

-Nem én... én most már értem miért voltál mindig olyan amilyen . Fordított helyzetbe én is így reagáltam volna. De ez nagyon sok nekem.

-Tudom. De tudnod kellet.

-És anya?! Ő miért nem akarta elmondani?

-Talán mert akkor csalódnál benne. Ami gondolom meg történt.

-Hogy őszinte legyek igen. Dühös vagyok. Nagyon is.

-Tudom. Hibát követett el, de attól még az anyukàd. És attól még a húgom vagy. -Az utolsó mondattól már patakokban folynak a könnyeim. Mert sosem mondta még így azt hogy a húga vagyok.

-Jasmine... azt tudod ki a vér szerinti apám? -Félve teszem fel ezt a kérdést, mert nem igazán tudom hogy akarom e tudni.
A nővérem csak nagyot sóhajt majd a szemembe nézz.

-Jasmine?

-Ez... talán még felkavaróbb... mert... -Tagoltan beszél én pedig értetlenül nézek rá.
-Mindennek meg volt az oka Lili. Anya nem akarta hogy egy olyan emberbe legyél szerelmes aki a féltesód.

-Mi? -Egyszerre értem is meg nem is amit mond.

-Az igazi apád Frank Grosser. Matt apja.

Villám csapásként ér... a fájdalom ami átjár az semmihez sem hasonlítható.

-Ő nem tudja, sem Frank. Sajnálom hogy nem mondtam el előbb.

Bocsi a késésért!
❤️❤️