Narnia boszorkánya /f.f/

A boszorkány szavai

„Selene szemszöge”

Hasogatott a fejem. Furcsa érzésem volt. Tompán beszélgetést hallottam.

- De ugye nincs nagy baja? – szólt egy ismerős hang.

- Nincs, csak elájult. Nem tudhatjuk pontosan mennyire ütötte ki magát, de előbb-utóbb fel fog ébredni.

Egyre élesebben hallottam a beszélgetést, majd végül kinyitottam a szemem. Egy padon feküdtem, alattam egy bolyhos pokróc volt leterítve. Csak két alak tartózkodott a helyiségben. Az egyik az ismerős hang tulajdonosa, Capsian, a másik pedig egy narniai borz, Gombavadász volt. Mikor ránéztem, a szeme felém tévedt és meglepődötten felhúzta a szemöldökét.

- Ó, nézd, már ébredezik – bökött felém a kezével, mire a herceg rögtön odakapta a tekintetét.

- Selene, jól vagy? – kérdezte aggodalmasan a fiú, majd meglepetésemre megfogta a kezemet.

- Igen. Minden rendben, csak kicsit megszédültem – mondtam, miközben megpróbáltam felülni, de a fejem emiatt csak még jobban fájt.

- Csak óvatosan. Nemrég elájultál. Még pihenned kéne.

- Tényleg nincs baj, csak úgy érzem lángol a homlokom – mire ezt kimondtam, Capsian már odarakta a kezét és megbizonyosodott róla, hogy igazat beszélek.

- Tényleg forró a fejed. Biztos lázad van.

- Csinálok neki gyógyfüves teát, te addig hozz neki hidegvizes borogatást – tanácsolta Gombavadász, majd komótosan elsétált.

Caspian felállt eddigi ülőhelyéről, majd elindult a szemközti falhoz. Megnyitotta a csapot. A kristálytiszta víz csobogása az otthonomban lévő kis forráséra emlékeztetett. Becsuktam a szemem. Visszagondoltam, hogy milyen egyszerű is volt akkor az életem. Csak vadásztam, jártam az erdőket és teljesen egyedül voltam. Teljesen egyedül. Ez mostanra megváltozott. Megismertem Petert, a kedves kishúgát, Lucyt, Caspiant, és a többieket. Elmélkedésemből a hideg rongy ébresztett fel, amely éppen a homlokomhoz ért. Hirtelen megreszkettem, azonban egy pillanattal később már sokkal kellemesebb volt, ahogy lehűtötte lángoló fejemet.

- Köszönöm Caspian – mosolyogtam rá őszintén.

- Igazán nincs mit. Sajnálom, amiket a fehér boszorkány mondott neked.
Lehervadt a mosoly a számról. Meg is feledkeztem róla. Legszívesebben kitörölném azt az emléket a fejemből, ha lenne rá mód. Az a szörnyű boszorka manipulálva akarta elérni a célját, közben pedig édesanyám nevét mocskolta be. Ő mindent Narniáért tett. Nem önzőségből, mint ő maga.
Caspian észrevette, hogy témaválasztása nem volt éppen megfelelő, így újra megfogta a kezem, és próbált javítani a helyzeten.

- Bocsánat. Tudom, ez érzékeny téma, és nem is rám tartozik – dadogta – csak átérzem milyen, ha a saját véred elárul. A nagybátyám, Miraz megölte apámat, majd velem is megpróbált végezni, hogy ő jusson a trónra.

- Azt hiszem, egyikünk sem épp a legjobb családból származik.

- Igen, azonban mindkettőnk a jó utat választotta. Hogy nemes ügyért, Narniáért, a narniaiak szabadságáért harcoljunk.

Elmosolyodtam, mire ő is viszonozta a gesztust. Ezzel még kisfiúsabbnak látszott amúgy is fiatal arca. Talán egy-két évvel lehetett idősebb nálam, de már ő is sokmindenen ment keresztül hozzám hasonlóan.

