A story told - PUF fanfiction [Szünetel]

14. Fejezet: Te meg én

Geréb aznap egyetlen órára sem tudott odafigyelni. Gondolatai mindvégig ilyen vagy olyan módon a pár paddal előtte ülő sötét hajú fiú körül forogtak. Hol azon gondolkozott, hogy mégis mi olyanról kell beszélniük, ami miatt Bokáék lakására kell menniük, hol pedig eszébe jutott a minap látott kép, ami miatt legszívesebben elolvadt volna a matematika óra kellős közepén, de arra még a mellette nyújtózkodó Csónakos is felfigyelt volna. Így Geréb csupán az asztalra könyökölt, miközben úgy támasztotta bele tenyerébe a fejét, hogy elrejtse vele a mosolyát. A szívét melengette mindaz, aminek ismét szemtanúja lehetett. Eszébe jutottak a nyári napok, amikor vidéken voltak, és együtt aludhattak. Szerette nézni az alvó Bokát, a lágy vonásait, a mosolyra görbülő száját, a kusza, sötét tincseit. És a minap ismét láthatta a kedvesét, ahogyan édesdeden aludt a barátjuk ágyára borulva. Szerette volna felkelteni egy édes csókkal, ahogyan keltette őt a vidéki kis nyaralásuk alatt is. Ő maga mindig mosolygott olyankor, mert Bokának kellett pár perc, amire teljesen magához tért, és a félig még az álomvilágban levő Boka kifejezetten aranyos dolgokat tudott mondani vagy csinálni. Aztán végül nem keltette fel a szerelmét, hagyta őt, hadd pihenjen.

A grundon persze nemtetszéssel fogadták az elnök hiányát, és Cselén kívül nagyon kevesek bíztak meg Geréb szavában, miszerint a barátjuk a beteg Nemecseknél aludt a szőke kisfiúval együtt. Mindenki furcsállta mindezt, de talán Geréb volt az, aki a későbbiekben mindezen a legtöbbet gondolkozott. Boka mindig is nehéz eset volt, ha alvásról volt szó. Sokszor olvasással töltötte az estéit, hogy az megnyugtassa őt. De az olvasás után is hiába oltottak lámpát, sokáig nem tudott elaludni, mert gondolkozott ilyen vagy olyan dolgokon, mindenen, ami éppen akkor az eszébe jutott. De amikor Geréb magához ölelte, és összebújva feküdtek, akkor könnyen álomra hajtotta a fejét Boka is.

A csengő éles hangjára Geréb ijedten felkapta a fejét, majd ledöbbenve nézett körbe. Észre sem vette, hogy a tanórák végéhez közeledtek, és immáron vidáman indulhattak haza. Boka pár paddal előrébb gyorsan összepakolta holmiját, majd tintatartóját a zsebébe vágta. Egy pillanatra bánatosan szőke barátja üres helyére pillantott, majd hátrafordult a mögötte ülő Cseléhez.

– Akad egy kis dolgom a délután. Ötkor gyűlés a grundon, add tovább a többieknek!

– Olyan későn? – kérdezett vissza aggódva. – Történt valami?

– Meglátogatom Nemecseket. Aztán akad bőven beszélnivalóm a Gerébbel is, emiatt nem fogok tudni előbb odaérni – felelte egyenesen, amire barátja aprót bólintott. – Ti menjetek nyugodtan, majd ötre mi is ott leszünk.

– Rendben, átadom! Boka – szólt ismét, amikor az elnök felállt a padból, Boka kérdőn visszafordult hozzá. – Nemecsek hogy van?

– Merem remélni, hogy jobban – felelte csendesen. – Tegnap délután egészen jól volt.

Csele ismét bólintott, majd kérdőn felnézett a melléjük lépő Gerébre, aki idegesnek tűnt, és nagyot nyelt, miközben táskája fogantyúját simogatta ujjával.

– Geréb, éppen jókor – mosolyodott el Boka, miközben magához vette táskáját. – Akartam szólni, hogy elmegyek Nemecsekhez. Van kedved velem tartani?

– Van – felelte kurtán, majd bólintott egyet, hogy nyomatékosítsa bizonytalannak tűnő válaszát.

~*~

Bokáék lakásának ajtajában Geréb megtorpant, és igazán zavarba jött. Meglátogatni Nemecseket teljesen más volt, mint először belépni a szerelmének a lakásába. Még soha senkit nem hívott meg magához az elnök úr, még őt magát, Gerébet sem. Csendben várt, zavarában ide-oda pillantgatott, míg Boka egy unott sóhajjal nyugtázta, hogy a zsebében ismét kifolyt a tinta a tartójából, és emiatt nemcsak a keze, de még a kulcsai is koszosak lettek. Amikor végül az elnök úr ajtót nyitott neki, Geréb zavarában ismét elmosolyodott, és aprót biccentett, majd azonnal le is kapta a kalapját, amikor átlépte a küszöböt. Boka is zavarban volt, habár ezt próbálta nem kimutatni, követte barátját, majd becsukta maguk mögött az ajtót. Egy nagyobbacska konyhába léptek be, ahol Boka át akarta venni Geréb vékony vászonkabátját, majd kalapját, de amikor meglátták a fiú kékre festett kezét, csupán nevetve megcsóválták a fejüket. Az úrfi felakasztotta a fogasra a holmiját, majd segített kedvesének levetni a kabátját, hogy ne foltozza össze még inkább.