Thunder In Your Heart

36. A kihallgatás

Csak nézték egymást. Talán mindketten épp mélyen akarták az emlékezetükbe vésni az adott pillanatot.
-Hé! Napsugár!-hallatszódott az elit csapat felöl egy férfi hang. Steve pedig már hallotta ezt a becenevet. A férfi Rei mögé sétált.
-Mondtam már hogy ne nevezz így a munkába!-akarta hason vágni a férfit de ő azonnal hátulról átölelte.
-Miért? Úgy se bántanál!-játszott a lánnyal.-Oh! Kapitány!-mondta lelkesen a férfi.-Emlékszik még rám? Noah vagyok! Noah Black!-mászott le Reiről ahogy a kapitánynak nyújtotta a kezét.
-Persze, hogy emlékszem!-fogott vele kezet.-Rég láttalak!
-Hány éve is?-gondolkozott.
-Négy...!-válaszolt Steve.-Négy éve hogy...utoljára találkoztunk!-a szemei mégis végig Reit figyelték. Megváltozott. Nem. Nem külsőre, mert még mindig csodaszép. A magabiztossága azonban soha se volt ilyen erős. Csak úgy sugárzott belőle. A szemei határozottságot mutattak.
-Ideje bemennünk!-szólalt meg végül Rei.
-Igaz, kezdődik a kihallgatás! Maguk is jönnek kapitány?
-Igen, megyünk!-válaszolta.
-Nem is lesz olyan rossz ez a küldetés ugye Napsugár?-kérdezte Noah.
-Noah!-nézett rá Rei.
-Gyere szépség!-biccentett a fejével az épület irányába.
-Te tényleg meg akarsz halni!-jegyezte meg Rei ahogy elindult az épület irányába.
-Úgy se ölnéd meg a vőlegényed, nincs igazam?-hallotta az utolsó kérdést a kapitány. Vőlegény? Rei...és Noah együtt vannak? És eljegyezték egymást? A szíve hirtelen összeszorult.
Rei és Steve teljesen ellentétes oldalon ültek. Noah pedig pont Rei mellett foglalt helyet.
-Rendben, a kihallgatást Mr. Davison fogja csinálni, mi pedig a képernyőn keresztül nézzük végig és figyelünk nem e valami részletet megtudhatunk a következő személyről akit mindenképp el kell kapnunk!-mondta Fury.
-Az ön neve Robert Heighel igaz?-kérdezte Mr. Davison.
-Nem válaszolok egyetlen egy kérdésére se!-mondta röhögve a fogoly.
-Születési helye pedig...Toronto?
-Mondtam hogy nem válaszolok a kibaszott kérdéseire!
-Ha nem hajlandó közreműködni akkor élete végéig sitten fog lenni!
-Így is úgyis ott leszek, miért próbál etetni hülyeségekkel?
-Miféle kihallgatás ez?-kérdezte Noah.
-Tessék?-nézett felé Fury.
-Már ne haragudjon, de ez a férfi érti a dolgát?-kérdezte meg Noah.
-Ő a szakma egyik legjobbja!-jegyezte meg Fury.
-Még a nevét se tudja kiszedni belőle!
-Noah kérlek!-szólt rá Rei.-Hozza ki Mr. Davisont!-állt fel Rei mindenki meglepetésére.
-Tessék?
-Azt kértem hozza onnan ki!-állt meg Fury előtt.
-Ms. Stark! Tudja hogy nagyrabecsülöm hogy oda jutott ahol most van...!
-...tudom hogy nem lehetnék itt maga nélkül! Hisz maga ültetett bogarat a fülembe! De ha így haladunk háromszor ennyi civil fog meghalni amíg mi tétlenül ülünk remélve hogy Mr. Davison legalább a nevét kiszedi belőle!
-Odabent egyedül lesz Reinna...! Nem láncoltathatom le őt, még akkor sem ha veszélyes!
-Maga szerint nem tudom a szabályokat?-határozott volt. Steve még talán soha nem látta Reinek ezt az oldalát.-Hozza ki Mr. Davisont!
-Rendben, legyen...!-ment bele Fury.-Hozza ki!-szólt az ajtóban álló ügynöknek.-Ms. Stark! Én figyelmeztettem!
-Tudom!-indult a kihallgató terem felé.
-Kezdődik a buli!-lelkesedett fel az elit csapat. Ők tényleg jól ismerték az új Reinnát, és azt hogy milyen lett.
-Most ez komoly? Egy nőt küldenek be hozzám?-kérdezte Robert.
-Miért a férfiakra bukik?-ült le Rei. Látszott már ez a kérdés mekkora labda volt a férfi számára.
-Vigyázzon, nehogy baja essen!-figyelmeztette Robert.
-Most ugyanezt kellene elmondanom nekem is?-kérdezte mosolyogva ahogy a papírokat nézte.-A neve Robert Heighel, és Torontoba született! Az édesanyja neve Maria Baker egy cukrászdába dolgozott egészen a haláláig...a halála oka heroin túladagolás! Az apja Harold Heighel aki fizikus az egyetemen, lányok erőszakolásával vádolták és most a börtönbe tölti a szabadidejét...hm szenzációs! Igazi buli lehet a maga családjában élni!-Rei nem kérdezett mégis látszott, hogy a stílusa ahogy nekikezdett az egész kihallgatásnak megváltoztatta a hallgatószoba hangulatát.
