Kis ékesség. +18! - BEFEJEZETT.

Part 37. - Ennyi volt.

Vasárnap reggel a szokásos reggeli kávémat kortyolgattam mikor belépett a konyhába Nic. Természetesen csak egy szürke melegítő nadrág voltrajta ami szépen kiemelte reggeli meredező férfiasságát. Hosszasan szemléltem a dolgot miközben újra kortyoltam a kávémból.
A vonzalom Nic iránt csak erősebb lett. Az este folyamán még kétszer keféltünk.
Totálisan megbolondultam.
Megcsalom Malcolmot aki megbízik bennem. Nem fogok neki hazudni ha vissza ért az üzleti útról, elfogom fogadni hogy ha azt mondja nem akarja velem folytatni a kapcsolatot.

- Nina, hahó, figyelsz te rám? – Kérdezte Nic, miközben az orrom előtt kalimpált a kezével.

- Micsoda? Mit kérdeztél? Ne haragudj, nem figyeltem.

- Azt kérdeztem hogy eljössz e velem ma a szüleimhez.

- Ó, persze szívesen. Remélem anyukád csinál megint olyan finom vaníliás süteményt mint a múltkor.

- Én is remélem, az a kedvencem. A reggeli mindjárt kész, eszel velem?

- Persze.

Leültük reggelizni. Tükörtojás, bacon, paradicsom, uborka, kenyér, minden finomság volt az asztalon.
Fél órával később mikor már majdnem befejeztük a reggelit csengettek.
Felpattantam és szaladtam is az ajtóhoz.
Kinyitottam. Ekkor vége lett mindennek.

- Malcolm? Mit keresel te itthon? Azt hittem csak szerda este érkezel haza.

- Beszélnünk kell. – Lépett be a lakásba. Arca meg gyötört volt és fáradt.

- Malcolm mi történt? – Sietett oda Nic.

Becsuktam az ajtót. Malcolm nem vette le a kabátját, csak némán állt az előszoba közepén.

- Malc, édesem, kérlek mond el mi történt? Meg rémítesz. – Kértem.

Vett egy nagy levegőt és megszólalt.

- Azt hittem minden rendben van közöttünk. De tévedtem. Azt mondtad hogy minden rendben van közöttünk, hogy szeretsz engem,és hogy ezek a kis viták semmiségek csak, túl fogjuk vészelni az egészet. Gondolom tévedtél te is.

- Malc, most miről beszélsz?

- Tegnap este nem nyomtad ki a telefont Nina. Miután beszéltünk elhallgattál, majd hallottam egy nagy csapódást. És ami ez után jött, na, az volt a legrosszabb.

- Mi?

- Hogy Nic nevét kiabáltad.

- Malcolm, én...

- Már úgy is tudom a választ, de muszáj a te szádból is hallanom. Lefeküdtetek tegnap este egymással?

Nicre néztem, aki a kezét a szája elé tette döbbenetében. Arca piros volt.

- Utoljára kérdezem meg Nina. Keféltél tegnap Niccel vagy nem?

- Igen.

- Hányszor?

- Sokszor. - Csuklott el a hangom. 

- Basszameg. – Malcolm egyre dühösebb lett.

- Malcolm kérlek, hadd magyarázzuk meg.

- Mit? Azt hittem ezt már lejátszottuk egyszer hogy basztatok a hátam mögött. Nina bazdmeg, én megbíztam benned az isten bassza meg. Volt ilyen máskor is hogy a hátam mögött együtt voltatok?

- Nem volt. Esküszöm hogy nem volt. – Könnyezni kezdtem. – Malcolm kérlek csak hallgass meg. Nem értem mi történik most velünk, de azt igen, hogy sajnos Nic és köztem kialakult egy erős szexuális vonzalom. És ennek abszolút nincs köze a farok méretedhez, mielőtt azzal kezdenél megvádolni. Ez csak szex közöttünk, és semmi több. Beléd vagyok szerelmes és nem Nicbe.

- Amikor tegnap hallottam hogy az ő nevét üvöltöd az élvezettől, egy világ omlott össze bennem. Nina, így nincs értelme folytatni a dolgot. Legyetek együtt és éljetek boldogan.

- Nem, én nem ezt akarom.

- Hanem mit?

