Csak érdek semmi több

2.fejezet

-Uchiha kisasszony Ön mit keres itt?-kérdeszte tőlem egy avarrejteki Jonin aki a földön feküdt .

-B-Be kell kell teljesítenem a sorsomat...
-mondtam majd felálltam a földről . A kardom fényt bocsáljtot ki . Anyám erejét is használtam . Itachi velem harcolt az ismeretlen ellen . Ezután ...

Felébredtem és mély levegőt vettem .

-Á felébredtél . -mondta Hana

-Tudod elég ijesztő vagy ,hogy velem szembe ülsz és álmomban engem bámulsz...

-Bocs ...

-Hány óra ?

-9

-Úristen ....HÁT ÚRISTEN .-gyorsan a szekrényhez szaladtam és kikaptak egy fekete nadrágot meg egy hosszított bordó pólót .Bementem a fürdőszobába gyorsan megfürödtem és átöltöztem illetve a szekrényből kivettem egy fésüt.

-Segítesz?-nyújtotam a fésűt Hana felé.-ő csak bicentett .

-Jöj ide . -nem bíromtam ki nevetés nélkül - jössz ma táncra ?

- Tudod muszály ....A bisz-basz bál miatt ...

-Tudod már ki legyen a partered a táncban ?

-Nem ...De!

-Ki?

-Itachi...

-Még soha sem hívtál meg senkit ....
Mitől lenne mássab ő mint a többi?

-Nem tudom ...

-Kész!

-Köszönöm!

-Uchiha kisasszony ! Megérkezett Itachi úrfi.-Itachi úrfi ....Ha hallaná ezt a nevet... A naaaagy Itachi úrfi...

-Nem baj ha...? -"drága barátnőm ,,megajándékozott egy amolyan "most csak hülyéskedsz? ,, nézéssel .

-Jó. Érezd otthon magad ...-ezzel a mondattal kiléptem az ajtón.

-Köszönöm Juliet az információt elmehet.-ezzel sarkon fordult és elindult a velem ellentétes irányba .
Én is elindultam.Egyszer csak apám szobája felől ajtó nyitodást hallottam.

-Tenshi!-szólt ki apa . Mi a fene ő sosem jön ki !

-Igen?

-Érezd jól magad ! -mintha nem is az én apám lenne ...Gondoltam amikor megláttam az ajtóban ácsorgó Uchihát. Éppen a tájat bámulta.

-Á , Itachi úrfi ...

-Á, Tenshi kisasszony ...-egyikünk sem bírta ki nevetés nélkül. Egyszerre elnevettük magunk.

-Na és most hova akar vinni az úrfi ?

-A kertjébe !

-Az én kertembe ?

-Igen az Önébe !

-Felőlem úgy sem jártam még a kertben ...-mondtam és belekaroltam a karjába .

-Szóval ez itt egy rózsa ....az az meg ott egy növény...és az ott mellete igen az az.
-mondta majd letépte a bordó-fekete rózsát majd felém nyújtotta .

-Köszönöm...-mondtam majd elvettem a rózsát .

Megkordult a hasam ...Fenébe már megint nem reggeliztem .

-Talán csak nem éhes ?

-De ...Nagyon is !-küldtem felé egy mosolyt .

-Meghívhatom reggelire hozzám ?

-Még hány olyan alkalom lesz, hogy Ön meghív és én elfogadom ?

-Sok -válaszolta egyszerűen .

-Egyébként tezezzen... Csak nyugottan ...

-Értetem Tenshi kisasszony !

-Maga gúnyolódik velem Itachi úrfi ? -beszélgetés közben elindultunk a házuk felé.

-Áá , én soha nem mernék ...!

-Tudja apám amikor anyám meghalt azóta minden évben az ő tisztelére rendez egy bált . Elfogadná a meghívásomat?

-Tenshi kisasszony ...Természetesen -megérkeztünk a házukhoz .

-Nincs senki itthon ...kisasszony -nyitota ki az ajtót.

-Ez a ház csodálatos ...

-Az Önéhez képest ez csak egy kis kunyhó...

-Ön ezt látja..De én egy boldog családot látok e falak között .

-Talán nem jön ki jól az apjával ?

-Azt hiszem nem ismerem igazán ...

-Mindjárt jövök ...Gondoskodok a tojásból...-Kiment a konyhába és az udvarra vezető ajtón kiment , én pedig leültem az asztalhoz.

-Na ,hogy megy a tojás ? -kérdesztem és kinéztem az ajtón Itachi egy csirkét kerdetett elfogott a nevetés . -Várjon...segítek ...-Itachi leállt a csirke ketgetéssel én a csirke felé álltam és és azt a bizonyos "bármeik percben meghalhatsz ,, nézést . Egyből 5 tojás ...

-Többször kellene meghívom reggelire ...-bementünk a házba a tojásokkal és Itachi bement a konyhába . Elkezdett tükörtojást készíteni , pár perc múlva elém hozta .

-Köszönöm ...-és elkezdtem enni . Mitől olyan tökéletes ez ?

-Sharingan mi ?

-Az...

-Szóval ilyenekre használod a Sharingant ?

-Igen .

-ITACHI -hallatszot Sasuke hangja .

-Igen ?

-Tükörtojáson tudsz valami mást?

-Igen .

-Mit ?

-Rántotát ...- elnevettem magam szegény Szaszke ....

-Esetleg palacsinta megfelel ? -Sasuke erre a szóra az asztal mellett termet.

-Mi ? Ki?Hol?Palacsinta?

-Palacsinta . Én . Konyhában .Igen .

-Ugye nem vágysz pofon ?

-Az Sakura dolga ....

-Akkor kapok palacsintát ? - erre én csak a szokásos "bármeik percben meghalhatsz ...,, nézését használtam és bementem a konyhába .Pár perc múlva készen lett anya receptje alapján, és bevittem Sasukenak . Ő meg a "gyerek vagyok...Mi a baj ezzel" nézésel nézte a palacsintát a kezembe . Olyan ismerős ez a helyzet ...Nem nem szabad anyára gondolnom...Anya azt kérte ,hogy sose sírjak mert akkor megadom az ellenségnek azt a tiszteletet ,hogy gyengének lásson . Egy háborúba úgy induljak ,hogy bármikor meghalhatok . A katanája (ami az enyém) legyen nálam ,hogy láthasson amikor harcolok . Méltó utódja akarok lenni ...

-Tessék .

-Közsönyöm !- összefutot a szájába a nyál ...Gyorsan leszaladtam a lépcsőn.

-Itachi ! -kerestem -Ita...-kimentem a kertben Itachi ott ült a lépcsőn . Éppen lement a nap ...Csodálatos.Leültem mellé a lépcsőre .

-Nem csodálatos ..?

-De ...-néztem Itachira ő meg rám ...Már csak pár centi választott el minket . Amikor...

-ITACHIIIIIIII!!!!!!!!!!-lenéztünk a földre és molyogtünk . Mintha az olyan érdekes lenne .....

-Talán máskor ..-pöccentük meg egymás homlokát .

-MONDJAD!!! - kiáltotunk egyszerre ...

-ELFOGYOT A PALANCSINTA !

-Te bajod !

- Ha most megbocsátász...

-Persze ...-elkezdtem "teleportálni ,, de még pont hallottam amit mondott :

-Mit művel ez a lány velem ...

-PALANCSINTAAAA.-ez a család örök kedvencem ...