Dirty Laundry [magyar fordítás]

2. nap

December 17, szombat

09:17

Keith arra ébredt, hogy Lance teljesen összenyálazta a vállát.

Az alvó Lance nem volt éppen egy kellemes látvány. Mindig nyitott szájjal aludt, ajkai közül pedig vékony nyálcsík folyt elő. Ezenfelül horkolt is, az orrán keresztül és ajkai közül puha hortyogások buktak elő.

- Basszus – mormolta Keith álmosan pislogva, miközben tarkójából próbálta kimasszírozni a fájdalmat. Egyértelmű volt, hogy a kényelmetlen pózban való alvás volt a kellemetlen sajgás oka, így Keith természetesen Lance-et hibáztatta.

A fiú még mindig a vállának dőlve hortyogott, megakadályozva Keith minden menekülési kísérletét. A negyedik óvatos próbálkozás után Keith-nek igencsak elege lett, és gyakorlatilag erővel lökte le magáról Lance-et, aki ugyan impozáns puffanással érkezett a szőnyegre, de néhány összefüggéstelen szó elmotyogása után ismét horkolni kezdett. Keith csak kuncogott rajta, és felsétált a lépcsőn.

Normális esetben a gondolat, hogy a McClain család – egy család, ami csupa idegen emberből állt – fésülködés nélkül lássa őt, zavarba hozta volna Keith-t. Most azonban – miután vetett egy pillantást Cleo és Benji alvástól hasonlóan összekuszálódott hajára – egyáltalán nem érezte magát kellemetlenül saját rendezetlen frizurája miatt.

- Jó reggelt – üdvözölte az alagsori lépcső felől előbukkanó Keith-t Cleo a gabonapelyhes táljába merülve. – Jó volt a kanapén aludni?

Keith megdörzsölte a szemét.

- Egyáltalán nem. Lance mindent összenyálazott, még a vállamat is.

Benji felhorkant és letett maga elé egy pohár narancslevet.

- Ezt kapja, aki gusztustalankodik.

Keith-nek már a nyelve hegyén volt a válasz, amikor hirtelen meggondolta magát. Benji Lance öccse, Lance legjobb barátja, Lance testvére volt. Keith valahogy helytelennek, idegennek érezte, hogy részt vegyen az évődésben, ez a testvérek magánjellegű dolga volt.

- Amúgy jó a hajad. Csak mondom – mosolygott ismét Cleo, immár tejjel teli szájjal. Keith zavarában végighúzta az ujjait a kócos, a kanapé díszpárnái miatt elfeküdt tincsein.

- K-köszi? – motyogta, nem egészen tudva, hogy mit reagáljon erre. Amikor Lance is jelen volt, minden másképp ment. Lance a saját lelkességével általában elvonta a figyelmet őróla, Keith-nek elég volt csak a háttérben ácsorogva és mosolyogva néznie az eseményeket anélkül, hogy bármiben is részt vett volna. Azonban Lance nélkül? Keith iolyenkor sebezhetőnek érezte magát. Most így volt, az előző napi, gyűrött ruháiban, egymagában ácsorogva a konyha közepén.

- Nem kell ám félned, tudod.

Keith szemei elkerekedtek Cleo szavaira, és érezte, ahogyan a vállai megfeszülnek.

- Tényleg nem – folytatta a lány, miközben felállt, hogy a mosogatóba tegye a tányérját. – Nem fogunk téged elítélni vagy ilyesmi. Tudom, hogy fura lehet megismerni a barátod családját, de ne aggódj, nem harapunk.

- Általában. Általában nem harapunk.

Cleo vetett egy csúnya pillantást Benjire, de mindössze annyit ért el vele, hogy a fiú a keze takarásában kuncogni kezdett.

- Tehát azt akartam mondani...

Benji felállt és egyik kezét Keith vállára tette.

- Ne aggódj, haver – szakította félbe Cleót. – Cleónak igaza van – nem ítélünk el. Csak örülünk, hogy boldoggá teszed Lance-et. – Benji megszorította Keith vállát, majd a mosogatóhoz lépett, Cleo tálja mellé téve a sajátját.