- Én téged szeretlek és veled akarok lenni. Értem hogy most megvagy sértődve, de akkor nem voltál mikor Niccel édes hármasban basztunk? Ott megfelelt a dolog bazdmeg? – Egyre jobban kezdtem elveszíteni az eszemet.

- Az más volt.

- Ó, igen? És még is miben volt más? Akkor gondolom az is teljesen más volt mikor tiszta erőből basztad meg Jessicát Rómában ugye? Pont le se szartad hogy akkor én hogy érzek.

- Az egy édes hármas volt bazdmeg.

- De ugyanolyan súlya van mint az én tettemnek.

- Tessék? Miről beszélsz? Tudom hogy ez lesz ha egy másik ő is beszáll a dologba hogy féltékeny leszel rá. Tudtam hogy ez lesz, istenem.

- Malcolm kérlek ne legyél ilyen és beszéljük meg felnőtt emberek módjára.

- Én már semmit sem akarok veled megbeszélni. Basszál Niccel akkor, áldásom rátok. Amúgy meg Nic, tudom hogy Jakekel nyitott kapcsolatban vagytok, de azért szóltam neki hogy dugod a legjobb barátodat aki egyben a lakótársad is és a testvérének a barátnője. Volt, eddig a percig.

Malcolm elindult az ajtó felé, keze a kilincsen volt amikor utána szóltam.

- Malcolm kérlek, gyere vissza.

Kiment és bevágta az ajtót.
Lerogytam a földre és zokogni kezdtem. Nic leült mellém és átölelt. Együtt sírtunk.


*

Másnap a nyomor magányában dolgozni mentem. Bridget a főnököm éppen nagyon magyarázott valamit de nem figyeltem oda rá. Csak arra tudtam gondolni hogy mennyire elkúrtam az életemet ezzel a sok kis félre keféléssel.
Malcolmnak számtalan sms-t írtam az elmúlt napon de egyikre sem válaszolt. Este Jake átjött hozzánk és egy üveg bor mellet elmeséltük neki a történteket. Meglepően megértő volt a dologgal kapcsolatban.
Azt tanácsolta hogy hagyjam a dolgot egy kicsit lecsillapodni és majd keressem meg Malcolmot mondjuk két hét múlva.
Az asztalon feküdtem ahogy hallgattam a többiek beszámolóját a téli címlappal kapcsolatban.
Kurvára nem érdekelt a téma, így kikéredzkedtem egy kávéért.
A kávézóba menet belebotlottam egy volt ismerősömbe, még az egyetemről.

- Justin? Justin Brown? Te vagy az? – Fordult felém az idegen miközben megszólítottam.

- Ezt nem hiszem el, Nina King? Hogy kerülsz te ide? – Mosolygott és a nyakamba ugrott.

- Én itt dolgozom, én vagyok a címlapért és címlapfotóért felelős.

- Úristen ezt nem hiszem el, nagyon rég láttalak. Mesélj hogy vagy?

- Igazából éppen kiszöktem egy meetingről mert kurvára unalmas volt és úgy éreztem hogy kell egy kávé, mert elfogok aludni. És te mit csinálsz itt?

- A Bostoni szimfonikus zenekartól vagyok itt, lesz velük egy nagy interjú és ahhoz jöttem a papírokat elintézni.

- Ez szuper, múltkor volt szerencsém látni az egyik előadásukat, vagyis koncertjüket, ah fantasztikusak voltak.

- Ebédeljünk együtt valamikor. Mit szólsz hozzá? Persze, nem erőszak, ha nem szeretnéd. Nehogy a barátod megverjen a végén.

- Öhm, nem, nincs barátom, rendben van az ebéd.

- Szívesen meghallgatnám hogy mit csináltál az elmúlt 5 évben. Add meg a számod és egyeztetünk majd, kinek mikor jó.

- Rendben van.

Megadtam neki a számomat, ő is nekem az övét. Újra megölelt majd elköszönt és elment.
Feldobott a találkozás Justinnal. Az egyetemen nagyon jóban voltunk egymással. Vele legalább nem feküdtem le. Félsiker hurrá.
Újra letörtem mikor eszembe jutott hogy Justint nem fogja senki sem megverni az ebéd miatt, mivel nincs barátom. Persze csak vicces értelemben.
Kértem magamnak egy kávét és vissza sétáltam a meetingre, ami még mindig kurva unalmas volt.