- Hát itt vagytok. Már mindenhol kerestelek titeket – lépett be a szobába Peter.

Caspian hátra kapta a fejét a nagy király felé és azonnal elhúzta a kezét az enyémről. Peter pedig már abban a pillanatban mellettem termett. Aggódó arccal vizslatott engem. Majd mikor látta, hogy nem esett nagy bajom, átkarolt és magához szorított. Fejemet a mellkasába fúrtam. Jól esett az ölelése.

- Nagyon megijesztettél Selene!

- Sajnálom! Nem tudtam, hogy ez fog történni. Ugye nem esett senkinek baja? – kérdeztem még mindig egy kissé erőtlenül.

- Te elájultál negyed órára és még azt kérdezed, hogy a többiek jól vannak-e? – simított végig a hajamon puha kézfejével. Megjegyzésére válaszul csak grimaszoltam egyet.

- Rajtad kívül mindenki jól van.

- Én is jól vagyok! – bizonygattam neki, ám erre most ő viszonozta előbbi gesztusom – és Nikabrik, meg a másik két narniai?

- Ők már nem jelentenek veszélyt sem rád, sem senkire - pásztázta a földet sötét tekintettel, majd felém nézett és nyugtatólag rám mosolygott.

Csendben ültünk a szobában mindketten. Caspian ekkorra már nem volt a kis helyiségben. Hideg volt, ám Peter jelenléte valahogy mégis melegséggel töltött el.

- A fehér boszorkány szavai – itt tartott egy szünetet, tétovázott, nem tudta mit kellene mondania, végül mégis folytatta - mind hazugság volt. Egy mondat sem volt igaz amit kiejtett a száján.

- Nem tudhatod, nem ismerted anyámat, ahogy én sem – mondtam, azonban legbelül én is reméltem, hogy Peter igazat beszél.

- Nem ismertem, de a fehér boszorkányt igen, és pont ezért tudom, hogy soha ne higgy az ő szavának.

Lesütöttem a szemeimet és a poros földet tanulmányoztam, miközben ruhám anyagát morzsolgattam az ujjaim között. Ezerszer visszajátszódott a fejemben a boszorka hideg tekintete, ahogy hazugságai lelkembe marnak. Újra és újra láttam a képet magam előtt, ahogy anyám elhagy engem.

- Pete, gyorsan gyere ki – lépett be a helyiségbe sietősen Edmund, majd azzal a lendülettel sarkon fordult, jelezve, hogy testvére kövesse őt.

A mellettem ülő felpattant helyéről és elindult. Vele együtt én is feltápászkodtam és mentem volna utána, mire ő megtorpant.

- Selene, te maradj itt, pihenned kell! – fogta meg a karomat gyengéden és tolt vissza az előbbi fekhelyem felé.

- Nem! Jól vagyok! Megyek én is! – szóltam határozottan és megkerülve őt kisuhantam előtte az ajtón.

Visszanéztem rá. Csak megforgatta a szemeit idegesen, majd végül gyors léptekkel felzárkózott mellém. Kiérve a barlangból a távolból zaj hallatszott. A fák lombjai ide-oda rezegtek.

- Itt vannak! A telmarinok! A fák mögött! – kiáltotta pár narniai kánonban.

Az erdő rejtekéből kibukkantak az első telmarin katonák, majd mögöttük mégtöbb és mégtöbb jött. Páncéljuk csillogott a déli napsütésben. Egyenletesen, lépésről lépésre haladtak előre több kisebb egységet alkotva. Hátrébb lovakkal óriási faszerkezetet húztak maguk után. Valamiféle fegyver lehetett az is. Mindenki megrettenve állt a hatalmas sereget nézve.

Meghoztam az új részt nagy szünet után! Remélem mindenki elégedett vele!😊

Köszönöm a sok olvasást annak ellenére, hogy már régen raktam ki új fejezetet!

Mi a véleményetek erről a részről?
Ti Caspiant vagy Petert választanátok? Kommentben válaszoljatok, mindenki véleményére kíváncsi vagyok!😊