Thunder In Your Heart

19. Összebújva

Reinna a kapitány karjaiban pihent. El se akarta hinni, hogy megkapta a férfit akiről álmodott. 
-Miért nézel így rám?-kérdezte Steve ahogy gyengéden simogatta Rei karját. 
-Még mindig azt hiszem álmodom!-mosolyodott el.
-Megcsípjelek?-viccelődött vele Steve.
-Kivételesen hálás lennék érte!-Steve ahelyett hogy megcsípte volna, gyengéden a hátára fordította majd az ajkaiért hajolt. Gyengéd volt, egyetlen egyszer sem érezte úgy Rei, hogy a kapitány erőszakos lenne vele szembe.-Valamiért más érzésre emlékszem mikor csipkedtek!-nevette el magát a lány.
-Nem bántalak!-simított ki egy hajtincset az arcából.-Olyan gyönyörű vagy!
-Te meg szexi, nagyon szexi! Folytatni akarod?-hajolt fel hogy Steve ajkaival találkozzon újra.
-Ezt? Bármikor folytatnám! Bármeddig!-újra belefeledtkeztek a csókba. Nem gondolták, hogy ennyire vágytak egymásra. Most mégis egy pillanatra se akarnak egymástól elválni.
-Tudod milyen ideges vagyok? Izzad a tenyerem!-mondta zavarába Rei.
-Izgulsz? Miért?-simogatta Rei arcát. Minden ilyen apró érintés, amit eddig nem tehetett meg most bepótolta. Annyira puha bőre volt Reinek.
-Nem tudom, biztos azért mert még soha se feküdtem ilyen jó férfi karjaiba!
-Emlékeim szerint már ezelőtt is a karjaimba aludtál!-nevette el magát a kapitány.
-Mert érezni akartalak!-ismerte be Rei.-Minden egyes este után amit veled töltöttem, a pólómon éreztem az illatod! És egyszerűen imádtam!
-Tehát most jön az a rész, ahol elkezded elcsórni a ruháimat?
-Meglehet! Kezdjük mondjuk egy pulóverrel?-kacsintott a férfira aki képtelen volt nem elmosolyodni Rei édes, bolondos énjén.
-Válassz egyet!-nyomott egy csókot a homlokára.
-Tudod, nem gondoltam volna mikor megismertelek, hogy te ennyire édes, romantikus féle férfi vagy!
-Sok mindenre nem gondoltunk mikor találkoztunk nem? Hisz én se hittem, hogy bárki valaha is ennyire képes lesz a szívem megdobogtatni!
-De Steve...!
-Hm?-nézett a lányra.
-Lehetne, hogy még apunak ne mondjuk el? Tudod milyen! Félek ha megtudja háborút indít ellened! Tudom, mennyire félt engem és...!
-Nem kell magyarázkodnod Rei! Várunk ameddig akarod!
-Hogy fogom tudni megállni hogy ne bújjak hozzád a közelébe? Mikor már most is alig akarlak elengedni!
-Miért engednél el most?-szorított az ölelésen.-Itt maradsz velem éjszakára!
-Maradhatok?-mosolyodott el, ahogy a szíve folyamatosan őrült tempóba vert.
-Ez nem kérdés! Melyik oldalt szeretnéd jobb vagy bal?
-Ez úgy hangzott mintha most hivatalosan is megkérdezted volna leszek e a barátnőd!-kuncogott.
-Azt hittem ez már hivatalos! Itt fekszel mellettem, a karjaimba! Csókolóztunk! Kell ennél több ok hogy hivatalos legyen?
-A válasz, a karjaidba!
-Mi?-pillantott le a lányra.
-A válasz, hogy a karjaidba akarok aludni! Nem is jobb, nem is bal oldalt! A karjaidba!
-Elterelted a barátnő kérdést!
-Most mondtad, hogy  már hivatalos hisz ölelkeztünk, csókolóztunk és itt fekszek a karjaidba! 
-Mégis meggondoltam magam és hallani akarom a válaszod!
-Meg se kérdezted!-játszott vele Rei.
-Te bolond, dilinyós, őrült, csodálatosan édes, kedves, aranyos Reinnám! Lennél a barátnőm?
-Azt hiszem ide élveztem!-nevette el magát.
