Thunder In Your Heart

16. Vallomás

Reinek nem voltak itt barátai. Hisz alig ismerte ki magát így is a városban. Mégis inkább az utcákat járta, mintsem vissza menjen a hadiszállásra. A fejében mégis egy kérdés járt folyamatosan. A kapitány miért jött utána? De minél többet gondolt a férfira annál jobban fájt a szíve. Nem gondolta, hogy egyik pillanatról a másikra ilyen érzelmeket fog táplálni iránta. Annak ellenére, hogy tudta szörnyen bírja az alkoholt mégis egy bárba kötött ki.
-Jó estét! Valami erőset kérnék!-miért ment oda? Talán remélte hogy az ital segítségével kevésbé fog vágyni a férfira aki miatt most szenved. Fogalma sincs mit kapott a pultostól, de nem is érdekelte. Szörnyű íze volt és abban is biztos volt, hogy szörnyű fejfájással fog kelni mégis kérte a következő kört. Majd az újabbat. Érezte az ital hatását. A látása nem volt tiszta, a járása stabilatlan, de a gondolatai? Legalább nem rajta járnak. Tudta, hogy egyedül nem jut haza, de taxira nincs nála kellő pénz. A farzsebébe lévő telefon után nyúlt. Több nem fogadott hívás volt ez idő alatt. Kereste az apja, Natasha, Bucky....és Steve...ő vagy hússzor. Ha a szívére hallgatna most a férfit hívná akinek a hangjára a legjobban vágyik. Mégis az esze szerint cselekedett.

Bosszúállók hadiszállásán:

-Senki se érte még utol?-aggódott Tony.
-Nem!-válaszolt Natasha.
-Mi van ha tényleg a barátaival van?-vetette fel Wanda.-Vagy épp egy fiúval van? Fiatal, had élvezze az életet!
-Wanda, Reinek nincsenek itt barátai!-mondta idegesen Tony.-Fiú? Merjen a lányomhoz érni! Letépem a farkát a helyéről!-Bucky telefonja zavarta meg a beszélgetést.
-Rei az!-mondta Bucky amint meglátta a telefon képernyőjén a nevet. Azonban mielőtt válaszolhatott volna rá Steve kikapta a kezéből a telefont. Az nélkül, hogy bármit is beleszólt volna meghallotta a lány hangját.
-Buckyyyyy!-hallani lehetett, hogy részeg.-Gyere értem! MIT NÉZEL NEM LÁTTÁL MÉG FEHÉR EMBERT?-kiabált a telefon túlsó végén. Steve féltette.-Hallod Buckyyyyy?! A Ro-....milyen róka? Itt max én rókázom!-szörnyen részeg volt.-Ne mozogjatok már hülye betűk! Ro-ro-yal!-amint meghallotta Steve a nevet tudta hova kell mennie. Kérdés nem volt hogy azonnal a lány segítségére siet.

Szerencsére a bár nem messze volt tőlük, így a kapitány futási sebességével pár percen belül odaért. Megpillantotta a lépcsőn ülő lányt, aki a térdére hajtotta a fejét. Odasétált hozzá majd leguggolt elé. Rei szemei lassan mérték fel az előtte elhelyezkedő férfit.-Miért látom ezt az idiótát mindenhol?-nézte hunyorítva.-Tűnj el!-kezdett maga előtt legyezni a kezeivel. De a következő pillanatban a kezét elkapta Steve.-Mi a...? Anyás! 4D-s álom? Valami speckó ember vagyok? Szuperhős?-nagyon nem volt magánál.
-Rei...!
-És még a hangja is...szenzációs vagyok!-mosolyodott el.
-Miért ittál ennyit?-kérdezte Steve.
-Francba, az apám személyiségével rendelkezik? Hol a delete gomb?-temette az arcát újra a térdére.
-Rei...!-simogatta meg az arcát, hogy elérje újra ránézzen. A tekintetük újra találkozott.
-Olyanok a szemeid mint neki...! Gyönyörű íriszkék...!-mosolyodott el ahogy a kapitány szemeire gondolt.
-Rei, gyere hazaviszlek!-mondta Steve.
-Apa azt mondta, soha se menjek haza idegenekkel!
-Nem vagyok idegen Rei!-Rei minden reagálás nélkül indult el az utcán.-Rei! Menjünk haza!-indult utána.
-Menj haza te!-próbálta elzavarni a kapitányt, majd újra leguggolt a járda közepén.-Te...egyedül hagytál engem...most meg haza akarsz vinni? Miért? Miért törődsz velem hirtelen?-igazat mondott Rei. Gátlások nélkül viselkedik ha részeg.-Törődtél velem...majd eldobtál!-Steve egy apró sóhaj után kikapta a kezéből a táskát ahogy eléguggolt.-Mit akarsz tőlem?-ütötte meg a hátát Rei.
-Szállj fel Rei!-nyúlt hátra a kezéért, hogy a hátára segítse. Könnyed mozdulattal állt fel, miközben Rei a fejét a vállára helyezte. Csendben indult neki a nappal nyüzsgő városnak. Rei kezei lassan a kapitányt ölelték előlről.
-Ne hagyj egyedül...! Ne menj el...!-mondta ahogy Steve megérezte a lány könnycseppjeit a bőrén.
-Haza kell mennünk Rei...!
-Ne menj el...maradj velem!
-Rei...!
-Érezni akarom az illatod...!-ez lenne Rei valódi éne? Ez a megtört lány? De mégis...hogy mutatja akkor magát ennyire erősnek nap mint nap? Steveben folyamatosan ezek a gondolatok kattogtak.-Szeretem az illatod...!
-Tony komolyan csak azt mondta idegenekkel ne menj haza? Szaglászni szabad őket?-mosolyodott el a lány édes kijelentésén.
-Annyira szeretem őt...!-mondta ki a szavakat amiket ha józan állapotban lenne biztos nem tette volna. A kapitány megállt.-De pszt!-kuncogott.-Ezt ne mond el neki! Titok!
-Rei...!
-Szeretem...!-nyomta el az álom. Steve szíve pedig hevesen dobogott a vallomás hallatán.