Thunder In Your Heart

107. Túl mindenen

Rei felébredve az éjszaka közepén, a férje nélkül ébredt.
-Steve?-kereste a férfit.-Steve!-állt fel ahogy egy ruhadarabot magára kapva ment ki a szobából. Apró fény sugározta be a szobát. Steve a gép előtt ült ahogy látszott dolgozott valamin.-Steve...!-sétált mellé.
-Kicsim! Felébresztettelek?-nézett rá.
-Miért nem alszol?-ült le mellé.
-Képtelen voltam elaludni!
-Ennyire rossz volt az este?
-Mi? Nem, dehogyis! Miről beszélsz? Csodálatos volt az este!-csókolta meg.
-Akkor?
-Túl akarok esni ezen...minél előbb...! Félek hogy ha nagyon elhúzzuk még ennél is nagyobb veszélynek teszlek ki titeket!
-Ne csináld! Steve! Tudok magamra vigyázni!
-Pont hogy ez az én feladatom! Amikor összeházasodtunk megígértem hogy védeni foglak titeket hisz én vagyok a családfő! És ezt be is tartom!
-Eddig is betartottad!-nyugtatta Rei.-Most akkor miért érzem azt hogy túlságosan aggódsz?
-Rei...újra kisbabát vársz!
-Tudom...!
-Avaval nyugodt voltam hisz rég nem volt az életünk része a S.H.I.E.L.D, a harc...! De most várandós vagy és újra veszélyeztetve...!
-Nem lesz baj, rendben?-fogta meg a kezét.-Minden rendben lesz!
-Annyira szeretlek titeket!
-Akkor gyere aludni! Ez meg fog várni!
-De...!
-Reggel segítek feltörni rendben? De most aludjunk! Fáradt vagyok és pihenni szeretnék!
-Jól vagytok?-állt fel Steve ahogy kézen fogva mentek vissza a hálóba.
-Most hogy itt vagy már igen!-bújtak vissza az ágyba. Rei egy pillanat alatt bújt Steve mellkasához.
-Szerinted kisfiú vagy kislány...?
-Állásfoglalást csinálunk?
-Szerintem kislány!-jegyezte meg Steve.
-Miből gondolod?
-Csak megérzés...!
-Szerintem kisfiú! Teljesen más érzés mint Avaval!
-Avaval se volt könnyű az emlékeim szerint!-mosolyodott el Steve.
-Most célozgatni akarsz?
-A sok savanyú uborkára? Az éjszakai sültkrumplira? Vagy amikor felkeltettél mert te fagyit akartál enni és a jégkrém nem volt jó?
-Abbahagytad?-nevetett Rei.-Amúgyis a kettő nem ugyanaz!
-Szinte testvérek!-nevetett Steve.
-De nem ikrek!
-Tényleg nem!-képtelen volt letörölni a mosolyt az arcáról.
-De hálás vagyok...!
-Miért?
-Mert minden alkalommal, nem érdekelve téged mennyi az idő, vagy milyen őrültséget kértem te mindig teljesítetted azokat...!
-A feleségem vagy...mindig minden kívánságod teljesíteni fogom!
-Tehát ha az éjszaka közepén én sárkánygyümölcsöt akarok enni te megszerzed?
-Sárkánygyümölcs? Mi az isten az?-Rei elnevette magát.
-Megszerzed?
-Ha adsz egy pontos leírást, persze! Vagy...már most akarod? Már most kívánsz dolgokat?
-Nem! Még nem!-Rei nevetése Steve számára maga volt a csoda. Imádta hallani, látni. Steve Rei ujjaival kezdett játszani.-Emlékszel mikor Ava megszületett?
-Hogy tudnám elfelejteni?
-Mikor hazavittük és a legédesebb dolognak tartottuk az apró nyújtózkodásait minden ébredésnél!
-Milyen apró kis keze volt!-mosolyodott már el Steve is ahogy visszagondolt.
-Féltél, nehogy összetörd őt...közben a te karodba aludt el a leggyorsabban!
-Imádtam mikor a mellkasomon aludt! Az az édes baba illat ami áradt belőle...!
-Az első lépése?-emlékezett vissza Rei.
-Mennyire féltettük minden alkalommal mikor elesett szegény! Majd Tony ránk szólt, hogy néha muszáj engednünk megtanulnia egyedül felállni!
-De minden alkalommal a kezed után nyúlt!
-És én minden alkalommal segítettem neki...!
-Te tényleg egy különleges személy vagy neki!
-Az apukája vagyok, lehetek ennél különlegesebb?
-Ez nem egy szimpla apa-lánya kapcsolat...teljesen más! Látom mennyire szeret téged!
-Téged is szeret!
-Tudom, tudom jól de...még ha nehéz is beismerni jobban ragaszkodik hozzád mint hozzám! Biztos titokban ajándékokkal bombáztad őt!
-Tudod hogy számomra meg te vagy különleges?
-Oh, ez tetszik! Folytasd!-nézett rá.
-Mikor azt hittem hogy többé soha se fogok szerelmes lenni...betoppantál te az életembe!
-A tiszteletlen fruska?-viccelődött.
-Tiszteletlennek tiszteletlen voltál de nem fruska! Valójában mindig is gyönyörű voltál!
-Ez az pillangók....!-mosolygott.
-Belédszeretni...életem legjobb döntése volt!
-Meglehet hogy más mellett nyugodtabb életed lett volna nem?
-Ki szereti az átlagost? Én nem! Szeretem az izgalmakat és ez bizony veled minden téren megvan!
-Ugye tudod hogy a hormonjaim olyanok mintha hullámvasúton ülnének?
-Sírni fogsz vagy kiabálni?
-Az első...!
-Akkor nincs baj!-nyomott egy csókot a homlokára.-Az én különleges feleségem...!
-Hogy lehet hogy ennyi év után egy cseppet se változtak az érzéseim irántad? Ugyanúgy szeretlek, ha nem jobban mint mikor megismertelek!
-Mert egymásnak lettünk teremtve?
-Te vagy a másik felem!
-Szeretlek Reinna...mindennél jobban szeretlek!
-Én is szeretlek Steve...nagyon szeretlek!
-Túl mindenen...!
-...és mindenen túl!-hajoltak egymás ajkai után.