Kis ékesség. +18! - BEFEJEZETT.

Part 43. - A lagzi kezdete.

Próbáltam nem sírni mikor már otthon voltam.
A tükör előtt álltam és néztem magam a földig érő gyönyörű kék színű selyem ruhámban.
A szemem könnyezett így gyorsan felitattam egy zsebkendővel, hogy ne menjen tönkre a tökéletes sminkem.
Malcolmmal a hazafele út pokoli volt. Alig szóltunk egymáshoz, de ha még meg is szólaltunk csak veszekedtünk.

Három óra volt pontosan.
Nemsokára kezdődik az esküvő.
Kimentem a szobámból és benéztem Nichez.

- Ah Nina, csodálatosan fesztes. – Mondta, mikor meglátott.

- Nic, valami elképesztően jól nézel ki te is. – Öleltem meg.

- Hallottam mi történt.

- Kitől?

- Malcolmtól. Tiszta idegnek tűnt mikor nemrég találkoztam vele és elmesélte a kis kocsis kalandotokat. 

- Inkább hagyjuk.

- Nina. Te nem vagy rossz ember. Egy részről én is hibás vagyok azért ami köztetek történt, és ezt már nagyon bánom.

- Nic, kérlek. Ma van az esküvőd, ne gyötörd magad ilyenek miatt. az már a múlt.

- Akkor is sajnálom. De azt tudnod kell hogy Malcolm még mindig szeret téged.

- Ne mond ezt, nem szeret engem. 

- De igen. Ahogy felcsillant a szeme mikor rólad beszélt, az a mosoly amit akkor villantot mikor az előbb rólad kérdeztem.  És az a szó amit kimondott, mikor megkérdeztem hogy szeret e téged, hogy szerelmes e beléd...

- Milyen szó?

- Mennünk kell Nina, ne várassuk tovább a násznépet.

Nic direkt nem fejezte be a mondani valóját. Kimentünk a szobájából, le a nagy teremig ahol már Jake várta őt.
Mindenki köréjük gyűlt, így ott hagytam őket, hadd beszélgessenek a rokonokkal, barátokkal.
Kisétáltam egy oldalsó ajtón a kert helyiségbe mert muszáj volt hogy friss levegőt szívjak.
Megálltam és vettem egy mély levegőt.

- Kér egy cigarettát kisasszony? – Kérdezte egy idősebb férfi, akit eddig észre sem vettem.

- Nem kérek köszönöm, de kedves öntől hogy felajánlotta.

- Nagyon idegesnek tűnik. Valami baj van kisasszony? – Kérdezte.

- Csak annyi hogy szar az élet.

- Magácska kihez tartozik?

- Hivatalosan Nichez, ő a legjobb barátom, de Jake is közel áll a szívemhez, én vagyok Nic tanúja, örvendek Nina King vagyok. – Fogtunk kezet, de az idős úr nem mutatkozott be. – Hát ön?

- Én senkihez.

- Akkor nem rokon?

- Régi ismerős.

- Oh értem. – Mosolyogtam.

- És kérem, még is milyen szar élete lehet egy ilyen fiatal csinos hölgynek, mint maga?

Úgy látszik, hogy itt az idő, hogy kitárjam a lelkemet és a gondjaimat egy idegennek, egy esküvő kellős közepén.

- Tudja, nagyon elbasztam a dolgokat. A másik vőlegénynek, Jakenek a testvére a szerelmem. Vagyis csak volt a szerelmem, mert már nem az.

- Malcolm Williamsre gondol kedves?

- Igen, rá.  Rettentően elrontottam a múltban a kapcsolatunkat és ezt nagyon bánom. Most hogy látom őt, mivel ugye ő lesz Jake tanúja, a lelkem majd ketté hasad a szomorúságtól és a legszívesebben csak elmenekülnék innen hogy egyedül legyek.

- Beszéljen vele. Mondja el neki mit érez.

- Tudja hogy mit érzek, de esélytelen már ez az egész kettőnk között. A múltat nem lehet kitörölni, az már lehetetlen.

- Szereti még azt a fiatal embert?

- Nagyon szeretem. – Csuklott el a hangom.

- Kedvesem, semmi sem lehetetlen, semmi sem. – Fogta meg a kezem, majd felállt és elment.

Pár perc múlva, mire ismét lenyugodtam odamentem az emelvény mellé és elfoglaltam a helyemet.
Malcolm is oda állt a másik oldalra és vártuk hogy kezdődjön a szertartás. A zene megszólalt és akkor megjelent Nic, oldalán az édesanyjával. Lassan sétáltak felénk, csodálatos pillanat volt.
Nic rám mosolygot majd Malcolmra aki válaszul vissza kacsintott rá. Utána Jake következett. Oldalán az édesanyjával sétáltak, aki a könnyeit törölgette.
Odaértek hozzánk, az anyja egy puszit adott az arcára, majd leült a férje, Mr. Williams mellé.

Az anyakönyvvezető bele is kezdett.
A beszéd csodálatos volt, még én is meghatódtam rajta és egy könnycsepp is legördült az arcomon.
Mikor én következtem az aláírásoknál remegett a kezem, ahogy az egész testem is.
Alig tudtam megfogni a tollat rendesen.
Utánam Malcolm jött, majd az ifjú pár.
Mikor az anyakönyvvezető kimondta hogy „Mostantól férj és férj vagytok, csókoljátok meg egymást", mindenki tapsolni, nevetni, sikítozni és fütyülni kezdett.
Nic és Jake kivonultak a teremből, majd a többiek követték őket.
Újra erőt kellet vegyek magamon és össze kellet szedjem magam hogy ne essek teljesen szét.
Kisétáltam én is a kertbe ahol következett az amitől a legjobban féltem.
Az a kurva csokor dobás.
Először a fiúknak dobta el Jake a saját csokrát.
A nagyjából 20 pasi közül Malcolm kapta el. A mosolya olyan szexi és csábító volt hogy alig bírtam levenni róla a szememet.
Megtapsolták, majd a hölgyek következtek.

- Nina, te is állj be oda. – Kiabálta nekem Nic.

- Köszi, inkább nem. – Kiabáltam vissza.

- Ninci kedvesem gyere csak. – Fogta meg a kezemet Nic édesanyja és a tömeg közepére húzott. Esélyem sem volt elmenekülni.

- Akkor háromra. – Kiabálta Nic.

A Körülöttem álló 30 csajszi egyszerre kezdett el sikítozni izgalmában.

- Egy... Kettőőőő... Hááárooooom... - És repült a csokor.

Nem akarom elkapni. Nem akarom elkapni.
A csokor ereszkedni kezdett.
A csokor az én kezemben landolt, mire tömeg újra hatalmas sikoltásba és tapsolásba kezdet.
Malcolmra néztem aki mosolygott és szintén tapsolt.

- Akkor ezennel meg is van hogy kik fogják majd elsőnek megnyitni a táncot az ifjú pár után. - Kiabálta Nic édesanyja.

- Ah az a kurva hagyomány. – Motyogtam magamban.

Az idős úr, akivel korábban beszélgettem felém fordult és édesen rám mosolygott.
Mindenki vissza ment a nagy terembe hogy megkeresse a helyét, és kezdetét vegye a vacsora.
Nagyon éhes voltam már.
Én a fő asztalnál ültem, az ifjú párral, a szülőkkel és Malcolmmal az oldalamon, mint tanú.