Dirty Laundry [magyar fordítás]

6. nap

// ›› ezt olvasd el légyszi ^^

ez nem teljesen új rész, az előző (nagyon gonoszul abbahagyott, tudom) részt folytattam - nem túl sokat, de egy újabb kis szekcióval készen vagyok. 

remélem a republish opcióval ez új részként jelenik meg és kaptok róla értesítést, mert nem akarom több fejezetre bontani a 6. napot (aminek mellesleg még mindig csak kb. a felénél járunk)

anyways, remélem azért tetszeni fog ez a mini-update, igyekszem hamar hoznia a folytatást!

luca ^^ //

6. nap

December 21., szerda

17:01

Keith nem akarta elhinni, hogy képes volt beleegyezni ebbe.

És mégis, ott állt egy játékterem kellős közepén, miután másfél órát kocsikázott Lance-éktől az arizonai Scottsdale-be.

Hogy miért utaztak ennyit és mit keresett Keith az arénában?

Arra várt, hogy kezdetét vegye a lézerharc.

Lance hajthatatlan volt a randiötletével kapcsolatban, így mindenki nyavalygása és kifogásai ellenére a kérdés eldőlt; a csoportos randira a Wundersworld Játékarénában kerül sor. Az éjszaka a videójátékokról, a túlárazott popcornról és nem utolsó sorban egy féktelen lézerharc-menetről fog szólni.

Más körülmények között Keith oda-vissza lett volna az örömtől, hogy lehetősége nyílik elverni Lance-et egy ilyesmi harcolós-lövöldözős játékban, de most nem ez volt a helyzet. Ez a randis játszma erősen különbözni fog azoktól a menetektől, amiket Keith és a haverjai az egyetemen játszottak. Ez alkalommal Keith és Lance csapattársak lesznek – és ezzel önmagában még nem is volt baj, Keith nem emiatt panaszkodott. Az nem kifejezés, hogy kész lett volna kamu szörnyeket vadászni Lance-szel az oldalán. Kivéve, hogy nem szörnyekre vadásztak, hanem a csoportos randin résztvevő többieket, szépen párba rendeződve. Na, ez aggasztotta Keith-t.

Három csapat volt. Rosa és Jaime alkották a lila csapatot, Daniel és Rachel a zöldet, Keith és Lance pedig – az utóbbi kifejezett nemtetszése ellenére – a pirosat. Lance, Rachel és Rosa teljesen el voltak ragadtatva, gyermeki lelkesedéssel vetették magukat az aréna előtermébe, hogy kiválasszák a mellényeik színét. Jaime és Daniel ezzel szemben hálásnak tűntek, hogy egyáltalán túlélték az ideutat.

És Keith? Keith csak azért aggódott, hogy Rosa nehogy összetörje magát.

A lézerharc instruktor egy Lucy néven bemutatkozó alacsony tinilány volt, aki szüntelenül a rágógumi-buborékokat fújt, és meglehetősen unottan beszélt. Miután a csapatok feleslegesen sok vitatkozás után végre kiválasztottak a mellényeik színét, Lucy elsorolta nekik a játékszabályokat.

- Szóval – kezdte a lány, miután a századik rágó-buborékja is kipukkadt –, a szabályok a következőek: nincs rohangálás, se sikoltozás, ne ugráljatok át az akadályokon, és tartsátok mindkét kezeteket a puskátokon. Ja, és nincs fizikai kontaktus.

- A francba – jegyezte meg Rachel. – Ez ciki.

Lance felhorkantott.

- Mi az? Danny-vel smárolni terveztetek az arénában, vagy mi?

- Téged akartalak seggbe rúgni, gyökér.

Lucy magát a legkevésbé sem zavartatva fújt egy újabb buborékot.

- Felőlem aztán csináljatok, amit akartok, nem izgat. Csak ne törjetek össze semmit.

Lucy folytatta a szabályok ismertetését, de olyan álmosítóan sorolta az instrukciókat, hogy Keith attól félt, Jaime állva elalszik. Amint Lucy a mondanivalója végére ért, a csapat libasorban követte őt egy fekete ajtón át.