Kis ékesség. +18! - BEFEJEZETT.

Part 41. - Rohan az idő.

Csak zokogtam és zokogtam hazafele a metrón. Nem volt annyi erőm hogy sétáljak tovább így metróra szálltam. Malcolm viselkedése nyilvánvalóvá tette számomra hogy már nem szeret és nem akar velem lenni. Ott hagyott egyedül, se szó se beszéd nélkül hátat fordított nekem és elment. Hibáztatni akartam, de nem ment. De nem hibáztathatom őt érte, teljesen igaza volt. Én bántottam meg őt a múltban, én voltam egy hatalmas ribanc és csaltam meg őt a legjobb barátommal.
Húsz perccel később megérkeztem a lakásomba.
A félig üres lakásomba.
Nic és Jake nem szarakodott sokat, már a mai nap elkezdték átvinni a cuccaikat az új tetőtéri lakásukba, így én végleg egyedül maradtam.
Kurva szomorú egy pillanat volt ez.
Becsuktam az ajtót, ledobtam a kabátomat a földre és lerogytam a kanapéra.
Éhes voltam, de nem volt kedvem enni.
Nem volt kedvem semmihez sem. 
Csak zokogni a szánalmas életemen.

Teltek múltak a hetek.
A napjaim semmivel sem teltek. Elmentem dolgozni, néha a fiúkkal vacsoráztam és otthon voltam. Jessica nyaggatott hogy találkozzunk de ahhoz sem volt kedvem.
Egyik szerda este Niccel és Jakekel vacsoráztam éppen, mikor természetesen a közelgő esküvőjük volt újra a fő téma.

- Megvan már a ruhád? – Kérdezte Jake.

- Igen, kék lesz, földig érő selyemből.

- U, az nagyon jól fog kinézni a tavaszi varázshoz. - Tette hozzá Nic.

- A mihez?

- Tavaszi varázs, az esküvőnk. Így neveztem el.

- Vicces. – Jegyeztem meg tettetet boldogsággal.

Nic és Jake esküvője három hét múlva lesz április 10-én. Szombati nap. Lehet sokat piálni, mivel a másnap is pihenőnap.

- És ki lesz a kísérőd?

- Nem lesz olyanom.

- A szingli tanúm. – Tette a megjegyzést Nic újra.

- Nic, ne már, ne basztasd őt, majd az esküvőn leakaszt magának egy jó palit, amiből tudjuk hogy nem lesz hiány. – Kacsintott Jake. 

Én leszek Nic tanúja, Jake-é pedig kurvára nagy szerencsémre Malcolm. Elkerülhetetlen lesz a találkozás újra. Hurrá.
Már most rettegek a nagy naptól pedig nekem nem lesz sok szereplésem.
Folytattuk a vacsorát, meséltek az esküvő szervezésről, kikérték a véleményemet pár dologgal kapcsolatban, majd utána haza mentem.

Próbáltam mindenre összpontosítani ami nem az esküvő és nem Malcolm.
Hát nem sikerült.
Elbasztam a munkámat folyamatosan, nem tudtam figyelni az emberekre, zavart voltam és ideges.
Az esküvő vészesen közeledett, így az újra találkozás is ott lebegett minden nappal egyre közelebb a fejem felett..
Akkor kezdtem teljesen elveszíteni az ezemet, mikor az esküvői főpróbára tartottam, az esküvő előtt pár nappal.
Nic, Jake, Malcolm és én. Együtt négyen.
Ez volt minden vágyam jelenleg, ha a pokolban élnénk.
Az épülethez odaérve látta hogy még senki sincs itt. Bementem az előtérbe és a szebbnél szebb festményeket kezdtem el nézegetni.
Az előtérben volt egy festmény, ahol keresztre feszítik Jézust, a jelenet szívemig hatolt. Gyorsan letöröltem a már készülőben lévő könnycseppet az arcomról mikor a nevemet hallottam.

- Nina Jóreggelt. – Köszöntött Malcolm, aki éppen akkor lépett be a hatalmas előtérbe.