-Maga ki a faszom?-kérdezte idegesen Robert.
-Oh, elfelejtettem bemutatkozni! Micsoda udvariatlanság! Elég ha annyit mondok...én nekem köszönheti hogy most itt ül!-mondta széles vigyorral. Robert felállt ahogy erőből az asztalra csapott. De Rei nem riadt meg.-Üljön vissza vagy a saját kezemmel ölöm meg!
-Ribanc...!-ült vissza.
-Úgy teszek mintha nem hallottam volna ezt! Tehát meséljen a társairól! Mikor kezdték ezt a robbantgatást? Mi alapján választják ki a célpontokat?
-Azt hiszi bármit is mondok magának? Szuka!-Rei egy pillanat alatt vágta a férfi fejét az asztalhoz, az orra vére pedig azonnal megeredt.
-Upsz, véletlen eltörtem az orrát! Folytassam a kezeivel?
-Maga kurva!-indult volna Rei irányába de ő könnyedén tolta neki a fémasztalt ami akadályozta a levegővételtől és a megmozdulástól.
-Na jó, most jól figyeljen! Körülbelül még 43 másodpercig kap levegőt! Vagy elkezd beszélni vagy itt hal meg az asztal felett, nem érdekel! De jobb ha tudja...a csapattársai is ugyan ide fognak jutni mert megtalálom őket! Úgy hogy most magán áll, hogy maga élve vagy halva megy abba a kibaszott zárkába és esetleg nem halalbüntetésre ítélik! Van 20 másodperce dönteni! Tik-tak, az idő gyorsan telik! És öt, négy, három, kettő...!
-A neve Enrique! A neve Enrique!-ismételte légszomj hiányába. Rei abbahagyta az asztal támasztást aminek köszönhetően Robert hamar arrébb tolta a bútort, hogy újra könnyedén jusson levegőhöz.
-Enrique...remek!-ült le Rei.-Mi a vezetékneve?
-Azt nem tudom!-mondta a férfi ahogy még nehézkes volt a légzése.
-Ne akarja hogy folytassam a kínzását! A szakmámnak köszönhetően ezernyi módon tudom magát kínozni eszközök nélkül!
-Komolyan ennyire jónak képzeli magát?
-Nem, én tudom hogy jó vagyok! Hogy miért?-hajolt előre.-Mert megküzdöttem azért hogy itt legyek! Pont azért hogy a magad fajta embereket könnyedén öljem meg!
-Hány küldetése volt már?-kérdezte azzal a szarkasztikus mosolyával.
-Lássuk csak...negyvenkettő?-Robert, de még a kint ülő ügynökök szeme is fennakadt. Hisz ez a szám a szakmájukban óriásinak számított, főleg Rei álláspontját tekintve. Hisz ő csak négy éve kezdte ezt a pályát.
-Mennyi volt sikeres?
-Negyvenegy!-válaszolta határozottan Rei.
-Pf, egy mégis sikertelen volt!-nevette el magát Robert.
-A-a! Nem sikertelen!-vizsgálta újra a papírokat a lány.-Maga a negyvenkettedik!-nézett újra rá.-Korántsem mondanám sikertelennek az ügyet! Mondtam, hogy a szakma egyik legjobbja vagyok!
-Most fog akkor pofára esni!
-Az nem az én stílusom! Ha nem beszél akkor legyen! Ígérem a holnapja miatt nem sokat kell izgulnia, magam fogom elintézni hogy halálbüntetést kapjon!-állt fel ahogy az ajtó felé sétált.
-Enrique....Enrique Montgomery a neve...! De többet én se tudok!-mondta ahogy a szemébe látszott megrémült. De miért is ne rémült volna? Hisz Rei olyan dolgokat tett, mondott ami bárkit megrémisztett volna!
-És a többi tag neve?-fordult vissza.
-Azt tényleg nem tudom!
-Mi az hogy nem tudja? Együtt dolgoznak!
-Mi? Nem! Dehogy! Én is csak Enriqueval beszéltem! Csak őt ismerem, de csak telefonon keresztül! Ő leadta az infót én pedig teljesítettem!
-Ez ilyen lánc munka?
-Valami olyasmi!
-Remek...!-ment ki az ajtón.
-Mit értett az alatt hogy lánc munka?-kérdezte a kapitány oldalán ülő egyik ügynök.
-Lánc munka...!-kezdte Rei ahogy visszatért a helyére.-Mikor van egy góré, aki az egész tervet kitalálta ő szerez magának egy megvalósítót, majd annak a megvalósítónak is lesz egy megvalósítója és így tovább! Mindegyik csak a felette álló személyt ismeri, mást nem! Ez pedig sajnos csak a lánc alján helyezkedik el!-utalt Robertre.
-Még se lesz olyan könnyű mint terveztük!-jegyezte meg halkan Fury.
-De akkor is nyernünk kell!-ült a helyére Rei.-Mindenképp nyernünk kell!-Steve csodálattal, és egyben rémülettel nézte a lányt. Rémülettel mennyire megváltozott, mégis ez a változás annyira csodálatosan hatott rá. Nem az a félénk, gyenge nő volt akit megismert. Nem. Egy erős, független, határozott nő lett Rei, akiért bárki odaadná a fél karját ha övé lehetne. Ezzel pedig a kapitány se volt másképp.