Thunder In Your Heart

66. ,,Védeni akarlak..."

-Te rohadék!-ütötte meg a férfit.
-Wow, ez aztán szexi volt!-nyalta le a szája széléről a vért.
-Beszélj!-kiabált rá, ahogy egy fegyvert rántott elő.
-Húzza meg!-nem félt, egyáltalán nem.-Vagy fél?-Rei kibiztosította a fegyvert amit egyenest a homlokához szegezett.-Maga még egy gyenge lelkű ember hozzám képest!-mosolyodott el. De a következő lépésre senki se gondolt. A fegyver elsült. Rei egy pillanat alatt a homloka helyett a hasába lőtte a golyót. Látszott ahogy ez a lépés mennyire meglepte Enriquet. A vér azonnal megjelent az ajka szélén.
-Úgy látszik maga sem ismer!-mosolyodott el Rei.-Mert abban a pillanatban mikor megölték őt, az én összes félelmem is meghalt! Nem érdekel ha a pokol legsötétebb bugyrába jutok, nem félek...ahelyett élvezettel fogok magukon boszútállni!
-És ha megöl, ki fog magának információval szolgálni?
-Ha meghal, akkor legalább biztosra találkozok a következő ellenségemmel....! Mert biztos ő is annyira bosszúra éhes lesz mint én!
-Ne akarjon vele találkozni...!-szorította a kezét a sebhez.
-Késő...ez a legnagyobb vágyam jelen pillanatban!
-Maga tényleg azt hiszi nincs mit veszítenie már?
-De...rengeteg vesztenivalóm van még...de ezt vegye egy üzenetnek...ha egy ujjal is a családomhoz mer nyúlni, a két kezemmel tekerem ki a nyakát!
-Átadom...!-mosolyodott el, majd Rei előtti papírra kezdett írni, amit átnyújtott neki.-Egy kis segítség!-Rei látva a papírt, a férfira nézett akinek a szemén nem látta többé a humorizálást.-De ha meghal remélem nem az én hibám lesz!
-Látja? Ezt egyszerűbben is le tudtuk volna rendezni!-állt fel az asztaltól. Majd a füleséhez nyúlva kérte a segítséget.-Jacob, segíts kérlek kijutni!-eközben a teremben ahol Furyék tartózkodtak megfagyott a levegő.
-Mi a...?-kezdte Thomas.
-A francba!-állt fel Steve ahogy meghallotta Rei segítséget kért a szökéshez.
-Kapitány!-kiabált utána Fury. De Steve csak rohant, rohant hogy utolérje Reit. Miért ment utána? Hogy megtudja milyen információt kapott vagy esetleg maga vezesse őt Fury elé? De nem. Védeni akarta őt ahogy eddig is tette. Ösztönösen cselekedett.
-Jacob! Merre vagy?-futott ki a folyosóra ahogy próbálta elkerülni az ügynökök figyelmét.-Jacob?!
-Egy kisebb dugóba!
-Francba!-futott ki a vészkijáraton a nyílt utcára. Tudta hogy az ügynökök mindjárt a nyomában lesznek.
-Rei!-hallotta meg a férfi hangját az utca másik végéről. A kapitány volt az.-Gyere! Siess!-szólt neki. Rei hezitált ahogy végig azt várta hátha Jacob felbukkan az utolsó pillanatban.-Gyere már!-kiabált újra.
-A kurva életbe!-futott a kapitányhoz akivel azonnal beszálltak egy kocsiba. A visszapillantóból látták az épület elé kirohanó ügynököket.
-Direkt csinálod ezt manapság?-kérdezte Steve.
-Mi?
-Ezt! Bajba kerülsz hogy utána megmentselek?
-Nem kértem a segítséged!-fordította az ablak felé a fejét.
-Nem kéred mégis eléred hogy segítsek!
-Elmondanád most mi bajod van?-kiabált a kapitányra ahogy újra rá nézett.
-Hogy mi a bajom?-kiabált most már Steve is.-Miért akarlak még mindig megvédeni téged? Ez az én bajom!-kiabálta.
-Mi van?-értetlenkedett Rei.
-Mi az? Nem hallottad? Haragudnom kellene rád, borzasztóan mégis folyamatosan aggódom érted és védeni akarlak!
-Te most hülye vagy?
-Mi?
-Azt kérdeztem hogy hülye vagy?
-Ez...?!
-Te löktél el magadtól utoljára nem emlékszel?! Bújjak el hisz ezt úgyis remekül csinálom utána meg keressek valakit akivel boldogan élem le az életem mert te is azt teszed! Nem rémlik? Megbolondultál fosszíliás időszakaidra?
-Miért? Találtál mást?-kérdezte Steve.
-Mit érdekel az téged?
-A vőlegényed vagyok még szép hogy érdekel!
-Vőlegényem? Hol élsz te? Levetted a gyűrűt amit tőlem kaptál!
-Én? Mikor vettem én le? Minden egyes nap szüntelenül a kezemen van!-mutatta Reinek aki értetlenkedve nézett.
-De múltkor...!
-Te zakkant nőszemély, a másik kezemet láttad!-világosította fel Steve.
-Úristen!-temette el az arcát.
-Tehát? Ki az?
-Mi, ki az?
-Hát akit találtál?
-Találni? Nem talált tárgyak osztályára járok napi szinten!
-Rei!
-Steve?!
-Rei!-mondta határozottabban a nevét.
-Mi van?! Mi?-üvöltötte torka szakadtából.-Tudod mit? Kiszállok!
-Nem!
-Azt mondtam kiszállok! Állj félre!
-A semmi közepén vagyunk!
-Azt mondtam engedj!
-Jó, menj! Kit érdekelsz?!-állt félre. Rei épp nyitotta volna az ajtót mikor Steve azt visszacsukta.
-Te idióta! Meg vagy őrülve?!
-Meg! Megvagyok! Teljesen bolond vagyok! Miattad!
-Miattam?-kérdezte.
-Igen, miattad! Mert megbolondítasz!
-Ezt nem hiszem el!-forgatta meg a szemeit.
-Meddig akarjuk még ezt csinálni?
-Mit?
-Ezt!
-Ma kifejezetten bosszantó vagy!-nyúlt újra a kilincshez mikor Steve az arcánál fogva maga felé fordította és az ajkaira tapadt. Rei azonnal a mellkasát ütötte, el akart tőle válni de be kellett látnia az érzései újra győztek.
-Te dilinyós...!-mondta Steve ahogy elváltak és a homlokát a homlokához támasztotta.
-Bolond fosszília...!