- Hello Malcolm.

- A boldog jegyespár még nincs itt?

- Nincs, valószínű késnek egy kicsit.

Malcolm fel alá járkált de nem nézett rám. Próbáltam nem foglalkozni vele, így az oltárt kezdtem el bámulni. Egyszer csak megállt mellettem.

- Gyönyörű ez az oltár vagy boltív, ki hogy mondja, szerintem nagyon szép lesz itt az esküvő.

- Nagyon szép lesz szerintem is. – Suttogtam.

- Egyszer majd én is ilyen helyen akarok esküvőt.

- Tényleg? Nem is tudtam hogy valaha meg akarsz nősülni.

- Pedig, de, megakarok.

- Ez szép.

- Ja az, de remélem a mennyasszonyom nem lesz majd egy nagy veszett ribanc.

Felnéztem rá dühösen, de csak bámult előre és mosolygott.
Én lennék a veszett ribanc? Most ezt komolyan kimondta? Alig eszméltem fel, és már éppen készültem arra hogy elküldöm a picsába, mire belépett az előcsarnok ajtaján Nic és Jake.

- A boldog tanúk, gyertek ide. - Ölelt meg minket egyszerre mindkét srác.

Megjelent az anyakönyvvezető hölgy is és már el is kezdtük a próbát.
Alig tudtam figyelni arra hogy mi történik, csak Malcolm bunkó beszólása járt továbbra is a fejemben.
A továbbiakban ha bármi olyat mondott a hölgy, amihez hozzá köthető a hűtlenség, a megcsalás, vagy a megbántás akkor Malcolmnak volt egy kéretlen megjegyzése. A többiek ezen kurva jól szórakoztak és mulattak, de én csak még jobban idegesebb lettem. Malcolm mintha úgy gondolná hogy csak én agyok a hibás és mondjuk Nic kicsit sem. Folyamatosan poénkodnak, vicceslődnek meg pacsiznak. Komolyan ezt csak én rontottam volna el?
Az arcom piros volt és felment a vérnyomásom is mikor 40 perccel később vége lett a szaros főpróbának.
Nic és Jake kimentek már a teremből, így kettesben maradtam ismét Malcolmmal.
Nem is tudom mire vártam így lassan elindultam én is ki a teremből de utánam szólt.

- Jó móka lesz ez az esküvő a hétvégén.

- Ezt akarod Malcolm? – Fordultam felé idegesen. – Ha harc hát legyen harc, de nem fogom most már eltűrni hogy tedd itt a kibaszott szánalmas és bunkó megjegyzéseidet a hűtlenségről. Ami történt megtörtént, nem tudom már vissza csinálni, ez van fogadd el. Tudom hogy csak engem tartasz hibásnak és Nicet például kurvára nem hibáztatod de ebből most itt elegem van, fejezd be amit csinálsz. Lehetsz rám a végtelenségig dühős, de az hogy tönkre bazd ezt nekem a hétvégét és az esküvőt, na azt nem fogom hagyni.

- Csak vicceltem azzal amit mondtam.

- Kurvára nem volt vicces. Szánalmas volt és bántó, amit tudom biztos kurva jogosan meg is érdemlek, de ebből elég be telt a pohár. 

- Nina, kérlek...

- Nem, nem... Kussolj bazdmeg és hagyj békén. Az esküvőn meg csak akkor szólj majd hozzám hogy ha nagyon szükséges. – Megfordultam és elindultam ki.

Az épület előtt ott voltak még a fiúk, de nem nagyon akartam velük se beszélni, csak el akartam tűnni végre, hogy egyedül lehessek.

- Ninci édesem minden oké? – Kérdezte Nic.

- Igen.

Ekkor a bejárat felé pillantottam, és az éppen távozó Malcolmra néztem aki a fiúk felé tartott. Rám néztek mindketten és érezhették a dühömet mert mindketten hátráltak egy lépést. Malcolm arca meglepett volt és szomorú de ez egy kicsit se érdekelt engem.  Annyira haragudtam rá, hogy arra nincsenek szavak.