Csak érdek semmi több

37.fejezet

Tenshi:

Az értekezlet unalmasan lelt ezért egy ceruzával játszógattam...

- Gondolom nem érdekel ez a téma senkit... - itt mindenki össze kapta magát és figyelt kivéve engem... Aztán elkapott egy hihetetlenül szomorú érzés... Mintha...Valami közelegne...Mintha... Eljönne a végítélet...Nem tudom ,hogy mire is célzol most... - Akkor lapozzunk... Felélezték a Tenshi álltal megölt embereket és démonokat....- én ennél a résznél annyira erősen szorítottam a ceruzát ,hogy az eltört... Anya , apa ... Obito , Rin... És még 1000 démon... Hogy .... Nem örültem meg a sok gyilkolásba? K-ki vagyok én ... Ki vagyok én,hogy mészárlom a démonokat és a szeretteimet ? Felálltam és az ablakhoz mentem és kinyitotam azt...A fehér patak... A vörös fák... A szintén fehér fű...Nem illek én ide ... A főisten mellé... Mit keresek én egyáltalán itt fent ... Hogy tudok leülni a Hold isten mellé nyugottan ? Hogy tudok Suvarasyval nyugottan beszélni? Amikor 1000 fajtását gyilkoltam le....Nem egyszer öltem meg a szüleimet szemrebbenés nélkül... Ember vagyok én? Nem hinném...Ha vissza jöttem azok az emberek akiket megöltem...Egyszerűbb lenne megölni...Miért  nem akarnak megölni? Aztán valaki velem szemben ... Nem ...Valakik... Egyre többen voltak ... Démonok? Itt fent? Én kimásztam az ablakon mint egy rossz gyerek és ráálatam a fehér patakra ... Ezek démonok... Nem nem... Ezek ...Emberek... Gyilkolni jöttek.... Kezem megremegett a gondolattól ,hogy újra gyilkolnom kell... Rendben Tenshi... Nyugodj le... Szépen... Lassan... Nyugtatam magam majd lehunytam a szemem és  magamhoz hívtam a katanám... És lassan ... Elindultam az ellenség felé... Ők begyorsítotak ... Előbb akarnak meghalni...Gondoltam majd felugrodtam...

-Angyal stílus : Tomere...- mondtam unottan...Semmi kedvem ...Őket meggyilkolni...  Ők erre a mozdulatra kifeküdtek ... Aztán Suvarasy követte a példámat az ablakkal kapcsolatban és utánam nézett...- A többit... Rád bízom ...- mondtam komolyan majd visszamentem a földre ... Pont a csatatér  közepére teleportláltam... Rengeteg elszabadult ... Démon... Nem tudtam feljönni ezért embereket küldtek...-Fejezzükbe... - mondtam halkan miközben a földet néztem  és megformáltam a jeleket...- Angyal stílus: Pokol kapuja... - mondtam és megjelent egy közepes lyuk lefelé... Én felugrodtam a démonok hasonlóan és egytől egyik fentről lerugtam őket a pokolba sütkérezni... Amikor az utolsó démont küldtem le valaki átszúrt egy hegyes rúd izével...A szemeim a fájdalomtól kikerekedett ...-S-Suvarasy... - mondtam az illető nevét majd a kezéért nyúltam és gyorsan megfordultam... Kitéptem magamból a rudat majd ledobtam a földre... Csupán Suvarasy tartott a levegőben... Megszállták ...Eleredtek a könnyei...Én az arcára tetem a kezem a vérveszteség közepette ... Lehúztam róla a maskját és megcsókoltam ... Ebben a pillanatban boldoggá akartam tenni... Mielőtt még meghalok ... Aztán kicsúsztam a kezei közül... Egyre csak zuhantam ...Ő utánnam... Aztán nem sikerült elkapnia és akkorát estem ,hogy biztos eltört legalább 1 bordám... Az esésem mindenhol port kavart... Nem láttam semmit ... Csupán azt ,hogy Itachi is egy ruddal készülnek átszúrni... Én lelasítotam egy icipicit az időt majd nagy nehezen felkeltem ... Fehér vérem egyre csak folyt a csatatéren ... Az esés is ... Nem tudok harcolni... Aztán... Vissza tetem az idő a normális menetébe és a földre rogytam...Vért köhögtem.... Ezt mindenki észre vette...Naomi éppen oda akart rohanni hozzám amikor leálítotam ... A rúd egyre közeledett a tehetetlen Itachihoz... - Nem hagylak meghalni... - mondtam majd megszorítotam a karom és ösztökéltem magam a felálláshoz...- Nem... Itachi ... Nem ...De ... Lehet ,hogy mégis... - mondtam majd elkezdtem közelebb menni...- Tehetetlen vagyok ... Nem tudok semmit tenni... Csupán..- mondtam majd egy utolsó Madara gyorsasággal Itachi elé álltam és engem szúrt elő át a rúd ...Újra ...- Feláldozni tudom magam... - mondtam majd Itachi megfordult és őt is átszúrta az insant( instant fejfájás csökkentő reklám...)  halálos rúd... Itachi az arcomat kezdte simogatni...

-Gondoltad volna ,hogy ... Az a rengeteg sok év után itt kötünk ki?

- Hm... Pedig csak érdekből kellet volna házasodnunk... - mondtam majd a démon kihúzta a hegyes izét amivel felnyársalt és eltűntek....Mindannyian...- Milyen drámái nem...? - Itachi elmoslyodott majd egy utolsó csókot lehelt az ajkaimra azzal kidőlt... Én meg rá... Naomi jött oda hozzám... - Édes kis Naomim... Ne sírj... Jó? Vigyázni fogok rád... És apádra...Csak nem....Itt...

-TENSHII- kiáltották azok ...Akiknek vala is fontos voltam ... Gondoltam majd Itachira néztem amiből kiszállt az élet.... Ahogy... Belőlem is
örök...re ...

Kedves Olvasók!

Itt lenne a könyv vége ... Remélem elnyerte tesztéteseket a story meg a palacsinta... Meg a...Meg a... Meg a minden igazából... Köszönöm ,hogy ilyen sokan elolvastátok+ a commenteket rengeteget nevettem rajtuk ... 🥰! Illetve azt a sok -sok csillagot...Egyszerűen elképesztőek vagytok ! Arigatou ...

+Info

Mert ez sosem árt... Tervezem az új könyvem ami ugyan erről a shipről fog szólni😊... A címe Az új tag lesz ahol Tenshi csatlakozik az akatsukiba és egy érzelmi hullámvasútott folytat Itachival akinek vegyes érzései vannak Tenshi iránt... De vajon mi fog kisülni ebből ? Sajnos nem akarok spoilerezni 😅 Illetve a karakterek akiket kitaláltam (pl.: Suvarasy, Hana ) jönnek az új történetbe is .... Remélem az is hasonlóan fog nektek tesztelni 🙃...

Baibai (viszlát) kedves Olvasók... Találkozunk egy másik történetben :3