-Rei!-szólt rá ahogy ő is képtelen volt nem elmosolyogni magát a lány hozzászólásán.
-Ezekkel a szemekkel képes lennél most helybe levetköztetni!
-Rei!
-Leszek a barátnőd, kapitány!-csókolta most ő meg a férfit.-De a vetközős részt is komolyan mondtam!
-Nem foglak siettetni! És most lehet megbánom ezt a válaszom!-nevette  el magát zavarába. Valójában ha olyan férfi lenne, mint a legtöbb már most magáévá tenné mégis, ő vár. Vár a megfelelő pillanatra. Nem akarja elrontani hisz jelen pillanatban az is bőven boldoggá teszi, hogy a lány aki manapság az egész életét felbolygatta végre az övé lett.
-Fangörcsöt kapok helybe!
-Mit kapsz?-fura volt neki Rei ennyire őszinte énje, mégis imádta. Imádta, hogy nem szégyelte el magát egy-egy szituációba.
-Fangörcsöt! Ahj, tudod! Mikor oda meg vissza vagy valakiért, róla álmodsz, minden gondolatod ő teszi ki, ő az egész boldogságod! És meglátod és érzed ahogy a szíved elkezd hevesen verni, a légzésed nehezül, a gyomrod görcsbe rándul!
-Hm, ismerős érzés de én azt hittem ezt szerelemnek nevezik!-Rei arca vörös lett. Valójában Stevenek igaza volt. Rajonghatsz bárkiért, de amit egymás iránt éreznek közel sem csak rajongás. Szerelem. Ez a pontos kifejezés rá.
-Tehát már átléptem a kedvellek fokozatot? 
-Erősen gyanús, hogy át!-mosolygott a lányra.
-Hűha, pedig alig küzdöttem érte!
-Nincs is szükség rá, csak...légy mindig önmagad mellettem! Ha bármi bánt, mond el nekem! Azt is ha valami boldogság ért! Engedd, hogy védjelek és vigyázzak rád! És, hogy szeresselek!-Rei képtelen volt bármit is mondani. Elvégre ezeket az érzéseket soha se tapasztalhatta meg. Soha senkinek se mondhatta el ha valami bántotta, soha se mondhatta el senkinek ha valami boldogság érte, soha senki se védte vagy vigyázott rá. És rég nem érezte ennyire szeretve magát. Mindezt azonban most Steve egyszerre adta meg neki. Nem akarta, hogy lássa az érzelmek mennyire felülkerekedtek rajta, így az arcát a mellkasába temette.-Ugye most nem sírsz?-simogatta a hátát. Rei csak megrázta a fejét.-Hazudsz! Érzem hogy nedvesedik a pólóm!
-Csak a mellem szivárog!-próbált viccelődni, ahogy továbbra se mutatta Steve felé az arcát.
-Tudnom kéne ez mit jelent?-tudta Steve nehéz Reinek az érzelmeiről beszélni, így inkább próbált ő is viccelődni vele hátha könnyebb lesz neki.
-Felizgattál!-nem szégyellte magát a férfi közelébe, de tudta hogy ezek a párbeszédek hány szituáción átzökkentette már őket. 
-Miért? Mit csináltam?-kérdezte Steve.-Az edzőterembe se úgy néztél ki mint aki felizgult!
-Pedig marha szexi voltál, alig kaptam levegőt!-vallotta be, ahogy még mindig a mellkasához bújva beszélt.
-Akkor sűrűbben kellene rossz pólót viselnem az edzőterembe?
-Ne akard, hogy szívrohamot kapjak! 
-Tehát holnap akkor futni menjünk?-nyomott egy puszit Rei feje búbjára.
-Nem, mindenképp a felhúzást kell gyakorolnunk!-mondta határozottan.-Remélem kimostad azt a felsőt, ami tegnap volt rajtad!
-Most mondtam, hogy az nem jó felső az edzőterembe!
-De marha jól nézett ki a földön!-nevette el magát ahogy újra találkozott Stevevel a tekintete.
-Akkor azt veszem fel!-simogatta meg az arcát.-Bármit megteszek amivel boldoggá tehetlek!
-Már az vagyok!-Steve pedig könnyed mozdulattal húzta magához szorosan ahogy Rei az arcát Steve nyakhajlatába temette. Így nyomta el őket az álom.